Azt állítja Németh Zsolt,

a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke a tervezett Déli Áramlat gázvezetékkel és az ugyancsak tervezett Nabucco vezetékkel kapcsolatban, hogy „Magyarország szervezhet akárhány Nabucco-konferenciát, aki egy fenékkel akar két lovat megülni, az pórul fog járni”. Németh ezzel arra utalt, hogy a közelmúltban Gyurcsány Ferenc megállapodást írt alá Moszkvában a Déli Áramlat megépítéséről.

Ezzel szemben a tény az, hogy a Nabuccót elsősorban támogató Egyesült Államok helyettes külügyi államtitkára, Matthew Bryza a Népszabadságnak adott nyilatkozatában kijelentette: „Nem lehetetlen egy fenékkel két lovat megülni, csak nagyon nehéz.” Majd másutt: „Tetszik ez a magyar mondás. Azt hiszem, számos európai vezető törekszik rá, hogy mindkettőt megtehesse: vagyis egyfelől elmélyítse országa orosz energiakapcsolatait, másfelől viszont diverzifikáljon, és csökkentse függőségét Oroszországtól... A magyar miniszterelnök akarhat egyszerre két lovat is megülni – ahogyan a görög, osztrák, bolgár és talán a török vezetők is.” És megint másutt: „Fontos ugyanakkor, hogy politikailag kiálljunk a Nabucco mellett. Emlékeztetnék, hogy Gyurcsány miniszterelnök fantasztikus konferenciát hozott tető alá januárban Budapesten. Még sosem láttam erről olyan fokú kreatív gondolkodást, mint ez alkalommal.” Lám, a konferencia még Németh Zsoltot is mekkora nyelvi kreativitásra serkentette.

Azt állítja Varga Mihály,

a Fidesz alelnöke, hogy a Gyurcsány-kormány távozásával 300-400 milliárd forintot tudna megspórolni az ország. Ennyi pluszt jelentene egy új kormány hitelessége, a kamatfelárakban ugyanis ennyit kell a hiteltelen kormány miatt az országnak (többlet-) adósságszolgálatra kifizetnie.

Ezzel szemben a tény az, hogy ilyen felárra bizonyíték egyszerűen nem létezik. Írországban, a nagy európai gazdasági csoda országában például már 2008-ban 2,5 százalékkal esett vissza a GDP, és idén valószínűleg 6,5 százalékkal fog. Gyorsan nő viszont az eladósodás, és az ír államkötvényeket csak dupla akkora hozammal tudják eladni, mint a németeket, pedig Írországban is euró van. Az ellenzék mégsem állítja, hogy a miniszterelnök távozásával olcsóbban lehetne pénzhez jutni. A pénzpiac ugyanis az ország gazdasági helyzetét és kilátásait árazza, tehát a befektetett pénz esélyeit.

A magyar államkötvényeket például azért nem vásárolják a pénzügyi világválság kitörése óta (vagy csak nagy felárral), mert az utóbbi években Magyarország túlköltekezett, és a nagy jóléti kiadásokat hitelekből fedezte. Mire pedig a Gyurcsány-kormány normális méretűre szorította le a költségvetési hiányt, beütött a világválság, és a hitelezők biztonságosabb országokba menekülnek. Lehet azt mondani, hogy hiteltelenné vált a gazdaságpolitika, amely ilyen helyzetet eredményezett, és ez igaz is, ám hitelesnek és eredményesnek tűnő gazdaságpolitikához, amelyet (esetleg!) díjazna a pénzpiac, konkrét program kell. Abból lehetne számolni. Orbán Viktor nevére senki nem vesz olcsóbban magyar kötvényt, legfeljebb a programjára. Olyat viszont még nem láttunk. A nagy semmire senki nem ad 300-400 milliárdot, azaz nem vesz olcsóbban magyar kötvényt. Arra a valamire pedig, amit Orbán rendszeresen emleget – hogy tudniillik az emberek terhére nem szabad válságot kezelni, ugyanakkor radikálisan csökkenteni kell a vállalkozások terheit (vagyis összességében megint a költségvetés hiánya nőne brutálisan) –, nemhogy nem adnak pénzt, hanem inkább elvesznek. A magam részéről nem merném megsaccolni, hány milliárdot.

Azt állítja a Világgazdaság

online kiadása egyik írásának címében, hogy „Magyarország ismét a CNN címoldalán – az ország a tönk szélén”.

Ezzel szemben a tény az, hogy az amerikai hírtelevízió internetes portálja sem a címoldalán, sem másutt nem azt írta Magyarországról, hogy a tönk szélén áll, hanem csupán közölte, hogy a miniszterelnök bejelentette lemondását. A VG beszámolójából aztán közvetve kiderül, hogy bár a CNN a tönkről és széléről egyáltalán nem beszélt, a Wall Street Journal európai kiadásában valóban szerepelt egy ilyen mondat, bár ott sem a címben. Mellesleg az angol kifejezés – in dire straits – nem egészen azt jelenti, hogy a tönk szélén, hanem inkább azt, hogy veszélyes vagy szorult helyzetben, mivel szó szerint egy szűk szorosra utal. De ezen nem veszünk össze. A VG online durván félrevezető címén igen.

Azt állítja az Index

Ezzel szemben a tény az, hogy a New York Times ilyesmit nem írt. A lap tudósítója csupán arról számolt be, hogy Gyurcsány bejelentése „meglepte még a tapasztalt politikai megfigyelőket is, akik igyekeznek megállapítani, hogy valódi lemondásról vagy olyan trükkről van-e szó, amelynek az a célja, hogy egy népszerűtlen politikus válság idején megerősítse pozícióját”.

Mint ahogy ebben a mondatban sem foglalt állást a New York Times, úgy a következőkben sem. Állást csak az Index foglalt. A New York Times mögé bújva.1

forrás : 168 óra

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.