Oszsza meg másokkal is

Nagyon nagy várakozások voltak a kormánnyal szemben, ezt mutatják a választási eredmények is, ehhez képest már tüntettek a rendvédelmisek, sztrájkra készülnek a pedagógusok, tiltakoznak a fogyatékosok, és sorolhatnám még azokat a társadalmi csoportokat, amelyek láthatóan csalódtak a kormányban. Hogy sikerült ez elérni?

Nem hiszem, hogy csalódás váltotta fel az óriási pozitív várakozást. Ha megnézzük, mi történik, azt látjuk, hogy különböző érdekvédelmi szervezetek kiállnak azokért a csoportokért, amelyeket képviselnek. Ez így van rendjén, ez a dolguk, a kormánynak meg az, hogy mindenkit képviseljen: az orvosokat, rendvédelmiseket, pedagógusokat, és mindenki mást. Ezt akkor tudja megtenni, ha nem egyszeri, népszerű lépésekkel próbálja fenntartani a támogatottságát, hanem ha előremutató intézkedéseket hoz. Láttunk már olyat, hogy egy kormány mindent megduplázott, azóta is nyögjük ennek a hatását. Ha hasonlót tenne a mostani kabinet, fedezetlen csekket állítana ki, amit két-három év múlva kellene elkezdeni visszafizetni.

De sokan azt is sérelmezik, hogy nem áll velük szóba a kormány, mint mondjuk a fogyatékosok, a rendvédelmisekkel pedig tavaly hiába egyeztek meg a cafetériáról, az utolsó pillanatban egy egyéni indítvánnyal elvették tőlük. Vagyis joggal érezhetik úgy, hogy nem is kíváncsi a kormány a véleményükre.

A rendvédelmisekkel hetek óta egyeztet a kormány, az első időszakban az összes szakszervezettől egyetlen egy javaslat érkezett, majd elkezdődtek a tüntetések, amit kicsit értetlenül figyeltünk, hiszen ott ültünk a tárgyalóasztalnál, vártuk az elgondolásaikat. Az egyeztetés a héten is folytatódik Orbán Viktor részvételével, vagyis éppen, hogy odafigyelünk a véleményükre.

Tavaly szeptember óta húzódik a devizahitelesek megmentésére összeállított intézkedéscsomag bejelentése. Nem lett volna jobb itt is inkább nem az elején nagyot mondani, hanem megvárni, amíg tényleg elkészülnek az intézkedések? Az érintettek itt is többször csalódhattak már a halogatás miatt.

Itt azért azt rögzíteni kell, hogy a bankok és az adósok között létrejött szerződésekről van szó, a kormány alapvetően nem szereplője a szerződésnek, azért szállt be a megoldás-keresésbe, mert rengeteg emberről van szó. Mára meghaladta a százezret azoknak a családoknak a száma, akik több mint három hónapja nem tudnak fizetni. A kormány első rendelkezései közé tartozott a kilakoltatási moratórium bevezetése, a devizaalapú jelzáloghitelek betiltása, a banki gyakorlat szigorítása a törlesztő részletek emelésében – ezek mind arra szolgáltak, hogy az érintettek helyzete ne váljon visszafordíthatatlanná.

De ez egy nagyon komplex probléma, hosszú távú megoldás akkor lesz, ha az összes érintett meg tud egyezni. Közel háromezer milliárd forintról beszélünk, ez szinte felfoghatatlanul sok pénz, a kormány akkor viselkedik felelősen, ha nagyon körültekintő. Ha hónapok szükségesek ahhoz, hogy minden szempontból elfogadhatóan lehessen rendezni a helyzetet, akkor azt az időt rá kell, rá kellett szánni.

Itt olvashat el mindent arról, hogy látja a Hírszerző a kormány egy éves tevékenységét!

