Oszsza meg másokkal is

Simonyi András volt washingtoni nagykövet szerint a Wikieaks-dokumentumok, a több mint 250 ezer amerikai diplomáciai jelentés kiszivárgását nem kell dramatizálni. "A Magyarországot érintő táviratok nyilvánosságra kerülése nem ártott annyit, mint amennyit sokan szeretnének belelátni" - mondta. A volt misszióvezető ugyanakkor úgy vélekedett, sem az Egyesült Államoknak, sem a magyaroknak, sem a táviratokban érintetteknek nem volt jó a jelentések kiteregetése.

A diplomata szerint az mindenképpen kiderült, az amerikai diplomácia fontosnak tartja, hogy a mindenkori kormánnyal és ellenzékkel is jó kapcsolatokat ápoljon, hiszen "tudják, hogy egy normális országban hol ez, hol az kerül hatalomra".

Ömlesztett táviratok

Bár nem olvasta a teljes anyagot, az a benyomása, hogy ezek "ömlesztett táviratok", nem alapos elemzések, egy-egy megbeszélésen tapasztaltak, adott szituációk és hangulatok leírásai. "Ugyanolyanok, mint amilyeneket egy diplomata, aki egyik találkozóról a másikra rohan, kénytelen írni. A mélyebb elemzések ideje később jön el, a politikailag releváns közlendő sok-sok távirat elemzése nyomán alakul ki" - mondta Simonyi.

A volt nagykövetet nem lepte meg, amit saját magáról olvasott ezekben a táviratokban. "Az viszont meglepett, hogy ilyen személyeskedő vélemények hangzottak el, különösen, mivel ma is úgy látom, hogy szépen építkeztünk Washingtonban" - tette hozzá. Simonyi elmondta, szerinte kollégákról - különösen a fogadó ország diplomatái előtt - csak a legjobbakat szokás mondani, ezt tette ő is, amikor például az utódáról kérdezték.

Figyelembe venni a szokásokat

Kérdésünkre, hogy mennyiben változik a munka egy-egy állomáshelyen, Simonyi elmondta: "A helyi szokásokat természetesen figyelembe kell venni. Ahol megvan a bizalom, ott könnyebben nyílnak meg a partnerek, a politikailag idegen terepen viszont nehezebb a diplomaták munkája." Szerinte a magyar diplomácia sem működik másképp, mint az amerikai. Úgy vélte, a magyar diplomaták világszínvonalon teljesítenek.

Simonyi András a Wikileaks-botrány ellenére nem vár drámai változásokat a diplomáciai munkában. "A partnerek talán átmenetileg kevésbé lesznek közlékenyek, különösen azok, akik személyesen érintettek, akik maguk is szerepeltek a táviratokban" - vélekedett. "Az emberi tényezőt, az emberi kapcsolatokat azonban nem lehet kiiktatni, hiszen az a diplomácia végét jelentené" - mondta. A nagykövet biztos benne, az amerikai illetékesek megtették a megfelelő intézkedéseket, hogy hasonló eset ne fordulhasson elő. "Valószínűleg szigorú önvizsgálatot tartottak, s levonták a technológiai és egyéb következtetéseket" - mondta. "Az emberi gyenge láncszemet persze nehéz kiküszöbölni" - húzta alá. Abszurdnak tartja ugyanakkor, hogy egy alacsony rangú katona Irakban hozzáférhetett a titkos diplomáciai táviratokhoz.

Mindazonáltal úgy véli, hogy fontos az információk megosztása, jó, ha egy diplomata felkészült, sok forrásból tud tájékozódni. Amikor például washingtoni nagykövetként a State Departmentbe ment egy Iránnal kapcsolatos megbeszélésre, átnézte a Teheránra vonatkozó magyar táviratforgalmat, s ez segítette a felkészülésben. "Felértékelődik az a diplomata, aki széleskörűen tájékozott" - mutatott rá.

