közérdekű ! ? : Trianon-emléknap: történelemhamisítás a minisztérium "sorvezetőjében" |
Trianon-emléknap: történelemhamisítás a minisztérium "sorvezetőjében"
2011.06.04. 04:48

A kormány a nemzeti összetartozás napjára készülő iskoláknak segít értelmezni a történelmet - elég sajátos szempontok alapján.
Oszsza meg másokkal is
<„Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában:
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!
Ámen.”
Noha a Horthy-korszak identikus revizionista pársorosát egyelőre csak a Jobbik kívánta kifüggeszteni az iskolákban, a diákok mégsem mentesülnek a nemzeti összetartozásról szóló törvény bizonyos tanulságainak megismerésétől. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium megbízásából készült és a kormány honlapján szerdán közzétett “ pedagógiai háttéranyag” a “nemzeti összetartozás napja” iskolai megemlékezését 131 oldalnyi történelmi eligazítással, óra- és műsortervvel segíti a helyesnek vélt irányba. Az iskolai megemlékezés a dokumentum szerinti célja, hogy az “hozzájárulhat Trianon traumájának megértéséhez, esetleg feldolgozásához”.
A dokumentum a Hírszerző szerint több helyen ellentmond más történelmi munkákban megállapítani vélt tényeknek, bizonyos szövegi elemei pedig letűnt történelmi korok hangulatára látszanak rezonálni. Ezekből a sajátosságokból szemezgetünk most.
Az irat felvázol egy megemlékezési óravázlatot. Ennek “nevelési, ugyanakkor didaktikai célja: a tanulókban mind értelmi, mind érzelmi téren egyaránt tudatosítani, hogy a Trianonra, mint a legújabb kori magyar történelem legnagyobb tragédiájára ne csak emlékezzünk, (...) segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását, (...) bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság a történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására.”
Tévedések?
A Károlyi-kormány ténykedése kapcsán az óravázlat azt állítja, “az ellenség feltartóztatására a magyar kormány érdemi intézkedéseket nem tett, a frontról hazatérő katonákat nem szervezeték meg a védelemre, a hadsereg lényegében szétesett”. Ez a tétel nem különbözik az 1919 utáni korszak “publicisztikájában és kortörténeti irodalmában” is favorizált német eredetű Dolchstoss (tőrdöfés) - legenda magyar változatától, amely Fülöp-Sipos: Magyarország külpolitikája a a XX. században c. könyv szerint a következő: “a Károlyi kormány úgymond szétzüllesztette a frontról rendezetten és harcra készen visszaérkezett csapataokat, ahelyett, hogy bevetette volna a határok védelmére.
Valójában azonban a hadsereg már a Monarchia végnapjaiban felbomlott és otthagyta állásait. (...) a hazatérők legfeljebb a kézifegyvereiket hozták magukkal. Egyetlen hadra fogható csapattest sem érkezett vissza. (..) A kormány többszöri kísérletezés után a le nem szerelt 18-22 éves korosztályból 1918. december végéig mintegy 50 ezer főnyi hadsereget megszervezett ugyan, de ez nem volt katonai akcióra alkalmas fegyveres erő.(...) 1919 elején a hadügyi kormányzat megpróbálkozott zsoldos haderő megszervezésével, de márciusig csak 5 ezer fő jelentkezett”.
Az óravázlat másik szövegrésze szerint a “a magyar proletárdiktatúra létrejötte meglepte a Párizsban január óta ülésező békekonferencia tagjait, s a környező országokat is. Félő volt a bolsevik rendszer továbbgyűrűzése, ezért a békekonferencia jóváhagyásával átfogó katonai támadás indult a magyar területek ellen a csehek, románok, szerbek s a Balkánon állomásozó francia haderő részéről.”
Fülöp-Sipos szerint azonban a francia intervenciós tervek ellenére a békekonferencia először a tárgyalás mellett döntött, miután Kun Béláék meghívták az antant misszióját Budapestre. A tanácsköztársaság vezetőinek gyors és elhibázott követelései miatt indult román és csehszlovák támadás Magyarország ellen, szerb és francia támadásról viszont a forrás nem tud. A katonai akciókat ráadásul a békekonferencia nem támogatta. A “bolsevik veszély” emlegetése minimiálisan helytálló: a krízishelyzet előálltát megelelőző Vix-jegyzék követelései Franciaország végül meg nem valósult szovjetellenes offenzívájában adtak volna hátországot a francia-román csapatoknak. A tanácsköztársaság elleni támadást tehát nem indokolta annak ideológiai milyensége.

