Oszsza meg másokkal is

A bűnös szót, a tandíjat eddig kerülte a kormány, holott az államilag finanszírozott helyek megvágása miatt valószínűsíthető, hogy a jövőben jó néhány egyetemistának fizetnie kell majd a tanulmányaiért. Ugyan a közoktatási és felsőoktatási törvénytervezetet visszadobta Orbán Viktor, a konvergenciaprogram szerint a ciklus végégig 54 ezerről 30 ezerre csökkentenék az államilag finanszírozott helyek számát, ráadásul csak azokat támogatják majd, akikre a munkaerőpiac és a gazdaság is igényt tart, vagyis a természettudományos és műszaki képzések résztvevőit.

Pokorni Zoltán, az oktatási bizottság fideszes elnöke, aki általában úgy látja, a tandíj nagy mértékben rontja a hozzáférést, most a TV2 Mokka című műsorában mégis előállt egy tervvel. Szerinte utólagos tandíjat kéne fizetniük azoknak a diákoknak, akik diplomájuk megszerzése után külföldre mennek, illetve akik évekig járnak egy felsőoktatási intézménybe, de aztán mégsem fejezik be az adott képzést. Ennek lehetősége az államilag finanszírozott helyek akár 50 százalékos csökkentése mellett egyébként már márciusban is felröppent a sajtóban, de akkor az oktatási államtitkárság úgy reagált: sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudják a híreket. Válaszukban annyi állt még: "az államilag finanszírozott hallgatói keretszámok nagysága az ország gazdasági helyzetének függvényében kerül megállapításra".

Hibázna, ha csendben maradna

Pokorni Zoltán a Mokkában azzal támasztotta alá álláspontját, hogy jelenleg évente 90-100 ezer diákot vesznek fel valamilyen felsőoktatási intézménybe, de évente a magyar felsőoktatás csak 50-54 ezer diplomást bocsát ki, vagyis 30-40 százalék közötti a lemorzsolódás. A parlament oktatási bizottságát is vezető politikus szerint hibás az az elképzelés, miszerint spórolás címén csökkenteni kell a felsőoktatásba felvett hallgatók számát, fontosabbnak tartja a pazarló tételek megszüntetését. Pokorni ilyen tételnek tartja azokat a diákokat is, akik három évig járnak az állam költségén iskolába, majd nem diplomáznak le.

A politikus azt mondja: a lemorzsolódó diákok utólagos finanszírozását úgy lehetne megoldani, hogy ha nem folytatják tanulmányaikat, akkor az állam kiállít nekik egy számlát, ők pedig fizetnek. Az ilyen esetekre a diákhitel egy speciális formáját dolgozná ki.

Pokorni ötletére a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája úgy reagált: szerintük mindez csak felmenő rendszerben és semmiképpen sem visszamenőleges hatállyal képzelhető el. Nagy Dávid, a HÖOK elnöke azt mondta: megfelelő szabályozás és átlátható eljárásrend mellett ez a megközelítés alkalmas lehet a felesleges ráfordítások minimalizálására, de minden esetben meg kell vizsgálni, mi a lemorzsolódás oka. Úgy véli, annak például nem kéne fizetnie, aki egészségügyi okokból esik ki a felsőoktatásból.

Pokorni az oktatási koncepció egyes részleteiről egyeztet Hoffman Rózsával, másról viszont nem - az államtitkársággal párhuzamosan dolgoznak a Fidesz oktatási műhelyében. A KDNP korábbi üzenetére, hogy tegyen le egy fajsúlyos oktatási koncepciót, vagy fejezze be az aknamunkát, azt mondta, hogy úgy véli, akkor követne el hibát, ha csendben maradna, miközben rossz irányt lát.
 

