Oszsza meg másokkal is

Az viszont már nem következik a jelenlegi kormány eddigi hatalomgyakorlási technikájából, hogy komolyabb hatásköröket engedne át bárkinek. Ám most mégis ez történhet: a területfejlesztési feladatok a megyék felelősségi körébe kerülnének, ami azt jelenti, hogy százmilliárdok sorsáról maguk dönthetnének. Az eddig nyilvánosságra került elképzelések szerint ugyanis a megyei – és regionális – területfejlesztési tanácsok megszűnnének, és a helyükbe a megyei önkormányzatok lépnének. Az erre vonatkozó előterjesztésről várhatóan két hét múlva dönt a kormány.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat épülete Nyíregyházán, a megyei közgyűlések új feladatokat, nagyobb hatásköröket kaphatnak
Népszabadság - Bócsi Krisztián

Ma a megyék valójában intézményfenntartók: nincs más dolguk, mint a megyei könyvtárak, levéltárak, múzeumok, színházak, egészségügyi, szociális és oktatási intézmények – gimnáziumok és szakképző iskolák – működési feltételeinek biztosítása. A törvényekben meghatározott feladatok ellátásához – amelyeket, miután a saját bevételek egyre csökkennek, nagyrészt állami pénzből és hitelekből finanszíroznak – persze nem lenne szükség közvetlenül választott népképviseleti szerv létrehozására, ám az önkormányzati középszint státusát 1990 óta nem sikerült megnyugtatóan rendezni.

A megyéket senki nem merte – vagy a kétharmados parlamenti többség hiányában nem tudta –megszüntetni, érdemi hatáskörökkel pedig nem akarta felruházni. Ennek egyik oka lehet, hogy a megyék a rendszerváltozás előtt a tanácsrendszerben egyértelműen pénzosztó szerepet töltöttek be. Azt pedig senki nem fogadta el, hogy egyes önkormányzatok 1990 után is rendelkezzenek olyan jogosítványokkal, amelyek birtokában más helyhatóságok életét befolyásolhatják. Ezért kompromisszumos megoldás született: miközben a csaknem 3200 település számára meglehetősen széles körű autonómiát biztosítottak, a megyéket jószerével intézményfenntartó szerepre kárhoztatták.

Korábban felvetődött, hogy a 19 megye helyett hét, választott önkormányzattal rendelkező régiót alakítsanak ki, ám az ötletet az akkori ellenzék nem támogatta. A szocialisták regionalizációs törekvései – amelyek összhangban álltak az uniós szabályozással – így végérvényesen elbuktak. A források felhasználásáról tehát a regionális fejlesztési tanácsok dönthettek, amelyekben viszont az érintett helyi és megyei önkormányzatok – a szocialisták súlyos bukását jelentő 2006-os helyhatósági választás után elfogadott törvénymódosítás következtében – a kormány képviselőivel szemben kisebbségbe szorultak. A megyei fejlesztési tanácsoknak – ahol biztosított volt az önkormányzati többség – pedig ebben a rendszerben eddig nem sok pénz jutott.

Vagyis: úgy tűnik, a mindenkori kormányok eddig ragaszkodtak ahhoz, hogy a fejlesztési források felhasználásába közvetlenül is beleszólhassanak. Az általunk megkérdezett, igazgatási kérdésekben járatos szakértők ezért mindenképpen üdvözlendőnek tartják, ha e tekintetben fordulat következik be, s a pénzekről valóban az érintettek – a választott megyei önkormányzatok – dönthetnek. Ennek a szintnek egyébként is csak akkor van értelme – állítják –, ha a térségi folyamatokat érdemben befolyásolhatja. Hangsúlyozzák azonban, hogy a jelenlegi kormány gyakorlata egészen más: kifejezetten centralizációs törekvések tapasztalhatók, ezért kétséges, hogy tényleg lemondanának jelentős pénzek feletti rendelkezési jogról.

A jelenlegi információk alapján mégis úgy tűnik, hogy a Fidesz a modern állam megkövetelte decentralizáció felé halad. A kérdés: a tartalom. A megyéknek az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények, többek között a gimnáziumok, a kórházak fenntartásával az elképzelések szerint nem sok dolga lesz – ezeket vagy a szaktárcák vagy a megyei kormányhivatalok üzemeltetik majd –, miközben a kultúra területén, a színházak és levéltárak működtetése ide számít, illetve a területfejlesztésben jelentős feladatokat kapnak. Ez utóbbi része lehet a foglalkoztatást és a turizmust elősegítő programok támogatása.

Meglehetősen nagy összegről van szó, hiszen a megyék az eddig a regionális fejlesztési tanácsok hatáskörébe tartozó ügyekben is dönthetnek majd. Ha így lesz, százmilliárdok sorsa a tét. Kérdéses azonban, hogy kinek a kezébe kerül az infrastruktúra – például az úthálózat, az ivóvízellátás, a hulladék- és szennyvízkezelés –fejlesztése, ami a legköltségesebb vállalkozás. Ezzel kapcsolatban felvetődik, hogy az átalakuló rendszerben milyen helyet szánnak a megyei jogú városoknak, amelyek ma nem részei a megyéjüknek.

Egyelőre problematikusnak tűnik az is, hogy mi lesz az uniós források felhasználása szempontjából megkerülhetetlen NUTS 2 tervezési-statisztikai régiókkal (ezeket egyébként éppen az első Orbán-kormány idején hozták létre). Az egyik lehetséges megoldás, hogy formálisan megmaradnak, ám a regionális fejlesztési tanácsok helyett az érintett megyei fejlesztési tanácsok kezébe kerül a döntés joga. S nem kevésbé fontos kérdés, hogy vajon számol-e bárki azzal: a következő választások után más színű lehet a kormány, s más összetételű helyhatóságok alakulhatnak. Ebben az esetben a kabinet és az önkormányzatok között most tapasztalható összhang könnyen sérülhet.

Nem kevésbé súlyos kérdés, hogy a megyék igen nagy, egyenként többmilliárdos adóssággal küszködnek, s van, amelyik mára fizetésképtelenné vált. Egyes vélemények szerint a rendszer átalakítása kifejezetten erről szól: a kivétel nélkül fideszes vezetésű megyéket valamilyen módon ki kell húzni a bajból. Ha elveszik az intézmények többségét, azzal a kiadások nagy részétől is megszabadítják az eddig kölcsönökből élő megyéket, a kormánynak viszont mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Attól ugyanis egyetlen fillérrel sem lesz olcsóbb az oktatási vagy egészségügyi intézmények működtetése, hogy a fenntartó más lesz.

forrás és szerző : nol.hu / Lencsés Károly


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.