Tiszalúc, Trianon emlékmű: érdekes szemléletben emlékezhetnek meg az iskolák
Fotó: Túry Gergely
“A delegációval nem folytattak érdemi tárgyalásokat (...) A magyar küldöttség franciaországi kálváriáját és a diktátum elleni kilátástalan fellépését pontosan tükrözik Apponyi Albert visszaemlékezései és 1920. január 16-án elmondott beszéde .” - írja az óravázlat.
Az órai feldolgozásra javasolt, csatolt Apponyi-beszédrészletből nagyjából egy bekezdés maradt ki, így hiányzik, hogy :”az emberiség nagy érdekei szempontjából nem lehet sem közömbösen, sem megelégedettséggel szemlélni azt a körülményt, hogy a nemzeti hegemónia oly fajokra száll át, amelyek ha a legjobb reménységgel kecsegtetnek is a jövõre nézve, de ma még a kultúra alacsony fokán állanak”.
Gereben István 2003-as Beszélő-cikkében így ír az Apponyi-beszédről: “A beszédet számos pozitív értelmezés mellett sokan erős kritikával illették, kiemelve azt, hogy Apponyi beszéde minden ízében korszerűtlen volt, alkalmatlan az antant rokonszenvének megnyerésére(...) Margaret MacMillan a 2002-ben megjelent Paris 1919 című könyvében (...) megállapítja, hogy a békeszerződés számos feltételének kifogásolásában (...) igazságos és reális volt, de megjegyzi: „A gróf ügyének képviseletét gyengítette az a nem éppen bölcs kifogása, hogy magyarokat arra kárhoztatnak, hogy náluk alacsonyabb rendű civilizáció uralma alatt éljenek”. A háttéranyagból tehát éppen a kanadai történésznő által kifogásolt részlet maradt ki.
Apponyival kapcsolatban korábban is érdekes kijelentést fogalmaz meg az óravázlat. A trianoni szerződés okai között megemlíti a nemzetiségi önállósodási törekvéseket, majd ezt írja: “A magyar kormány ugyanakkor, jóllehet az 1868-as nemzetiségi törvényben minden állampolgárának egyenlő jogokat biztosított, sőt, egyházi, iskolai téren a kulturális autonómia számos elemét megadta, politikai nemzetként nem ismerte el a nemzetiségeit.”
Szarka László történész azonban ezt írja a lex Apponyinak is nevezett, hivatkozott törvényről: “Apponyi tudatosan kényszerhelyzetbe kívánta hozni azokat a nem magyar tannyelvű felekezeti iskolákat, amelyek szerb, román egyházi fenntartói nem voltak képesek megfelelni a magasabb bérezési követelményeknek. Az állami támogatásért cserébe elvárt magyar szellemű hazafias nevelés, valamint a fokozott magyar nyelvtanítás kívánalmát, a tankönyv- és a tannyelvválasztás szabadságának korlátozását elvben ugyan kiegyenlítette a növekvő állami támogatás, valójában azonban a koalíciós kormány célja az volt, hogy a magyar állam fokozatosan felszámolja a nemzeti egyházak oktatási és kulturális autonómiáját”.
Szempontok
|
Nem gondolható, hogy nacionalizmus vagy revizionizmus, ha egy nemzet nem akarja sárba tiporni vagy örökre elfelejteni saját történelmét, hanem kellő méltósággal visszaemlékszik, és ha szükséges, együtt gyászol, vagy példát merít és tanul múltjából. (a javasolt műsorterv narrátori szövegéből)
A magyar politikai szemlélet egész Magyarország felosztását egyszerűen brutális erőszaknak és a győzők hipokrízisének tulajdonította, és nem volt képes disztingválni a leválásra érett másnyelvű területek elcsatolása és az oktalanul ésigazságtalanul elszakított magyar nyelvű területek elszakítása között (Bibó István).