Már több ellentétes tartalmú bejelentés, ígérte is történt az elmúlt egy évben, például a devizahitelesekkel kapcsolatban, vagy a pedagógusok béremeléséről, az életpályamodellről, de említhetném Matolcsy György „ IMF-kipaterolós” nyilatkozatát is, ami után napokkal kiderült, hogy a Valutalap pénzéből veszünk MOL-részvényeket. Az ember csak kapkodja a fejét. Kommunikációs szakemberként, szóvivőként ön hogy tudta követni, hogy éppen miben, hol áll a kormány álláspontja?

A kormány álláspontja nem változott egyetlen esetben sem. Hogy viták, különböző elgondolások, különböző megfogalmazások vannak, az azt jelenti, hogy egészségesen működik a demokrácia. Igen, valóban előfordulhat, hogy időnként valamelyest más megoldás születik, mint ahogy azt előre lehet gondolni, mert az élet felülírja az elképzeléseket: például a devizahitelesek esetében a bankok is behozhatták a saját megoldási javaslataikat. Rugalmassággal sok mindent meg lehet oldani.

De sok magabiztos nyilatkozat születik, amiket később vissza kell vonni – ebből úgy tűnik, a kormány néha maga sincs tisztában a helyzettel, mielőtt beszél valamiről, nem tudja, merre is menjen.

Én egyetlen visszavont nyilatkozatról sem tudok. Csak ezt a kormányt ismerem belülről, de számomra egyértelmű, hogy ennyire szisztematikusan még egyetlen elődje sem haladt egy meghatározott cél felé. Ha előveszem a kormányprogramot, még mindig az abban szereplőkhöz ragaszkodik a kabinet: amilyen értékek mentén vállalta a kormányzást, azt látjuk a mindennapokban is. Ez üdítő kivétel az előzőekhez képest.

Azért a miniszterelnök arról beszélt még ellenzékben, hogy rövid időn belül nagyon sok nagyon pozitív változást érezhet majd mindenki, ha nyernek, ehhez képest az a munkavállaló, akinek csökkenthetik a szabadságát, elveszik a túlórapótlékát, a béren kívüli juttatásait, joggal mondhatja, hogy nem ezt ígérték neki. Ezt mutatja az is, hogy soha nem volt még ennyire nagy a pártot választani nem tudók száma.

A munkaügyi szabályokkal kapcsolatban…

Ezt csak példaként említettem.

Rendben, de akkor bontsuk ki ezt a példát. Ma a fele dolgozik csak azoknak, akik ezt megtehetnék. Nincs az a gazdaság, amelyik ilyen feltételrendszerrel talpra tud állni. Vagyis gazdasági szükségszerűség a munkahelyteremtés, miközben borzasztóan sokan dolgoznak feketén. Ennek az az oka, hogy rugalmatlanok a jelenlegi keretek, így nem éri meg a legális foglalkoztatás. Mindenkinek a kifehérített, tiszta rendszer az érdeke, ehhez pedig rugalmasabbá kell tenni a szabályokat. ..

Egyébként, hogy ki mit érez a változásokból? Forintosítsuk: a vállalkozások társasági adója felére csökkent, az Új Széchényi Tervben 2000 milliárd forint megy a vállalkozásoknak, 500 milliárddal csökkennek az adminisztrációs terhek, 150 milliárddal maradt több azoknál a családoknál, akik dolgoznak, és gyermeket vállalnak. Tehát csak az eddigi adócsökkentésekkel összesen több mint 500 milliárd forinttal maradt több a lakosságnál, a vállalkozásoknál. Ezek kézzel fogható, és érzékelhető változások.
 

Nagy Anna szerint a kormány minden szociállis partnerrel megfelelő módon egyeztet
Fotó: Túry Gergely
 

Az is kézzelfogható, hogy az új adórendszer a több gyereket nevelő, bejelentett munkahellyel rendelkező, az átlagnál magasabb jövedelmű családoknak hozott bevételt. Akik eddig is rosszul éltek, azokon az ön által említettek nem segítettek, ellenben csökkenhetett a fizetésük az adószabályok miatt, szűkült a közmunkával megszerezhető jövedelem – vagyis a szegények még rosszabb helyzetbe kerültek.