Kérdésünkre, hogy mások voltak-e az elvárások az előző állomáshelyén, katonásabb volt-e a légkör, amikor a brüsszeli magyar NATO-képviseletet vezette, Simonyi nemmel válaszolt. "Mindkét helyen háborús időkben szolgáltam, NATO-nagykövetként a boszniai, koszovói háborúval kellett foglalkoznom, Washingtonban pedig az afganisztáni és az iraki hadműveletekkel. Szigorú szabályok voltak érvényben, nemzetbiztonsági kockázatokkal kellett számolni, mindkét megbízatásom komoly kihívás volt" - mondta Simonyi András, aki jelenleg nincs külügyi szolgálatban, de ennek nincs jelentősége. Mint megjegyezte: "Aki egyszer diplomata volt, az mindig az is marad."

Semmi sem marad titokban

Horváth István volt bonni és bécsi nagykövet, akit nemrégiben Luxemburg tiszteletbeli konzuljának neveztek ki, kifejezetten károsnak nevezte a Wikileaks üzeneteinek nyilvánosságra hozatalát. Ugyanakkor hozzátette, nem lepi meg, hogy napvilágra kerültek a táviratok, mert - mint mondta - "ma már semmi sem maradhat titokban". Ám nyilvánosságra kerülhetnek olyan dolgok, amelyek révén sérülnek az adott ország érdekei - fogalmazott -, s melyek nem feltétlenül tartoznak a nyilvánosságra.

A nagykövet különösen izgalmas időszakban, a határnyitás idején szolgált magyar külképviselet-vezetőként Nyugat-Németországban. Ekkor, illetve a megelőző hetekben-hónapokban szinte napról napra változott a politikai helyzet nemcsak Magyarországon, hanem a többi kommunista országban is. De mennyire érzékelhetőek ezek a gyors változások egy a "vasfüggönyön túli" ország nagyköveteként? "Kevéssé köztudott, hogy az akkori német vezetésnek komoly szerepe volt a magyarországi változások előkészítésében".

Mint Horváth István elmondta, titkos csatornákon keresztül állandó kapcsolatban volt egymással a két ország vezetése. Egyik félnek sem állt érdekében, hogy ezek az információk napvilágra kerüljenek. Ám a magyar diplomatáknak konkrét bizonyítékot szereztek arról, hogy az NDK hírszerzése beépült a német vezetésbe, diplomáciába - mondta el a volt nagykövet. Ezeket az információkat továbbították is Bonnak. Horváth István emlékeztetett arra, hogy ez korábban sem volt példa nélküli Nyugat-Németországban, hiszen Willy Brandt kancellár jobb keze 1972-től 1974-ig az a Günter Guillaume volt, akiről később kiderült: az NDK beépített ügynöke. Brandt ezért lemondásra is kényszerült. Nos, az NDK beépített ügynökeinek közvetítésével került Moszkvába a jelentés Horn Gyula és Hans-Dietrich Genscher találkozójáról - mondta a volt nagykövet. Pedig az akkori magyar külügyminiszter rendkívül fontos információkat osztott meg német kollégájával, beavatta például abba, milyen változásokat is terveznek Magyarországon.

Horváth István elmondta, kitűnő magyar diplomatákkal dolgozott együtt Bonnban. Olyan személyekkel, akik ugyancsak a politikai változások elkötelezett hívei voltak. Arra a kérdésünkre, a többi szocialista ország diplomatái hogyan viszonyultak a magyarokhoz, Horváth István így fogalmazott: "Gyűlöltek minket. Keményen dolgoztak ellenünk. Miután 1989. november 9-én leomlott a Berlini Fal, egy fogadáson az NDK első beosztottja nekitámadt a feleségemnek. Üvöltözött vele, s azzal fenyegette, hogy a munkásosztály ítélőszéke előtt kell majd felelnie". A magyar diplomaták informális kapcsolatban álltak a más szocialista országok diplomatáival. Közelebbi kapcsolatba már csak azért sem akartak kerülni velük, mert "akkoriban senki sem tudta, ki kivel van". Mindenesetre - tette hozzá Horváth István - a szocialista országok bonni külképviseletein dolgozók a magyar diplomaták elszigetelésére törekedtek.

