Oszsza meg másokkal is

Mennyibe kerül a közösségi közlekedés az államnak?

A Policy Agenda szerkesztőségünkhöz eljuttatott elemzéséből kiderül, hogy az állam az idei költségvetésben 150 milliárd forintot különített el a közösségi közlekedés támogatására. Ez az összeg lényegében két tételből tevődik össze: az egyik ún. fogyasztói árkiegészítésre szánt 109 milliárd forint, míg a maradékot (35,2 milliárd) az önkormányzatok által működtetett helyi közösségi közlekedés támogatására fordítják.

Az állam tehát 35,2 milliárd forintot ad a települési önkormányzatoknak arra, hogy ebből biztosítsák a közösségi közlekedés működését. A Policy Agenda szerint felmerülhet, hogy ennek az összegnek a csökkentésével rászorítják az önkormányzatokat a közlekedési vállalataik működésének racionalizálására. Ugyanakkor nehezen elképzelhető, hogy egy nagy arányú kiadáscsökkentés ez egyik évről a másikra végrehajtható lenne, illetve a jelenlegi politikai helyzetben biztosan komoly konfliktust eredményezne a kormány és a kormánypárti polgármesterek között.

Érdemes-e csökkenteni a nyugdíjasok és a gyerekek kedvezményét?

Az állam által támogatottak körébe a 6 év alatti kisgyermekek és a 65 év feletti nyugdíjasok ingyenes utazási kedvezménye tartozik, vagy például az iskolások, nyugdíjasok kedvezményes utazási lehetősége. Az elmúlt években a kedvezmény biztosítására a költségvetés 107 milliárd forintot fizetett a szolgáltatóknak évente, míg 2010-ben és az idén is 109 milliárd forintos összeget szán.

A Policy Agenda szerint abban konszenzus van, hogy a mostani rendszer alulfinanszírozott. Azaz a jegyár bevételek, valamint az államtól kapott támogatások nem fedezik a működéshez és fejlesztéshez szükséges költségeket. Érzékeny piaci terület a közösségi közlekedés, mivel az adatok azt mutatják, hogy a szolgáltatás árának emelése makroszinten gyakran veszteségeket okoz a korábbi bevételi szintekhez képest is. Azaz, a veszteség csökkentésére rossz válasz a jegyárának drasztikus emelése, hiszen ennek hatására kevesebben veszik igénybe a szolgáltatást.

Emiatt az elemző cég azt állítja, hogy a 65 év felettiek ingyenes utazásának megszüntetése egyrészt azt eredményezné, hogy kevesebben vennék igénybe a szolgáltatást. Ez persze primer módon nem árt a szolgáltatónak, hiszen a többiektől a korábbiakhoz képest valamekkora bevételre szert tehetnek. Ugyanakkor csökkenne az államtól kapott fogyasztói árkiegészítés mértéke, miután a kisebb kedvezmény után, kevesebbet is kellene fizetnie a központi költségvetésnek. Vagyis a szolgáltató szinte biztos, hogy kevesebb pénzből gazdálkodhatna, mint korábban.

Első lépésben a "vízfejektől" kell megszabadulni

A Policy Agenda szerint nem lenne racionális, ha a kormányzat az ingyenes kedvezményekhez nyúlna. Itt egyedül azt lehetne elérni, hogy az Európai Uniós tagállamok nyugdíjasai ne vehessék igénybe 65 év felett az ingyenes utazási lehetőséget, ami minimális megtakarítást hozhatna.(Jelenleg az EU-s szabályozások miatt egy ilyen életkori kedvezményt nem csak a magyar állampolgároknak kell biztosítanunk). Erre jelenlegi jogi környezet alapján csak adminisztratív módon van lehetőség.

A többi támogatotti kategória esetében szintén nehéz valódi változtatást elérni. A fogyatékosoknak, az iskolásoknak, vagy a nyugdíjasoknak járó kedvezmények olyan társadalmi rétegeket érintenek, ahol nem vállal konfliktust egyetlen kormány sem. Lényegében két kategória kerülhet szóba, a költségvetési szervek foglalkoztatottjai (évente 12 alkalommal 50 százalékos kedvezmény) és az egyházi intézmények, társadalmi szervezetek dolgozói. A kormány eddigi politikájába nem fér bele, hogy az egyházakkal ilyen konfliktust vállaljon, de a közszféra kedvezményeinek megnyirbálása akár elképzelhető is lehetne, hiszen ezzel a szférával a kormány már korábban is vállalt konfliktusokat.

Az elemzésből kiderül, hogy van még egy kör, akik jelentős kedvezményeket kapnak. Ugyanakkor ezt nem az állam finanszírozza, hanem a szolgáltatók saját, ún. üzleti politikai szempontjaik alapján döntenek így. Ez a közlekedési dolgozók és hozzátartozóiknak kedvezményes utazási lehetősége. Erre az állam fogyasztói árkiegészítés ágon nem ad támogatást, de amikor a cégek veszteségeit valahogyan rendezi, akkor ezt a tételt is be kell kalkulálnia. Ennek a körnek a kedvezményeinek a megnyirbálása biztosan komoly konfliktus lenne, hiszen például a vasúti szakszervezetek esetében egységes sztrájkhoz is vezethetne, amely a Volán-társaságok szakszervezeteivel kiegészülve megbéníthatná a közösségi közlekedés működését.

A Policy Agenda álláspontja szerint egy reális alternatíva van, ez pedig a kedvezményrendszer szociális alapúvá tétele. Azaz csak annak járna kedvezmény, akinek a vagyoni, vagy jövedelmi helyzete ezt indokolja. Egy ilyen lépés komoly politikai bátorságot igényel, mert a végrehajtásnak rengeteg buktatója van. A jövedelmi határok pontos meghúzása, az igénylés módjának szabályozatlansága, mind-mind azt a veszélyt hordozza, hogy társadalmi felháborodás lehet az átalakítás vége.

Mint írják, a kormány akkor jár el politikailag racionálisan, ha először rendbe teszi a közösségi közlekedést végző cégek rendszerét. Azaz a működést racionalizálja, csökkenti az irányítási szinteket, versenyképes szolgáltatást teremt. "Csak ezek után szabad asztalra tenni a kedvezményrendszer kérdését, ellenkező esetben könnyen állhat elő hasonló helyzet, mint a korábbi kormányok esetében. A közlekedési reform szimbóluma az irracionálisan bezárt vasúti szárnyvonalak ügye lett, amely nagy politikai felháborodást igen, de csak elhanyagolható megtakarítást hozott" - teszik hozzá.

forrás és szerző : nepszava.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.