Oszsza meg másokkal is

Jelentősen bővül az Országos Igazságszolgáltatás Tanács (OIT) elnökének hatásköre márciustól. A bíróságok működtetéséért felelős testület tagja a Legfelsőbb Bíróság (LB) elnöke – aki egyben a grémium feje – és kilenc választott bíró, az igazságügyért, illetve a költségvetésért felelős miniszter, továbbá az Országgyűlés igazságügyi és költségvetési bizottsága egy-egy delegáltja, valamint a legfőbb ügyész és az ügyvédi kamara elnöke. A tanács eddig többségi szavazással határozott például az ítélőtáblák és a megyei bíróságok elnökeinek, elnökhelyetteseinek, valamint kollégiumvezetőinek kinevezéséről, ám ezeket a személyi döntéseket a továbbiakban egyetlen ember, a főbíró hozza meg. Mindezt a bírósági szervezetről szóló, tavaly decemberben elfogadott törvény néhány passzusa tartalmazza.
 

Gyorsulhat az ítélkezés meg a kinevezés is
Népszabadság - Reviczky Zsolt
 

Az OIT elnöke más tekintetben is széles körű jogosítványokat kap. Maga irányítja a táblák és a megyei bíróságok elnökeinek igazgatási tevékenységét, s az eljárási szabályok vagy az ügyviteli határidők betartásának ellenőrzésére vizsgálatot rendelhet el, illetve elvégzi a kinevezési jogkörébe tartozó vezetők tevékenységének hatévente legalább egyszer kötelező vizsgálatát. Ha a főbíró indokoltnak tartja, fegyelmi eljárást is kezdeményezhet, de a táblaelnökök vagy megyei elnökök alkalmasságáról a végső szót már nem ő, hanem egy független szolgálati bíróság mondja ki.

Emellett a főbíró dönthet valamennyi bírói pályázat kiírásáról, s bár márciustól a jelentkezőket szigorú – többek között a pályaalkalmassági vizsgálat és a szakvizsga eredményére, továbbá a nyelvtudásra és a korábbi szakmai tevékenységre is kiterjedő – értékelési rendszer alapján kell rangsorolni, nem köteles a legjobbnak tartott pályázót kinevezésre felterjeszteni, hanem mást is javasolhat. Ebben az esetben azonban az elhatározását indokolnia kell, és az OIT az elnök döntését felülírhatja.

A főbíró, Baka András LB-elnök, az OIT elnöke (középen) dönthet valamennyi bírói pályázat kiírásáról is
Fotó: Móricz Simon
 

A tanács bármely tagjának felvetése alapján – így nyilván saját kezdeményezésére is – a főbíró elrendelheti a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli tárgyalását, ami korábban szintén testületi hatáskör volt. Ugyancsak az elnök indítványozhatja az LB-nél – vagyis tulajdonképpen önmagánál –, hogy adott ügyben jelöljenek ki más bíróságot, ha az eset ésszerű határidőn belül való elbírálása érdekében ez indokolt.

Mindezek az ügyek eddig az igen ritkán ülésező OIT hatáskörébe tartoztak, és a tanács elnöke önállóan szinte semmiről nem dönthetett. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény módosításának célja tehát egyértelműen a hatékonyabb és operatívabb működés feltételeinek megteremtése – értékeli a változásokat Fleck Zoltán jogszociológus. A bírósági önigazgatási modell ugyanis nem bizonyult igazán hatékonynak, ám szerinte nem szerencsés, hogy a hatásköröknek a testület és az elnök közötti megosztása helyett most egyfajta hatalomkoncentráció megy végbe: érdemi döntéseket a főbíró hozhat.

Az egyik lehetséges megoldás a „dolgozó testület” létrehozása lehetett volna – állítja a jogszociológus. Vagyis: ha a tanács nem havonta egyszer ül össze, hanem a tagjai valamilyen ésszerű feladatmegosztás alapján önálló területeket visznek, s gyakrabban üléseznek, gyorsabbá válhat a döntéshozatali mechanizmus. Szerinte kétségkívül ez lett volna a bonyolultabb út, de a főbíró hatásköreinek erősítése csak a rendszer belső ellentmondásait mélyíti el. Ennek egyik eleme, hogy az LB elnökének igazgatási tevékenysége felett gyakorlatilag senki nem gyakorolhat kontrollt, miközben az OIT egyik feladata éppen ez lenne.