Vannak súrlódások
Fotó: MTI
 

2011 márciusában egyébként Pokorni Zoltán még azt mondta a Hír TV-ben: a kormány nem tervezi a tandíj bevezetését, ezt pedig Szijjártó Péter is megerősítette. A miniszterelnöki szóvivő szerint " a tandíj a Gyurcsány-korszakkal együtt megbukott, mert a szociális népszavazáson az emberek úgy döntöttek, hogy ne legyen tandíj a magyar felsőoktatási intézményekben, ez a célkitűzésünk, s az álláspontunk továbbra sem változott".

Mint emlékezetes: a Fidesz által kezdeményezett 2008. márciusi népszavazáson a vizitdíj és a kórházi napidíj mellett a felsőoktatásban fizetendő tandíj eltörlésére is igent mondtak az állampolgárok. A Fidesz akkori kérdése így hangzott: "Egyetért-e Ön azzal, hogy az államilag támogatott felsőfokú tanulmányokat folytató hallgatóknak ne kelljen képzési hozzájárulást fizetni?".

A Fidesz magával sem egyeztet?

Az MSZP szerint a kormány jelenleg a magyar politikában egy húsz éve meglévő konszenzust rúg fel azzal, hogy nem fejleszti, hanem leépíti a felsőoktatást. Hiller István többek között azt nehezményezi, hogy az oktatási államtitkárság "háromnegyed év alatt még egy tisztességes koncepciót sem tudott elkészíteni, így Orbán Viktor nem tehetett mást, mint hogy Hoffmann Rózsa tarthatatlan javaslatát kidobja az ablakon". Emiatt szerinte az oktatáspolitika irányát a gazdasági minisztérium diktálhatja, amely 2013-tól 38 milliárd forintot vonna ki a felsőoktatásból, jelentősen csökkentené a hallgatói létszámot, ezzel pedig súlyos versenyhátrányt okozna Magyarországnak.

Ahogy azt már többször megírtuk, a konvergenciaprogram valóban tartalmazza a vágásról szóló terveket, a Széll Kálmán-tervbe pedig egy olyan nagy port kavaró kisbetűs rész is becsúszott, amely a költségtérítéses képzés leépítéséről szól. A tervezetben konkrétan az áll: "a költségtérítéses szektor az egyik fő oka a képzési struktúra torzulásának, a konstrukció fokozatos kivezetése az állami intézményi körből ezért is indokolt".

Ezt Hiller István úgy fordította le, hogy annak, aki fizet felsőfokú tanulmányaiért, ezután a képzés költségének egészét meg kell fizetnie. Mivel pedig ma a költségtérítéses hallgatók valós képzési költségük átlagosan 50 százalékát térítik meg, ha "a Széll Kálmánról elnevezett megszorító csomag megvalósul, a tandíjak összege átlagosan a duplájára fog emelkedni". A legnagyobb ellenzéki párt szerint az Orbán-kormány "egymásra épülő megszorító csomagjai megfojtják a hazai oktatási rendszert, s bár ellenzéki politikájukat még a tandíjellenességre építették, most az önköltségi rendszert igyekeznek bevezetni".

Pokorni Zoltánnak viszont fogalma sem volt róla, hogy az érintett rész miként kerülhetett a Széll Kálmán-tervbe. Szerinte, ha az állam kiszervezné a költségtérítéses szakokat a magánegyetemeknek, akkor a felsőoktatás elveszítené versenyképességét. A fideszes oktatáspolitikus szerint a költségtérítéses képzés már régen nem éri el az ötven százalékot, az utóbbi tíz évben radikálisan csökkent az érdeklődés ez iránt a képzési forma iránt, emiatt pedig romlott az egyetemek rentabilitása.

A Széll Kálmán-tervbe bekerült állítólag ismeretlen rész értelmezését még zavarosabbá teszi, hogy Pokornival szemben korábban Szijjártó Péter még azt mondta, valóban különválasztanák az állami és a fizetős magánegyetemeket, amiben az is benne lehet, hogy a költségtérítésesek nem járhatnak állami egyetemre. Sőt, a témához Kósa Lajos debreceni polgármester is hozzászólt, szerinte nem történik majd más, mint hogy a költségtérítéses képzésben részt vevőket kötelezik arra, hogy képzésük százszázalékos költségét fizessék meg.

