Orbán vizet iszik, könnyeket fakaszt és államosítást prédikál 
Biztonságiak a Pécsi Vízmű bejáratában - ez a megoldás?
Fotó: MTI
A közművagyont állami vagy önkormányzati tulajdonban látná szívesen a miniszterelnök. Mivel a bejelentéssel párhuzamosan vaskos csekk-könyvet nem lengetett, marad az ékes pécsi példa.
Oszsza meg másokkal is
Bár mindenki két kézzel tagadja, azért sokan sejteni, többen tudni vélik, hogy a pécsi vízmű-einstand egy pilótaprojekt volt. Alaposan megvizsgálták, hogy mennyire veri ki a biztosítékot az istenadta nép körében, ha szép szavakkal felfegyverkezve egy szeles, hűvös hajnalon kirúgják egy városból az addig azért valahogy elviselt francia befektetőt.
Bár a Fidesz köreiben is volt polgármester, aki a fejét ingatta a vízműfoglalás után, azért akadtak, akik elismerően szóltak a pécsiek karakán fellépéséről. Ilyen volt Tarlós István, aki egyenesen gratulált Páva Zsoltnak. A pécsi polgármester meghívására Pécsre érkező főpolgármester aztán persze megsértődött az újságírói kérdésen, amely azt firtatta, hogy a mostanra pénzkitalicskázással meggyanúsított befektetők bezzeg jól jöttek korábban.
Jelesül a kilencvenes években, amikor az önkormányzatok egyenként vagy csoportosan megörökölték a romos víziközműveket. A kilógó gatyájú települések, amelyek még az önrendelkezést is éppen hogy elkezdték gyakorolni, nem nagyon konyítottak a közművek fejlesztéséhez, pénzük meg végképp nem volt rá. Ekkor jöttek a multik, és a pénzükön kívül tapasztalataikat is voltak kedvesek magukkal hozni.
Persze velük sem egyformán szerződött mindenki. Ma már tisztán látszik, hogy Pécs például keservesen elszúrta a kontraktust. Így lehet, hogy vitás ügyekben, ha nem sikerül megegyezni, a francia befektető, a világ egyik vezető energiaipari cége, a Suez jelöl ki szakértőt. Ehhez már nyilván nem gratulált volna Tarlós, hiszen a szerződést aláíró és a franciákat kiakolbólító polgármester egy és ugyanaz a személy.
Ha Orbán állami vagy önkormányzati kézben szeretné látni a közművagyont, annak két módja van. Az egyik, ha zsebből kifizeti a kormány a befektetőket, ami drága lesz. A másik, ha az önkormányzatok elfoglalják a székházakat. Ebben az esetben majd jön a bíróság, és a csekk, ami drága lesz.
Amennyiben a "kerül amibe kerül" hanyatt-homlok taktikáját választja a kormány, amin az eddigi döntései után nem is csodálkoznánk, a legjobb esetben is visszaáll a kilencvenes évek status quo-ja. Az azóta sokat javult közművek üzemeltetése újra a városokra, vagy az államra szállnak, pénze egyiknek sincs, és az sem ismert, hogy közműfejlesztésből mennyire gyúrták ki magukat. Esetleg a víziközmű-szolgáltatás fejlesztéséért lovagkereszttel jutalmazott ügyvédeket kérnek fel a karbantartás nemes feladatára.
Ezzel együtt is hamar megfeledkezett mindenki arról, hogy a kiegyensúlyozott működés, a megbízható profit mellett a multik azért némi eleganciát is magukkal hoztak nyugatról. Csak a pécsi példával élve bőkezűen támogatták a sportéletet, a kultúrát és sok minden egyebet. Tömeges kiebrudalás esetén a tőke és a szaktudás mellett ez az elegancia is eltűnhet az országból. Mivel nyilván meghozza a lépés a befektetők kedvét a hazánkba településhez, alighanem örökre.
mbr>forrás és szerző : stop / : Gót
Az eredeti írás itt olvasható
|