Oszdmeg másokkal is

- Kern András az Egy, kettő, három című darab bankigazgatóját, Reviczky Gábor Az ibolya színidirektorát alakítja. Szeretnek Molnár Ferencet játszani?

Kern András: Egy kolléganőm azt mondta, nem fogom szeretni a darabot. Mert annyira meg van írva, hogy a színésznek nem hagy szabadságot. Ez nem teljesen igaz, de amikor az Egy, kettő, háromnak nekimegyünk, sose érzem úgy, hogy jaj, de jó, hogy ezt most el kell játszani. Szeretem, de rettegek is tőle. Molnár Ferenc elkísér 12 éves korom óta, amikor apám megsúgta: a Bánk bán és Az ember tragédiája mellett van ám még egy ezeknél is jobb magyar dráma, Molnár Ferenc Liliomja. Később sok darabjában játszottam is.

 

Reviczky Gábor: Sok író szerint a Liliom a világirodalom legjobb drámája. Én még sosem játszottam Molnárt. Pár éve felkértek rá Egerben, de nem tudtam vállalni az utazást.

- A darab korrupt bankigazgatója bebizonyítja: pénzzel és összeköttetésekkel mindent el lehet érni. Érzik ennek az aktualitását?

K. A.: Hát hogyne. Valaki azt mondta, nagyon jó a darab, de ő nem szereti a végét, amikor a főhős azt mondja, hogy "az egész emberiség szégyellje magát". Én viszont azt a mondatot szeretem a legjobban.

R. G.: Kétségtelenül ez az üzenet.

K. A.: Kérdeztem, miért nem szereted. Azt mondta, azért, mert miért szégyellje magát mindenki? Ők csak végzik a dolgukat. De ez nem így van. Minden szereplő korrupt, a Revi által játszott orvostól kezdve, aki hajlandó egy nem létező vizsgálat után orvosi bizonyítványt kiállítani. Végig lehet venni, hogy ki miért gazember, ki csinál úgy, mintha jó barát lenne, közben nem is az.

- A darabban megtudjuk azt is, hogyan kell jól társalogni. Amerika? Nagy lehetőség. Oroszország? Várjuk ki a végét. Gazdaság? Rosszabb, mint egy éve, és - teszik hozzá - ezt még száz év múlva is el lehet mondani.

R. G.: 1929-ben írta ezt Molnár, a nagy gazdasági összeomlás idején, és nyilván nem véletlenül vette elő a színház most, amikor az Egyesült Államokból kiindult ez az elképesztő világválság, ami az ellenőrizetlen bankrendszernek volt köszönhető.

- Csak nem ugyanilyen aktuális Az ibolya, ahol minden jelentkező kóristalány az igazgató karjaiban akarja kezdeni a karrierjét?

R. G.: Dehogynem, az elcelebesedés miatt. Ma mindenki énekelni akar, bejutni a tévébe.

K. A.: Minden sarkon casting van!

R. G.: Vannak színházak, ahol a színészetnek már a nyomát sem lehet felfedezni, csak piszok jól énekelnek meg táncolnak a gyerekek. Reméljük, egyszer a nézők is felébrednek, és azt mondják: az emberiség és a nézők szégyelljék magukat, hogy nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között.

- Már láthatók Kern András új filmje, a Halálkeringő plakátjai. Ha azt kérdezzük, hol vannak az igazi sztárok, hát önök lennének azok.

R. G.: Felháborító, hogy Amerikában kitalálják ezeket a "tehetségkutató" műsorokat, s ezt átveszi egész Európa. Miért kell elhinni, hogy bárkiből lehet bármi? Úgy tűnik, a nézők számára ez igaz, de a legnagyobb baj, hogy a szakemberek sem tesznek különbséget.

Kern András

 

K. A.: Andy Warhol szerint 15 percig mindenki híres lehet. De itt, ha valaki 15 percre sztár lesz, akkor még három vagy nyolc évig úgy marad.

- Önök pedig hatvan év felett is megszakadnak a munkában.