|
Műsorterv
“A cél a nemzet múltjának tudatosítása, az összetartozás és a hazaszeretet erősítése” - írja a háttéranyag a megemlékezéshez ajánlott programtervből. A javasolt műsor népdalokból, szavalatokból és a történelmi “igazságot” kommunikáló narrátori szövegből áll. Ez utóbbi nem tűnik különösebben alkalmasnak “Trianon traumuájának megértéséhez”, már csak az egymásnak tökéletesen ellentmondó első két mondat alapján sem:
“Hogy az Osztrák–Magyar Monarchia I. világháború során bevonult 8 millió katonájából hányan esetek el és mennyi volt a magyar királyi honvédség vesztesége, erről nem állnak rendelkezésre hitelt érdemlő adatok. Magyarország területéhez és lakosságához képest bizonyítottan nagyobb véráldozatot hozott, mint a Monarchia Lajtán túli tartományai.”

Sok még a kibeszéletlen trauma
Fotó: Túry Gergely
A feldolgozásra javasolt irodalmi művek között feltűnnek Sajó Sándor és Wass Albert szerzők költeményei, előbbi a két háború közötti irredentizmus, utóbbi a mai szélsőjobb ikonikus irodalmi alakja.
Az iskolai megemlékezés javasolt díszletei között feltétlenül szükséges a “falitérképek (a béketárgyalások előtti és utáni Európát, illetve a történelmi Magyarország feldarabolását bemutató térkép) állandó jelenléte”.
Néha, furcsa hangulatban
A narrátori szövegben többször sajátos értelmezésben tűnnek fel a történelmi tények: “Az elesettek száma mellett a világháborút követő forradalmak, a Monarchia összeomlása, az állandóan cserélődő kormányok a nemzeti érdekérvényesítésre olyan erős csapást mértek,hogy a háborút követő békeszerződés kialakításában az önállóvá váló Magyarország csak elszenvedő alany lehetett. Ezért is szokás békediktátumról és nem szerződésről beszélni”.
Ez az érvelés - amely fel sem veti a végül Horthy kormányzásakor megkötött szerződést aláíró erők felelősségét - éppen ennek a rendszernek az értelmezésére emlékeztet, amely szerint a rezsim “a felelősséget nem volt hajlandó magára vállalni. Sőt, még csak nem is az 1918 előtti rendszert okolta, amelyet számos lényeges vonásában restaurált. A bűnbakot Trianonért a forradalmak szereplőiben (...) vélte megtalálni” - olvasható a Fülöp-Sipos könyvben.
Egyébként az, hogy miért “szokás” diktátumnak nevezni a szerződést, az óravázlatban is előkerül.
Különös a narrátori szövegben található hivatkozás arra, hogy a “Versailles-i döntés” a Kárpát-medence “természet adta gazdasági, geopolitikai egységét” szabdalta volna szét.
Sajátos alcímválasztás a pedagógiai háttéranyagban “az elcsatolt területek, mint nemzettestünk részei”, a nemzettest kifejezés ugyanis gyakran előfordul a fajelméleti vagy antiszemita diskurzusban. A jelenlegi kormányzati ciklusban ez a szó egyébként tizenegyszer hangzott el a parlamentben, az összes alkalommal jobbikos képviselő szájából, de a fideszes Mikola István is használta már egy interjúban.
Történelmi lendület
|
Nem ez az első kormánypárti kísérlet a történelem újraértelmezésére a mostani kormányzati időszakban. Gál András Levente államtitkár pedig a Holokauszt Emlékközpontot kritizálta korábban, mert az emlékközpont (a történelmi eseményeknek megfelelően) a holokauszt eseménytörténetének részeként mutatta be az elszakadt területek későbbi visszacsatolását. Varga László történész ezt úgy értékelte, a kormány célja “a történelem politikai, agitációs célú használata”. 42 történész és filozófus pedig levélben tiltakozott amiatt, mert az alkotmányba belefoglalták, hogy Magyarország 1944. március 19-én veszítette el állami önrendelkezését. Magyarország 1944. március 19-én elveszítette állami önrendelkezését. Ez Karsai László történész szerint annak a mítosznak a fenntartására szolgál, miszerint egyedül a németek a felelősek a deportálásokért.
|
forrás és szerző : hirszerzo.hu
Az eredeti írás itt olvasható
|