Oszsza meg másokkal is

"Valamennyi rendszerváltozást követő választáson kevés nő jutott be a magyar parlamentbe, arányuk a 11 százalékot egyszer sem haladta meg, ami minden hazai politikai erő felelőssége" - mutat rá Betlen Anna közgazdász, a nők társadalmi helyzetét vizsgáló MONA Alapítvány munkatársa, hozzátéve: mostanáig valamennyi kormányunk nőpolitikája csapnivaló volt.

Mint mondja, a hatalmon lévők egyáltalán nem értik az esélyegyenlőség politikájának a lényegét, még azok is csak felszínesen nyúltak a kérdéshez, akik a nők egyenjogúságát hirdették. Betlen szerint nem az a jó nőpolitika, miszerint "adjunk valami kis pozíciót a nőknek, ha már annyira sír a szájuk", hanem annak felismerése, hogy a nők kiegyenlítettebb politikai képviselete az egész társadalom érdeke.

A nőjogi aktivista ezt az arányt a nők parlamenti képviseletének legalább 35 százalékos arányában látná, mert létszámuk akkor tenné lehetővé a hatékony érdekérvényesítést. Úgy véli, a nők a döntéshozatal valamennyi szintjén rosszul állnak, csak akkor engedik őket szerephez, ha hatalmuknak viszonylag kicsi a tétje. E szerint kistelepülések polgármesteri vagy képviselői székéig még eljutnak, magasabbra csak ritkán, és ha igen, többnyire a patriarchális berendezkedést szolgálják tevékenységükkel.

Betlen Anna a lehetetlen elvárásokkal és a társadalmi szocializáció hatásaival magyarázza a nők alacsony arányát a közpolitikában és általában a vezető pozíciókban. "Jelenleg nem női kvóta nincs, hanem férfi kvóta van" - summázza a helyzetet az érdekvédő, aki nem tartotta szerencsésnek az előző ciklusban a Sándor Klára és Magyar Bálint nevével fémjelzett női kvóta követelésének kommunikációját.

A kvótaellenzők egyik visszatérő érve, hogy nem nő vagy férfi kell egy pozícióba, hanem alkalmas ember. Ezt az álláspontot éppen egy e tárgyban felszólaló férfi képviselő tette nevetségessé, amikor képtelen volt érthetően felolvasni a parlamentben idevágó indokait, annak ellenére, hogy magát nyilván alkalmasnak tartotta a betöltött pozícióra.

A jelenlegi parlamenti férfi-nő arányokat "vesztes-vesztes játszmának" nevezi Betlen, amelyben mindenki rosszul jár: "azáltal, hogy a férfiak jobban járnak, mint a nők, együttesen mégis rosszabbul járnak, mint ha férfiak és nők egyformán jól járnának", vagyis együtt sokkal többre menne a férfiak és nők ügye, mintha 85 százalékban csak az egyik nem, jelesül a férfiak érdekei érvényesülnek.

Valamennyi nálunk fejlettebb országban kvótarendszert alkalmaznak a pártok, az élet minden területén előnyt biztosítanak a nőknek, mindaddig, amíg a döntéshozó pozíciókban mindenütt - például a gazdasági és tudományos életben is - el nem éri arányuk a 40 százalékot. Ezért elsősorban a hatalmon lévők és a parlamenti pártok tehetnének, már csak azért is, mert a civilek, így a témában érintett szervezetek is rendkívül hátrányos helyzetben vannak ma Magyarországon.

"Ott, ahol a nők egyenlőséget élveznek a társadalomban, jobbak a férfiak életkilátásai is, több a munkahely, magasabb az életszínvonal, jobbak az egészségi mutatók" - összegez Betlen Anna, a MONA Alapítvány munkatársa.

forrásés szerző : stop / Bencsik Gyula


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.