R. G.: A nemzet színészeinek nyugdíjat biztosít az állam - de ők csak tizenketten vannak. Ha a színész alkotóművészként lenne definiálva, és a szinkronjaiból meg a filmszerepeiből élete végéig jutalékot kapna, akkor nem kellene a költségvetést terhelni, mert a piacról élne. Miért csak a rendező alkotóművész? A színészek a világon mindenütt jogdíjasok, csak Észak-Vietnamban nem, meg nálunk.

K. A.: Mi ketten mindennap próbálunk és játszunk, s ebbe tényleg meg kell hülyülni. De nem mindig a pénz az oka. Most például elvállaltam egy szerepet a Centrál Színházban A 88. utca foglyai című Neil Simon-darabban, amit szeretek, és nem gondoltam bele, hogy mi lesz, amikor minden este játszom, és majd' elájulok, olyan fáradt vagyok.

- A Halálkeringő című filmet viszont nyáron forgatták: örült a morcos nyomozó szerepének?

K. A.: Akinek van némi humora, azt újabban mindig valamilyen kereskedelmi tévés, kommersz filmes műfajban foglalkoztatják, de olyan fokon, hogy felnőtt egy nemzedék, akik talán azt hiszik, hogy Kern András humorista. Néha látni a Heti Hetesben, és a színházban vagy a moziban is mindig olyan vicceseket mond. A Halálkeringő azért érdekelt, mert egy mélyen drámai, a film noirt idéző pszichológiai krimi. Évek óta nem alakítottam ilyen sötét szerepet, és ez tetszett.

- A sok munka gyümölcse azért beérik: a Vígszínház társulata december 30-án Reviczky Gábornak ítélte a Ruttkai Éva-emlékgyűrűt. Lehetett érezni, hogy ki kapja?

R. G.: Én például azt hittem, Pap Veráé lesz az Augusztus Oklahomában című darabért, mert Börcsikével (Börcsök Enikő - A szerk.) minden díjat elvittek. Ötig egyforma volt a szavazatok száma Hegyi Barbarával is, de jólesett, hogy én nyertem. Ez azért nagyon nehéz. Én is itt vagyok 22 éve, mire megkaptam.

- A maguk zsörtölődő módján meg szokták vitatni a közállapotainkat? Hogy nem járnak a buszok...

R. G.: Nem. Andris intelligens, okos ember, úgy liberális, ahogy minden liberálisnak lennie kellene. Ő nem politizál a színházban. A Heti Hetesben is mindig ír egy levelet...

K. A.: Hogy a direkt politizálást kerüljem. Nem vagyok olyan közéleti, mint ahogy gondolnák.

- Önt sem érdeki, hogy csak a Népszava van kihelyezve a színház előcsarnokában?

íb>R. G.: Együttműködés van a lap és a színház között.

- Más újság is biztos szívesen lenne támogató.

K. A.: De más újságot biztos nem kérdeztek meg. Mit tudjuk mi ezt!

Reviczky Gábor

 

R. G.: Én annyit azért foglalkoztam vele, hogy a Népszava a szakszervezetek egykori lapjából mára nagyon balos újság lett. Néha már rossz is olvasni.

- Reviczky Gábor is úgy konzervatív, ahogy "kell"?

K. A.: Persze. Nincs ezekkel a nézetekkel semmi bajom, amíg nem szélsőek. Látom, maga nagyon szeretne a politikáról beszélni, de én kissé hülye vagyok hozzá. Lukács Sanyi mindig azt kérdezte tőlem, mondjuk 1973-ban, hogy ki a belügyminiszter? Fogalmam sincs... A rendszerváltás óta kicsit jobban érdekel a politika, most tudom, ki a belügyminiszter.

R. G.: Nincs is belügyminiszter. Megszűnt az a poszt, most már csak igazságügy-miniszter van.

K. A.: A Draskovics!

- Ő lemondott.

K. A.: Hát akkor ezt sem tudjuk.

- Választási évben vagyunk, és ez mindig megbolygatja az emberi viszonyokat - talán még a színház falai között is.

R. G.: Pedig nem kéne hogy megbolygassa. A szocialista miniszterelnök neoliberális gazdaságpolitikája lelepleződött, éppen a világválság hatására. Nem lehet ennyire szabadjára engedni a dolgokat, ez Amerikában is hatalmas változásokat hoz majd.