Horváth István hét évig bécsi nagykövetként szolgált, tavaly köszönt le a posztról. "Bécsnek is megvan a maga varázsa. 1955-ben, az osztrák függetlenség kikiáltása után itt volt tapasztalható a legnagyobb hírszerző tevékenység". Arra a kérdésre, tapasztalt-e bizonyos közeledést külföldi személyek részéről elmondta, régebben a katonai hírszerzés volt aktív, s katonai objektumokat próbáltak meg feltérképezni. Ma már ez nem jellemző, a diplomaták fogadásain elsősorban az iránt érdeklődnek, milyen az adott ország belpolitikai, gazdasági helyzete.

Kifecsegte az UD ügyeit Orbán

April H. Foley, az USA budapesti nagykövetének bizalmas minősítésű táviratai szerint Orbán Viktor kétszer is beszámolt diplomatáknak az UD-féle megfigyelési ügyről: olyan, a MOL-OMV részvényháborúhoz kapcsolódó részleteket is "kifecsegett", ami a magyar országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának zárt ülésén hangzott el - elevenítette fel a HVG hozzátéve: az ülésen Orbán személyesen részt sem vett. Foley 2008 októberi - a Wikileaks által nyilvánosságra hozott - távirata szerint a Fidesz-elnöke szerint az UD-ügy illegális technikai eszközök használatáról és az OMV olajtársasággal kapcsolatban álló ügyvédi irodák célba vételéről szól. Más alkalommal Orbán arról beszélt: a Gyurcsány-kormány "tévedésből" fókuszál Csányi Sándor OTP-vezérre, mert azt hiszik, ő "pénzeli" a Fideszt. A nagykövet megjegyezte: az UD-botránynak súlyos gazdasági következményei is lehetnek, ugyanis alááshatja a legnagyobb magyar bankba, az OTP-be vetett bizalmat is.

Foley beszámolói szerint az ügyből Mesterházy Attila sem maradt ki: az MSZP-elnök bizalmasan arról beszélt diplomatáknak, többet tud az ügyről, mint ami az újságokban olvasható, "és az egész nagyon rossz; olyan rossz, hogy nem is akarok róla többet tudni".

Többezer magyar vonatkozású irat

Szeptember elején nyilvánossá vált a Wikileaks leleplező portál birtokába került valamennyi amerikai követségi jelentés, összesen 251.287 diplomáciai távirat. A dokumentumcsomag, amelyet korábban a Wikileaks alapítója, Julian Assange néhány nagy világlap rendelkezésére bocsátott, mindaddig csak lassan szivárogva, gondos ellenőrzés és szerkesztés után került nyilvánosságra. Egy fatális hiba folytán kiderült, a titkos táviratok már idén január óra ott voltak az érdeklődők orra előtt, akkor került ugyanis a boltba a The Guardian című brit lap újságíróinak könyve, "Wikileaks-akták, Julian Assange háborúja a titkosítás ellen" címmel. Az idén júliusban magyarul is megjelent könyv szerzői - anélkül, hogy sejtették volna - beleírták a könyvbe Assange titkos kódját, abban a hitben, hogy a Wikileaks főnöke azt már régen megváltoztatta. Ez azonban nem történt meg, s az interneten keringeni kezdett a történet. A Wikileaks ekkor - már szerkesztetlenül - 133 ezer táviratot feltett a honlapjára. A lavinát azonban már nem lehetett megállítani.

Megszaporodtak a Magyarországgal foglalkozó Wikileaks-táviratok is. Sokáig csak négy-öt - a budapesti amerikai nagykövetségről Washingtonba küldött, illetve a State Departmentből a budapesti követségnek címzett irat volt ismert, noha a Der Spiegel honlapjáról már akkor is tudni lehetett, hogy legalább 734 ilyen távirat került a német hetilap birtokába. A magyar vonatkozású iratok száma még ennél is jóval nagyobb, a Wikileaks-iratokat folyamatosan feldolgozó origo.hu szerint a "Hungarian" szó több mint 7 ezer táviratban fordul elő, s más hívószavak is bőséges eredményt hoznak. Hosszú ideig lehet tehát még csemegézni az adathalmazban.

forrás és szerző : Elekes Éva,Rónay Tamás / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.