Oszsza meg másokkal is

– Vége a húszéves, kudarcot vallott régi rendnek – nyilatkozta a félkormányzati kereskedelmi rádiónak beiktatása napján a régi-új miniszter. Régi, mivel a kudarcos „régi rendnek” maga is létrehozója volt a pénzügykutatós múlttól a Fordulat és reform tanulmányon át az Antall-kormányban viselt államtitkári posztig. Orbán alatt miniszterként a régi rend egyik exponense, működtetője volt.

Keserű tapasztalatai lehettek a sötét múltról.

A forradalmi célok, amelyeket Matolcsy 2010 nyarán meghirdetett, ehhez képest sok újat nem tartalmaztak, bőven belefértek a „bukott rend” kereteibe. Otthonteremtés, új munkahelyek (rögvest egymillió), energiatakarékosság, aktív népesedéspolitika, a bukott rendszer romjainak eltakarítása satöbbi. A satöbbi a lényeg, azt hívják gazdaságpolitikának. A többi választási púder.

A program azóta néhány elemmel bővült, a régiek lassan kikoptak, a nagy hatalmú (immár nemzetgazdasági) miniszter energiáit jórészt le is kötötték az orbáni gazdasági szabadságharc hadműveletei. De egy Matolcsy nem fogyhat ki az ötletekből. Szorgalmasan termeli őket. (Lásd: uniós, közös luxusadó.) Ifjabb korában is ilyen volt.

– Szakközgazdásznak estin tanultam – meséli az egykori politikus. – Matolcsy gyakorlatvezetőm volt. Minden elméletet lelkesen elővezetett, amely idegen a mainstream közgazdaságtantól. Nagyobb baj, hogy ha hatalmat kap, alkalmazná is őket, ha le nem fogják a kezét. Egyszer a Pénzügykutató konferenciáján ültem. Matolcsyék még ellenzékben voltak, de Gyurcsány szekerének rúdja már kifele állt. Amikor előadta terveit (komolyan kellett venni őket, végül is kormányra készültek), rémülten kérdeztem asztalszomszédomat: „Mi ez? Csak mondja, vagy komolyan is gondolja?” Mosolyogva intettek le: „A mi Gyurink kedves fiú. Hát nem szórakoztató?”

A közgazdászok, ha eddig lesajnálták a „derék jó Gyurit”, ma a szájukat tátják. A matolcsyánus gazdaságpolitika elképesztő fordulatokra képes. Matolcsy máig komolyan veszi belső, konjunktúraélénkítő, keynesiánus vízióit. Másban pedig még meg is újult
 

MTI-fotó
 

– A krapek elment neokuruc irányba – jegyzi meg a politikus. – Önállóak vagyunk, erősek vagyunk, középhatalmi státusra gyúrunk, bennünket követ Európa. Ebből méretes bukás lehet egy kicsi és esendő országban. Ugyanakkor Matolcsynk tájékozott ember, kreatív, dinamikus elme, a Heti Válasz kulturált publicistája volt.

Matolcsy messziről indult. A PM-ben töltött gyakornoki évek (előadó, főelőadó) után a Pénzügykutatóban vizsgálhatta a tulajdonreform lehetőségeit. 1989-ben az MDF elnöke az ígéretes, fiatal közgazdásznemzedék „párttagságtól mérsékelten fertőzött” tagjaként felkérte, vegyen részt egy esetleges kormányprogram kidolgozásában. Rabárék idején a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára lesz, de már ’90-ben parkolópályára helyezik.

Ekkor kezdi meg nagy menetelését a korai népszerűsége csúcsán járó Fidesz felé. 1998-ban már ő írja a Fidesz gazdasági programját, majd a miniszterelnök gazdasági tanácsadó-testületének tagja. Már csak Chikán bukását kellett kivárni, hogy Villám Gyuri előtt megnyíljon a tér és a Gazdasági Minisztérium kapuja. Jöhetett az évtized legjobb nyelvgazdasági blöffje, az öt, azaz ötmilliárdos volumenű Széchenyi terv. Ez Matolcsy szellemi gyermeke volt.

2003-ban a végső lépést is megteszi: tízévi társutasság után a Fideszbe is belép.

A modern kori Matolcsy prognózisai, helyzetértékelései széles sávon mozognak. A kormányzás kezdetén remélt hétszázalékos hiányengedmény éppúgy belefér, mint a legszigorúbb, háromszázalékos uniós limit elfogadása. Hétszázalékos, szárnyaló növekedést is említ, számol – hogy hamarosan alább adja. A legújabb matolcsyánus diadal: nem jutottunk csődbe, pedig már megsuhintott bennünket a kaszás. A „válságövezettől való fokozatos távolodásról” szóló győzelmi jelentés éppúgy belefér, mint a váratlan fordulat: a „görög sorstragédia” veszélye vagy a Nyugat alkonyának víziója. Matolcsy imád beszélni.