Minden munka mellett gyermeket nevelő családnál érzékelhető a változás: már egy gyerek esetében is tízezer forinttal több marad a családoknál. Az irány pedig szerintem mindenkinek érzékelhető: a mindenféle néven adott segélyek világából arrafelé vezetni az embereket, hogy ezt a pénzt munkával szerezzék meg. Arra ösztönözni az embereket, hogy ők is kivegyék a részüket, mert ha csak a hajóban ülők fele húz, nem jutunk sehova.

De miért kell ehhez még tovább szaggatni a már így is nagyon vékony szociális hálót? Mi lesz addig ezekkel az emberekkel, amíg beindul a növekedés, és esetleg tényleg lényegesen javulnak a munkához jutás esélyei?

A szociális hálót az a veszélyes illúzió szaggatná szét, hogy úgy is ki tudunk mászni a gödörből, ha csak az emberek fele próbál kikapaszkodni. A kormány tiszta játékszabályokat akar: megkülönböztetni a munkaképes, de munkanélküli csoportokat a munkaképtelenektől. Két különböző élethelyzet, ami különböző válaszokat igényel. Az előbbi foglalkoztatást, munkavállalást ösztönző állami segítséget, az utóbbi szociális juttatásokat. Mert semmit nem tenni a segélyért ebben a helyzetben, amiben az ország van, nem fair azokkal szemben, akik dolgoznak.

Pont ebben a helyzetben kellett 500 milliárd forintot a MOL-részvényekre költeni?

A MOL az egyik legsikeresebb magyar cég, hasznot hoz az országnak, ráadásul stratégiai területen, az energetikában. Ez egy olyan stratégiai befektetés, amit bármikor érdemes lett volna meglépni. Lehetett volna persze ezt a pénz lyukak betömködésére fordítani, de az lett volna az igazi pazarlás, mert ezek a lyukak előbb-utóbb újra megjelentek volna.

De a törlesztéshez majd államkötvényt kell kibocsájtani, ami növeli az államadósságot, miközben ennek csökkentése a kormány legfőbb célja, ezért vár el áldozatokat mindenkitől.

Egyértelműen nem növeli az államadósságot, hiszen már egy felvett hitel visszafizetéséről van szó. A visszafizetés mikéntje majd később dől el: ez elméletileg történhet deviza állampapír kibocsátásával, piaci devizavásárlással vagy akár a devizatartalék csökkenésével is.

A korrupció elleni harc is az egyik legfontosabb célja a kormánynak, ehhez képest a Transparency International jelentése szerint nemhogy javult volna, romlott a helyzet, és az új közbeszerzési törvény is csak növeli a korrupció esélyét. Itt miért nem történt semmi egy év alatt?

A Trancpareny International jelentése korábbi, az előző kormányok alatt történt korrupciós ügyeket emelt ki: a sukorói telekcserét, a metróbeszerzéseket, a BKV- botrányokat, a MOL-ügyeket. Bőven maradt lapátolnivalója ennek a kormánynak az előző évek után országosan is és a fővárosban is. Az érezhető javuláshoz valóban időre van szükség, de a kormány már ebben az egy évben is olyan pénzcsapokhoz nyúlt hozzá, amihez korábban soha senki. Például 120 milliárdot a saját működéséből faragott le, befagyasztotta a pártok támogatását, radikálisan csökkentette a felügyelőbizottsági helyek számát, bérplafont vezetett be a közszférában, 98 százalékos végkielégítési különadót a többmiliós végkielégítésekre. Ez mind arról szól, hogy kiskapukat csukjunk be. Az új közbeszerzési törvény pedig újabb jelentős állomás lesz a kiskapuk bezárásában.
 

