Oszsza meg másokkal is

Az adósok nagyon jelentős része 150-160 körüli CHF/HUF árfolyam mellett vette fel a hitelét, így nem nehéz kiszámolni, hogy mekkora tőketartozás-növekményt okoz nekik a mostani árfolyamszint, ami ráadásul Toldi Miklós malomköveként csak repül, és senki sem tudja, hol áll meg. Az árfolyam (és az elmúlt évek kamatláb-) változását az adósok elsősorban a havonkénti törlesztő részletek megfizetése során érzékelik. Sokuk számára akár már a hitel folyósításakor érvényes árfolyam melletti törlesztés is komoly gondokat okozna a megváltozott élethelyzetük következtében (értsd: munkahely elvesztése, a megélhetési költségek fokozatos növekedése) azonban a törlesztő részlet ilyen mértékű növekedése egyszerűen lehetetlen küldetés elé állítja őket.

Az annuitás specialitásai következtében pedig még szomorúbb a kép, hiszen a futamidő első szakaszában a törlesztő részlet jelentős hányadát az ügyleti kamat teszi ki, miközben a tőketartozás vajmi keveset csökken. Márpedig aki az elmúlt években vett fel 20-30 éves futamidejű kölcsönt, az pontosan ebben a cipőben jár.

Számos szakember és politikus szájából elhangzott, hogy "a hiteleket márpedig vissza kell fizetni" vagy éppen az, hogy "a társadalmi igazságosság jegyében nem lehet elengedni a deviza alapú hitellel rendelkezők tartozásnak egy részét".
Végre meg kellene hallani az illetékes személyeknek, hogy ez a probléma elemi erővel dörömböl az ajtón, immáron két éve, amikor is az adósok első csapatai elbuktak az árfolyam elleni harcban. Elmondható, hogy ezen időszak alatt semmilyen érdemi segítséget nem kaptak az adósok a tüneti kezelésen túl, és még elszomorítóbb az, hogy továbbra sem világlik fel semmiféle megoldás az alagút sötétjében.

Mi volna a megoldás?

A történelem már számtalanszor bebizonyította, hogy az igazán súlyos helyzeteket nem lehet szokványos, előre lemodellezett eszközökkel kezelni. Ennek megfelelően jómagam immáron másfél éve hangsúlyozom, hogy a kialakult helyzetre csakis az jelenthet megoldást (ha még egyáltalán létezik ilyen) ha az adósok, a hitelező pénzügyi intézmények és az állam közösen osztoznak az árfolyamváltozás okozta veszteségekben, és nem az adósokra hárul annak 100 százaléka.

Megoldást jelenthetne, ha az adósok átválthatnák hiteleiket forint alapúra a hitel folyósításakor érvényes árfolyam kb. 120 százalékán, az e fölötti részt pedig a hitelező pénzügyi intézmények és az állam közösen "lenyelik", azaz a hitelezők egyszeri veszteséget számolnának el, miközben állami részvétellel csökkenthető lenne ezen veszteség mértéke. Az államnak és a hitelezőknek közösen ki kellene dolgozniuk egy olyan, több évre szóló együttműködést, amely a veszteségek mérséklését hivatott elérni. Az ún. "bankadó" tökéletes eszköz lett volna (lehetne?) erre, ha az állam nem más jellegű kiadásokat kívánna fedezni azzal.

Súlyos társadalmi következmények fenyegetnek

Igen, ez nem fair azokkal szemben, akiknek forint alapú hitele van vagy éppen nincsen hitele, de látni kell, hogy ha nem lépünk túl a társadalmi igazságosság kérdéskörén, akkor a kialakult árfolyamhelyzet okozta áradat egy idő után ezeket az embereket is magával ragadja: vagy a munkahelyük szűnik meg az egyre inkább visszaeső fogyasztás következtében vagy ellopják az autójukat, kirabolják a lakásukat azok a kilátástalan emberek, akik erre kényszerülnek. Arról nem is beszélve, hogy az árfolyamhelyzet miatt kisiklott emberi sorsok vélhetően az öngyilkossági statisztikákra sem lesznek jótékony hatással.

A hitelezőknek is fel kellene végre ismerniük, hogy nem várható el racionálisan az adósoktól, hogy hónapról hónapra megfizessék a hatalmas mértékűre duzzadt törlesztő részleteiket. Márpedig ha (tömeges) biztosíték érvényesítésre kerül a sor, akkor jó eséllyel a hitelezők nagyobb veszteségeket fognak elszenvedni, mintha a fentebb felvázolt módszerrel az adósok jelentős részét visszaterelték volna a hitelüket rendben törlesztők közé.

Ugyanez az államra is igaz, hiszen lényegesen többe kerül egy társadalmi katasztrófahelyzetet kezelni, mint megelőzni azt.
Az adósok jelentős többsége igenis vissza szeretné fizetni a hitelét, azonban úgy gondolom, már túl vagyunk azon a ponton, amikor ez még elvárható lenne tőlük.

A fenti elképzelésem nem tegnap született, hanem már akkor ezen a véleményen voltam, amikor a CHF/HUF árfolyam még 200 körül volt, azaz amikor lényegesen kisebb veszteségek árán lehetett volna a helyzetet orvosolni.

Szeretném megérni, hogy a labdarúgó válogatottunk kijut egy világversenyre, így nagyon szomorú lennék, ha az egész országot letarolná Toldi malomköve.

Cikkünk álnéven publikáló szerzője egy olyan pénzügyi intézmény vezetője, amely korábban aktív volt a svájcifrank-alapú jelzáloghitel piacon.

forrás és szerző : napi.hu / Dr. Octopus


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.