Hogy a régi rendnek valóban vége, mi sem példázza jobban, mint Matolcsy kíméletlen zsarolása a bizonytalankodó nyugdíjpénztári maradókkal szemben. Elveszítik állami kisnyugdíjukat. Szerintünk ez a bűncselekmény határán lebeg. Az „új rendbe” tehát belefér.

A szónoki lendület érthető: sokak szerint a nyugdíjkasszák államosításának terve Matolcsy mentőöve volt. A banki és különadók kirovása Orbán kéjes, hatszázmilliárdos bosszúja. Matolcsy mellett az évtized végére felnőtt egy új gazdasági teoretikus, Orbán Viktor. Közgazdászok szerint a forradalmi kormányzás politikája a személyi bipolaritás egyensúlyán alapul. Míg Orbán vesszőparipája az államadósság mániákus csökkentése és a legendás egykulcsos adó, Matolcsy vezető témája a gazdasági középhatalmi stratégia megalapozása és a belső konjuktúraélénkítés. Ezzel elvannak ketten. Egyvalami hiányzik a kívülállónak: a gazdaságpolitika. Magyarország stabilan stagnál, polgárai adósságcsapdában vergődnek, nem nagyon élénkülnek, általános a közdepresszió. Régiós éllovasból régiós sereghajtók lettünk. Ezt három kormány hozta össze. Matolcsynak volt benne szerepe.

Az egyetlen eredményes ágazat a gazdasági szabadságharc. Nézzük, hogy fest mindez matolcsyánus hangszerelésben. A Nemzetközi Valutaalap nemhogy ellenezte a bankadót, a különadót, „magán-nyugdíjpénztári reformot”, de mindent megtett azért, hogy kormányunkat lebeszélje. „Egyetlen nyilvános dicséretre húsz-huszonöt rúgás jut víz alatt.” Minden döntést „megpróbálnak megtorpedózni... mindig azt mondták: ha ti bankadót vezettek be, mindenki be fogja vezetni... ha a nyugdíjpénztárt megreformáljátok, mindenki utánatok rohan”. Kihallani Matolcsy szövegéből az alig titkolt hazafias büszkeséget, az orbáni megdicsőülést: „Európa kialszik, mindenki bennünket másol.”

De a hitelválsággal még a találékony Matolcsy sem boldogul. Az Origo szerint a gazdaságilag kínos, társadalmilag antiszociális egyszeri végtörlesztési akció a miniszterelnök ötlete. A frakcióhétvégére is Orbán vitte be. Bizonyos források szerint csak PR-lépés, valódi szándék nélkül.

– Hát jó lenne, ha valóban így lenne – mondja erre Várhegyi Éva, a Pénzügykutató munkatársa. – Attól, hogy közgazdasági nonszensz, még keresztülvihető. Eddig is sok mindenről hittük, hogy nonszensz, mégis megvalósították, károkat is szenvedett a gazdaság.

Mások szerint a manőver rejtett célja az idegenszívű „vendégbankok” „ösztönző kiseprűzése”, a megmaradó honi pénzintézetek félállami, fél-Fidesz-nyomás alá helyezése. Hogy mi ebben Matolcsy szerepe?

– A nevét adja hozzá – mondja szárazon Várhegyi Éva.
– Tudtam, hogy sok mindenre képesek, de ekkora őrültségre mégsem számítottam. Szegényes a fantáziám
– kommentálja Bauer Tamás.

A helyzet fonákságát jelzi, hogy Szász Károlyban (PSZÁF) is jobban bízhatunk, mint Matolcsyban.

A döntés előtt állítólag az ő szervezete beszélte le a miniszterelnököt a hitelállomány teljes körű forintosításának lépéséről, a bankrendszer totális kiürítéséről. Matolcsy szerint a végtörlesztés csak növeli a bankok egészséges hazai versenyét, senki sem akar lemaradni az ügyfelekért vívott harcban.

– Nincs különbség – állítja Bauer Tamás. – A gazdaságpolitika két ember – Orbán és Matolcsy – közös műve.

A két politikai karrier végzetesen összeforrt. Nem véletlenül mondta a miniszterelnök, amikor a nemzetgazdasági miniszter felmentéséről faggatták: „Matolcsy György az én jobbkezem.”

forrás és szerző : 168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.