"Nem tartható, hogy csak a hajóban ülők fele húz"
Fotó: Túry Gergely
 

De ehhez képest a miniszterelnök személyes döntése alapján juthat egymilliárd forinthoz a családi fogorvos társasága, szintén a kormányfő közbenjárásával emelik meg 20 milliárd forinttal egy vasúti pályafelújítás keretösszegét, majd a megbízás egy Fidesz-közelinek mondott cégnél landol, vagy éppen Orbán Viktor jó barátja kap 35 millió forintot úgy a köztévétől, hogy közben más kifizetéseket befagyasztanak. Az embernek az a benyomása támad, hogy bármilyen gondban van is az ország, a haveroknak azért jut pénz.

Vagyis a fogászati turizmust, azt az ágazatot, ahol Európában egyedülálló piacvezetők vagyunk, vagy a vasútfejlesztést, amely nélkül nem létezik korszerű európai áruszállítás és személyszállítás, nem kellene támogatni? Egy kormánynak az a dolga, hogy amit érdemes támogatni, ami az ország javát szolgálja, azt támogassa, tisztességesen, törvényesen.

De éppen arról van szó, hogy ezek nem pályázatok voltak.

Minden kormány hoz és hozhat egyedi döntéseket állami támogatásokról olyan ágazatok, beruházások támogatására, amelyet a kormányprogram végrehajtása szempontjából – pl. a munkahelyteremtés szempontjából - támogatandónak tart. Így kap pénzt például évről-évre több száz civil szervezet, de említhetem az nagy autógyárakkal kötött megállapodást is.

Vagy már létező dolgokról, vagy olyanokról kérdezik meg az embereket az úgynevezett szociális konzultáció keretében, amikre nagy valószínűséggel igent mond majd a többség. Miért nem tudakolták a véleményüket a már említett szabadság-, vagy túlórapénz csökkenésről, és más, érzékenyebb kérdésekről?

Folyamatosak a konzultációk, én magam személyesen is rengeteg egyeztetésen vettem részt, ami érzékeny kérdéseket érintett, mint a felsőoktatás, gyógyszerkassza. Egy-egy témánál heteken keresztül tárgyalunk az érintettekkel. Rengeteg törvényről kint van a tervezet a kormány honlapján, bárki hozzászólhat, ez a legátláthatóbb módja a döntéshozatalnak. Hogy mennyire lehet előre tudni a válaszokat? Az alkotmányról szóló konzultációban is volt olyan pont, ami azért került ki, mert a társadalmi visszajelzések ellene szóltak – például a gyerekek utáni választójog, amit sokan támogattak volna a kormányban, mégis kikerült. Most sem biztos, hogy ez ilyen egyértelmű lesz.

A Fidesz ellenzékben olyan kérdésekről rendezett népszavazás, mint a 300 forintos vizitdíj, miközben most sokkal jelentősebbekről esze ágában sincs, mint például a munka világának teljes átszabása. Miért nem kérdezik meg most is az embereket?

A vizitdíjat nem nevezném kevésbé fontosnak, az egész lakosságot érintette. Ami a munka világát érintő lehetséges változtatásokat illeti, szeretném leszögezni, hogy a kormány még nem döntött a konkrét szabályokról, a koncepció elkészült, a részletszabályozásnál természetesen mindenkinek lesz lehetősége arra, hogy elmondja a saját véleményét.

Nagyon fontos volt a kormány számára, hogy egy reprezentatív uniós elnökséget vigyen, a választók felé is szerették volna kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. Aztán az egész a médiatörvény miatti éles nemzetközi vitákkal kezdődött, és innentől mintha egy kicsit el is ment volna a kedve az egésztől a kormánynak, mert nem úgy alakultak a dolgok, ahogy tervezték, korántsem vált népünnepéllyé, ahogy gondolták. Elment a kedvük?

Szerintem mi nem ugyanazokat az újságokat olvassuk… Én azt látom, hogy nagyon sok munkát fektet a magyar kormány az elnökségbe, nagyon nagy felelősséget érez iránta, és az eredmények is látszanak. Hogy nem vált népünnepéllyé az uniós elnökség? Én még sehol nem láttam, hogy az emberek spontán fesztiválokat rendeztek valahol, hogy „de jó, hogy mi vagyunk az elnökök”. Ez nem okoz egy folyamatos „flow-állapotot” egy tagállamban sem. A munka viszont halad mindenhol, itthon és Brüsszelben is. Egyébként pont az ellenkezőjét éreztem, mint ahogy ön mondta: valóban nagyon zajosan indult az elnökség, kezdetben - hála a médiatörvény körül kavart rosszízű kampánynak – „a kutyát nem érdekelte”, hogy mi a magyar elnökség programja, csak arra figyeltek, hogy igaz-e a hír, hogy bilincsben visznek-e majd el újságírókat….