K. A.: Az egész világot érinti.

R. G.: Nálunk már el is kezdték szabályozni a bankokat, betették a gátakat Bajnaiék is. Magyarország, amelynek pokoli gazdasága van, hihetetlenül nagyot zuhanhat. Ezt meg kell állítani. Nagy baj van, de ne higgyük, hogy "varázsolni" lehet, ahogy az Egy, kettő, három bűvész-bankára teszi.

- Nem vágynak időnként vissza Molnár Ferenc korába, amikor a férfiak még orchideacsokrokat vittek a nőknek, és angol szabónál varratták az öltönyeiket?

K. A.: Lehet nosztalgiázni, de nincs sok értelme. Iszonyatos erővel rohan előre a világ, és muszáj követni. Én például nem tudok számítógépezni, és elkezdtem félni: mi van, ha már az én életemben nem lesz se televízió, se telefon, csak a monitoron keresztül lehet átszólni... Hogy hívják azt?

R. G.: Skype.

K. A.: Hiába vágyunk arra, hogy a mellényzsebünkből óralánc lógjon - ez a kor nem fog visszajönni. Az, hogy normális polgári élet legyen, arra mindenki vágyik, s akkor tökmindegy, ki a miniszterelnök vagy a belügyminiszter. Szépen, épeszűen kellene élni, és akkor jó lenne, mert most tényleg nem úgy van. De ezt nem politikai értelemben gondolom - a világ nem ott tart. Kicsit el van most romolva.

R. G.: De színház mindig lesz, a képernyő nem tudja átvenni a helyét...

K. A.: Ja, hogy nem lesz színház, attól én sem félek. Kimehet a divatból a tévé, a film, a DVD, a magnó, a CD, az MP3, az MP8: egy dolog mindig megmarad, az, hogy az emberek ülnek és nézik, ahogy két másik ember között kibontakozik valami.

R. G.: Egy szempontból mégis nosztalgiáznék: a magyar színházi életet még a közelmúltban is hatalmas egyéniségek határozták meg, mert voltak olyan vezetőik, akik tudták, milyen szerepet kell eljátszaniuk ahhoz, hogy fejlődjenek. Most nem látjuk ezt. Pedig ha már ezt a borzalmas pályát választotta valaki, nem lenne szabad ártani neki.

- Előadás előtt bemondták, hogy a "megújult Pesti Színházban" köszöntik a nézőket, de hát sok változás nem történt. Nyáron negyven fok van, ez a társalgó is a hatvanas éveket idézi.íbr>íbr> K. A.: A lenti büfé valóban ki lett festve, de iszonyatos pénz kellene a többire. Meg engedély, mert ez lakóház, és ahhoz, hogy igazi légkondi lehessen, a lakók hozzájárulása is kell. Pedig nagyon ráférne a színházra a renoválás.

R. G.: Volt pénz, de nem annyi, hogy eredeti pompájában lehessen helyreállítani. Most már a teljes felújításra nincs pénz, és nem is lesz egy jó darabig.

K. A.: Miért, az új kormány se tud majd adni?

R. G.: Az EU-ban a színház is pályázhatna, nem kell a politikának intéznie.

K. A.: Egy színház egyébként lehet szép vagy borzalmas külsejű, négy- vagy háromezer személyes, játszhat hatszáz éve írt darabot egy 1200 éves történetről, lehet zenés, vidám, tragikus vagy politikus, mai vagy klasszikus, mindegy. Egy az érdekes: az emberek arra vágynak, hogy megszólítsák őket. Hogy valamivel meg legyenek érintve, és azt mondják, hú, ez mintha rólam szólna. És akkor még az is megtörténhet, ami a görög tisztítókra van kiírva, ahova beviszik a piszkos inget, s amit úgy hívnak, hogy katarzis.

R. G.: Amikor a Teva lett a fővédnökünk, azt mondtam: milyen nagyszerű, hogy egy gyógyszergyártó céggel párosult a Víg! Mert ha nem vennék észre, itt gyógyszerek találkoztak. A színház ugyanis a lélek gyógyszere.

forrás : hetivalasz.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.