Érdemes lett volna túllépni a jelenlegi kereteken, és az OIT élére olyan menedzsert állítani, aki otthonosan mozog az igazgatási és a pénzügyi kérdésekben is, tehát képes biztosítani az igazságszolgáltatás hatékony és törvényes működését – hangsúlyozza Fleck. Miközben maga nem töltene be semmilyen más önálló funkciót, e körben felelősséggel tartozna valamennyi bíróságért, míg a bírák – és a vezetők – kinevezése, illetve tevékenységük szakmai értékelése más, független testületek hatáskörébe kerülhetne. Ez utóbbira van is példa: fegyelmi kérdésekben kizárólag a szolgálati bíróság illetékes. De elvileg elképzelhető lenne olyan vegyes modell is, amelyben a bíróságok működtetéséért – például az épületek fenntartásáért vagy a tevékenységhez szükséges eszközök beszerzéséért – az igazságügyi tárca felelne, s a bírói önigazgatás elsősorban a szakmai munka irányítására, a személyzeti kérdésekre és a bírák értékelésére terjedne ki – állítja a jogszociológus.

Arra a felvetésünkre, hogy a főbíró hatalmának kiterjesztése – maga dönthet számos vezető kinevezéséről, illetve vizsgálatok elrendeléséről – nem része-e a más területeken is tapasztalt centralizációs törekvéseknek, nem vitatta: a mostani változásoknak lehet ilyen magyarázata. Mindazonáltal maga úgy véli, hogy amikor a jelenlegi LB-elnök a saját hatásköreinek erősítését javasolta, csupán hatékonyabb igazgatási jogosítványokat szeretett volna kapni. Nem zárható ki azonban – ismerte el –, hogy ezekkel a hatáskörökkel más helyzetben vissza lehet élni.

A bírósági vezetőknek mostantól kétségkívül igazodniuk kell a mindenkori OIT-elnökhöz – hangoztatják a változások kapcsán bírósági forrásaink. Ez részben jó, mert a kinevezésük nem elsősorban alárendeltjeik támogatásától függ – tehát nem a beosztottjaiknak kell „játszaniuk” –, másfelől a főbíró vissza is élhet a jogosítványaival. Informátoraink szerint a vezetők esetlegesen irányított kiválasztása főként a kollégiumvezetők esetében jelenthet kockázatot, hiszen ők az ítélkezési tevékenységre is érdemi hatással lehetnek.

De hiába kap a főbíró minden eddiginél szélesebb körű jogosítványokat, a bírák ítélkezési függetlensége attól még forrásaink szerint nem sérül. Bárkit nevezzenek ki ugyanis megyei elnöknek vagy kollégiumvezetőnek, a konkrét verdiktekbe senki nem szólhat bele. A szakmailag jól teljesítő – tehát megalapozott döntéseket hozó – bíráknak pedig a hatévenkénti értékeléstől sem kell tartaniuk. Egyelőre senki nem fél attól – hangsúlyozzák –, hogy a minősítésnél szempont lehetne, ha a mindenkori hatalom érdekeivel esetleg nem mindenben egyező ítéleteket hoznak.

A jogállami garanciák egy részének lebontása után – ideértve az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozását, a visszamenőleges hatályú törvényhozás tilalmának áthágását, az egyes munkavállalói csoportokat sújtó diszkriminatív megkülönböztetést – a bíróságok szerepe felértékelődik, mert a perindítás sokak számára az utolsó lehetőség marad. Nem közömbös, hogy a bírák miként döntenek akkor, ha a hatályos magyar törvények szembemennek a nemzetközi normákkal; ilyen ügyek vannak is már, például a köztisztviselők indokolás nélküli felmentése kapcsán. Az igazságszolgáltatás feladata több bíró szerint is csak az lehet, hogy az uniós jog, illetve az alkotmány és más hazai jogszabályok együttes értelmezése alapján hozzanak ítéletet.

forrás és szerző : nol.hu / Lencsés Károly


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.