Aztán amikor kiderült, hogy a kormányt ugyanúgy szidhatja a sajtó, ha úgy akarja, mint eddig, akkor elcsendesedtek ezek a hangok, majd a mandátum felénél már nagyon pozitív visszajelzések érkeztek. Ráadásul a magyar elnökség „farnehéz”, a legfontosabb dolgok az utolsó két hónapban történnek, ha ebben az ütemben haladunk, nagyon sikeres félévet zárunk. Talán még az is megtörténhet, hogy az elnökségünkre emlékeznek majd később, nem a médiatörvényre, pedig ennek januárban nem sok esélyt adtam.

Az európai gazdasági koordináció megerősítése, és új alapokra helyezése volt ennek a félévnek az egyik legfontosabb eredménye, amit valóban jól menedzselt a kormány. Ezért is nem értettem, hogy akkor mi szükség volt Orbán Viktortól a „Brüsszel nekünk ne diktáljon!” típusú megnyilatkozásokra? Ha valamikor, most majd valóban „diktálhatnak”, de ezt pont mi vezényeltük le.

Amit ön említett, az is azt mutatja, hogy Magyarország jó európai állam. A Széll Kálmán Terv nemzetközi fogadtatása,, a külföldi visszajelzések is azt mutatják, hogy mások szintén így látnak minket.

Miért nem ismerik el, hogy komoly megszorítások történnek?

Mire gondol?

Például a 250 milliárdos költségvetési zárolás, aminek nyomán embereket bocsátanak el közintézményekből, de megszorítás az is, ha valakitől elveszik a béren kívüli juttatásait, vagy szerintem az is, ha valaki ugyanazért a pénzért többet lesz kénytelen dolgozni.

Nekem a megszorítás azt jelentette, amikor emelték az adómat, csökkentették a fizetésemet, plusz járulékokkal terheltek, ezekről most szó sincs. Közintézményekből, amióta világ a világ, folyamatosan bocsátanak el és vesznek fel embereket. És amíg az egyenleg azt mutatja, hogy már az első év intézkedéseit követően több mint 500 milliárd forinttal több marad a hazai vállalkozásoknál és a lakosságnál, és hogy pl. a kormány minden eszközt bedobott annak érdekében, hogy a rezsiárakat féken tartsa, és ne a lakosságot szorongassa, addig nehéz értelmezni ezt a kérdést.

Jövedelemcsökkenésről igen. A cafetéria elvonása jövedelemcsökkenés, hiszen ez beépült a bérekbe.

A cafeteria, ahogy ön is mondja, béren kívüli juttatás, egyfajta állami támogatás, amelyből arra és annyit ad az állam, amilyen gazdagnak, amilyen tehetősnek érzi magát. A közigazgatásban ez valóban csökkent mert amikor az állam az egész társadalomtól és minden gazdasági szereplőtől összefogást vár el a talpraállás érdekében, akkor ezt először a saját házatáján kell elkezdenie. Most ezeknek a lépéseknek az a célja, hogy jól működő rendszereket hozzunk létre, különben nem fog működni ez az ország. Azt, hogy nem működő rendszerek vesznek minket körül, könnyen meg lehet tapasztalni, elég kimenni egy pályaudvarra, bemenni egy egyetemre, befeküdni egy kórházba, hogy ezt lássuk. Ezeken változtatnunk kell, és ezt jól tudjuk mindannyian régóta, mert ha a szőnyeg alá söpörjük a dolgokat, nem jut semerre az ország.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Kósa András


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.