Az uniós reformtervekben mostanság felbukkanó kétsebességes Európa számunkra nem pusztán egy új uniós szervezési modell, hanem egy súlyos belpolitikai probléma ismételt jelentkezése. A kétsebességes Európával valójában visszatérünk az EU csatlakozás előtti állapothoz, úgymond "magasabb szinten", immár belülről.
 

Oszsza meg másokkal is

A jó hír az, hogy az Unió a globális nyomás alatt a kreatív válság állapotában van, azaz előre menekül a szorosabb integráció felé. A rossz hír viszont az, hogy maga mögött hagyja a gyengébb, a globális válság szociális következményeitől szenvedő új tagállamokat. Ám a legrosszabb hír az a miniszterelnöki bejelentés, hogy 2020 előtt Magyarországon nem vezetjük be az eurót. Ez voltaképpen azt jelenti, hogy elutasítjuk az uniós csatlakozást ezen a "magasabb szinten", vagyis hosszabb távon marginális és perifériális létezésre ítéljük magunkat Európában. A miniszterelnök úgy vélekedett, hogy szigorodni fognak az euró zónához való csatlakozás feltételei, de ebből nem azt a következtetést vonta le, hogy fel kell gyorsítani az új feltételekhez való alkalmazkodást. Ellenkezőleg, meghirdette a hátra arc stratégiáját.

2020-ról már nem ez a kormány dönt ugyan, de mivel a Fidesz-kormány rossz irányba indult el, ezért az ismert anekdotával szólva "most már messze van Kolozsvár", avagy egyre csak távolodunk Európától, az európai intézményektől és az európai értékektől. A kormány kezdettől fogva inkább konfrontálódott az Unióval, mintsem a felzárkózás útját-módját kereste volna. Ezért nem véletlen, hogy az uniós lobogó eltűnt a hivatalos performanszok hátteréből, és a kormányfő rendszeresen a nemzeti zászlók hadrendje előtt fejti ki a "magyar szellem" rejtelmeit. A tartalom és a forma egységben van, hiszen a "szabadságharcos" Orbán nem beszélt Európáról már a 2010 nyarán tartott nagyköveti értekezleten sem, ahogy ugyancsak nem emlegette az uniós felzárkózás követelményeit a minapi, 2011. február 7-i évértékelésen sem. Ez a kérdés nem bukkan fel a Fidesz-kormány szellemi horizontján az alkotmányozás folyamatában sem, hiszen a parlamentben közzétett alkotmánytervezet nem említi az uniós alapjogokat és az európai közös jogállamiság kérdéskörét, ami pedig elemi követelmény lenne egy tagállam számára. Visszajutottunk tehát ahhoz a mondáshoz, hogy "Van élet az Európai Unión kívül is", de immár az Unión belül.

Uniós körökben manapság széles mosolyt vált ki az idehaza már megszokott fideszes kettős beszéd: "uniós elnökségünk legfőbb célja az euró megmentése, de mi magunk nem akarjuk bevezetni". A tiszta beszéd helyett, hogy "az Unió soros elnökeként a mi legfontosabb feladatunk most az, hogy segítsük az euró védelmét, és odahaza is mindent megteszünk, hogy mihamarabb bevezethessük". Az euró övezethez való csatlakozás kérdése ugyanis nem csupán gazdasági - vagy még szűkebben vett monetáris - kérdés, hanem az európaizálás avagy az uniós felzárkózás alapkérdése: görcsösen őrizzük-e archaikus különállásunkat, bearanyozva állítólagos nemzeti sajátosságainkat, vagy megpróbálunk-e modernizálódni az európai főútvonal mentén. Az Unióval való dacos és gyerekes szembefordulásnak eddig is óriási ára volt. Nagy erőfeszítéssel a problematikus tagállamok mezőnyébe dolgoztuk le magunkat, és ezzel radikálisan csökkent országunk imázsa és érdekérvényesítő képessége is. De most teljesen új helyzet van. Most Európa formálisan is kettéválik, és mivel országunk a "keleti szélben" hajózik és a "magyar útra" térve ellenkező irányba tart, ezért az integrálódó Európa egyre jobban távolodik tőlünk. Így egyre nehezebbé válik a későbbi felzárkózás is. Egyre jobban nő a szakadék, amit át kell ugrani majd, de tudjuk már, hogy ez a nehéz feladat nem ennek a "szabadságharcos" kormánynak, hanem a következő kormányoknak avagy éppen a következő nemzedékeknek lesz az osztályrésze.

A Fidesz-kormány számára az Unió a maga szabályaival és értékeivel eddig csak akadályként jelentkezett, mint a hazai vágyálmok és a kétharmados akarnokság korlátja. Ezért a kormány, míg uniós elnökként az erős Európa (strong Europe) jelszavát mantrázza, valójában gyengébb Európát és távoli Brüsszelt akar, ami nem szól bele a hazai ország-dúlásba és demokrácia-rombolásba. Ezért hát Brüsszelben is kevesebb Európát akar, és nem többet, hát még idehaza. Világosan kimondja, hogy nem érdeke a szorosabb uniós gazdasági kormányzás, mert az bizony idehaza is érdemi strukturális reformokkal jár, amitől a kormány már kilenc hónapja retteg, mint rossz diák a vizsgáktól. Mégpedig jogosan, hiszen a szorosabb gazdasági integráció feszes gazdasági tervezéssel, kiterjesztett uniós alapjogokkal és jól működő kormányzati szerkezettel jár, ami valóságos rémkép a rögtönzésekbe menekülő, az alapjogokat sértően leszűkítő és a mindennapos kormányzásba majdnem egy év után se belezökkenő Fidesz kormánynak.

Az euró övezetbe való belépés - mint az újabb uniós csatlakozás - elhalasztásáról szóló bejelentés azért nemzeti gyásznap, mert az országnak éppenséggel azokra a reformlépésekre van a legnagyobb szüksége a hazai fejlődéshez, amit az euró uniós szinten is megkövetel. A Fidesz valóban megtagadta a III. Köztársaságot, a demokratizálás és európaizálás két évtizedét. Ideje észrevennünk, hogy a kettő összefügg, hiszen a hazai közvélemény igen érzékeny a demokrácia-rombolásra, de még nem eléggé érzékeli annak szoros összefüggését az európaizálással. Csodákat vár az uniós beavatkozástól, de nem mozgósít eléggé az uniós értékek védelmére. A magyar elnökség időszaka éppen arra alkalmas a leginkább, hogy ezt a lényegi összefüggést észrevegyük. A további európaizálás elutasításában, sőt az eddigiek jelentős visszavételében ugyanis a kormánynak az a félelme mutatkozik meg, hogy a fokozott uniós integráció veszélyezteti a Fidesz-világ tartós bebetonozását.

Az idei március mindenképpen "forró tavasz" lesz az Unióban. A "népek tavasza", de már nem a 19. század szellemében, hanem az európai egyesülés újabb korszakának kezdeteként. Nálunk már a 19. század szellemének felidézése is nagy vívmány lenne március idusán, bár már ideje lenne felzárkózni a 21. század Európájához.

forrás és szerző : Ágh Attila politológus, egyetemi tanár / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Vissza a bloghoz

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.