Korbács, mézesmadzag

A tandíj a felsőoktatás problémáinak feloldása kapcsán régóta benne van a levegőben, az önkormányzati választásokat megelőző kampányidőszakban az MDF terve volt a legradikálisabb, ők ugyanis a népszavazás ellenére is bevezették volna a tandíjat a felsőoktatásban, az egyetemeket és főiskolákat pedig minőségük alapján a megmaradók, a beolvadók és a megszűnők közé sorolták volna.

A legmesszebb ebben a kérdésben a Gyurcsány-kormány jutott, a tandíj bevezetésére tett kísérletüket azonban elsöpörte a 2008 tavaszán tartott népszavazás, ennek ellenére utólag is nagyon előremutatónak és sikeresnek mutatják be egykori oktatáspolitikájukat.
 

Hiba lenne, ha csendben maradnék
Fotó: Fazekas István
 

A szocialista tervek szerint a 2007-ben beiratkozottaktól kezdve 2008 szeptemberétől minden felsőoktatási intézmény tandíjat szedett volna a hallgatóitól. Ez alapképzésben a tényleges költségek 20 százaléka (évi 105 ezer forint), mesterképzésben 30 százaléka (150 ezer forint) lett volna - a felsőoktatási intézmények azonban kérhettek volna ennél ötven százalékkal többet vagy kevesebbet is. A pénzt csak a második félévtől szedhették volna be, a fizetendő összeg ugyanis az első év tanulmányi eredményétől függően változott volna.

A hallgatók legjobban teljesítő 15 százaléka átkerült volna költségtérítéses képzésből államilag finanszírozott képzésbe, a leggyengébben teljesítő 15 százalék pedig a költségtérítésesbe csúszott volna át. Míg 2006 telén több mint 132 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, Hiller tandíjat érintő bejelentése után 2007-ben ez a szám 108 ezerre, 2008-ban pedig 100 ezerre csökkent.

Pokorni Zoltán akkor hazug és ízléstelen manőverezgetésnek nevezte, ami a tandíjjal kapcsolatban az MSZP-ben zajlott, s azt mondta: "akármi is történik, a következő kormány eltörli a tandíjat, és kiszámítható, rendezett viszonyokat teremt a felsőoktatásban".

Az MSZP most azt hiányolja, hogy míg szerintük ők "erősen kompenzálták volna a szorgalmat, a minőséget és a szociális helyzetet ösztöndíjrendszerrel, addig a Fidesz teljesen kivonul a felsőoktatásból, és csak államilag finanszírozott és teljesen önköltséges rendszert akar".

Székely is megpróbálta

Az egészségügyi képzéseken - mivel a költségek itt kirívóan magasak - egyéni kezdeményezések is felbukkantak a problémák megoldására. 2010 decemberében például felmerült, hogy a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karán úgy akarják itthon tartani a rezidenseket, hogy kifizettetnék az oktatásukra fordított összeg egy részét azokkal, akik nem Magyarországon kezdenek el dolgozni.

Az elmúlt években azonban nem ez volt az első próbálkozás a fiatalok itthon tartására, volt, aki korbáccsal, volt, aki mézesmadzaggal próbálkozott. Székely Tamás, az előző egészségügyi miniszter röghöz kötötte volna a rezidenseket. A terv lényege az volt, hogy nem hagyhatták volna el azt az intézményt, ahol állást kaptak, ellenkező esetben vissza kell fizetniük szakorvosi képzésük teljes költségét, mintegy hatmillió forintot. A rendeletet végül a Szócska Miklós visszavonta.

forrás és szerző : hirszerzo.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.