Oszsza meg másokkal is

„Ha a választók birkanyájként viselkednek, a demokrácia nem lesz több, mint a rivalizáló politikusok manipulációs játéka” – ábrázolta a magyar demokrácia válságát egyik tavalyi írásában Körösényi András, a Magyar Tudományos Akadémia Politikatudományi Intézetének igazgatója. Úgy érvelt, hogy e válságban kitüntetett szerepe van a politikai elitnek, amelynek teljesítménye egyenesen vezetett a magyar demokrácia „patologikus állapotához”. A demokrácia nem pusztán jogintézmények együttese, hanem morális-politikai közösség is – szögezte le Körösényi, és szerinte éppen ebből a szempontból nyújtott szomorú teljesítményt a magyar politikai elit.

Mi vezetett e helyzethez? Hankiss Elemér egy korábbi írásában Körösényihez hasonlóan a politikai közösség hiányát rója fel az elitnek, mert az a társadalom szétzilálódásához vezetett. Kopp Mária kutatásaiból szintén az derül ki, hogy a magyar társadalom szélsőségesen individualista, tagjai egymással szemben éppen úgy bizalmatlanok, mint a politikai elittel szemben. Ebben a helyzetben különösen fontos lenne a mintaadó szerep, mert – mint már Bibó István is írta – „a legnagyobb felelősség abban rejlik, milyen mintákat kínálnak az elit tagjai a társadalomnak”.

De mi a jelenlegi kínálat? Hankiss például a politikai osztály egy részének korrumpálódását nevezte meg a válság egyik okának. A magyar demokrácia ugyanakkor erősen konfliktusos is, mégpedig annak a rosszabb formájában: a pártelitek folyamatosan kétségbe vonják vagy egyszerűen nem ismerik el a másik fél legitimitását. Az egyik oldal elleni nemzetellenes vádak éppúgy torzítják a demokratikus politikai kultúrát, mint a másik oldalt diktatúra bevezetésének szándékával vádolni. Ez ugyanis mindkét félnél oda vezet, hogy az ilyen ellenféllel szemben minden – még nem demokratikus, nem jogszerű – eszköz is megengedett. Ennek a szembenállásnak a következménye, hogy politikai kinevezettek foglalják el a közélet színtereit, gleichschaltolják a közigazgatást, független intézmények élére pártkatonák kerülnek – mondván, a másik oldal embereinek nincs legitimitásuk, a bizalmatlanságot velük szemben nem a teljesítményük, hanem az őket kinevező politikai ellenfél motiválja.
 

Fotó: Bánkuti András
 

Megvan-e az a potenciál a politikai elit tagjaiban, hogy hozzájáruljanak a demokrácia jelenlegi válságának felszámolásához? – erre próbált választ keresni megjelenés előtt álló tanulmányában Csurgó Bernadett, a Politikatudományi Intézet munkatársa. A vizsgálat (lásd Kutatási háttér című írásunkat) politikai elitről szóló adatsorát elemezte, feltérképezve a politikai elit származását, tevékenységét, értékvilágát. A 401 fő megkérdezésén alapuló tavalyi kutatásba két nagy csoportot vontak be, az úgynevezett párt- és kormányzó, valamint a közéleti elitet. Az első csoportba parlamenti képviselők, párt-, minisztériumi és önkormányzati vezetők tartoztak, míg a kétharmadot képviselő másikba a szakszervezetektől az egyházakig, sport- és társadalmi szervezeteken át a gazdasági kamarákig terjedt a megkérdezettek köre.

A közéleti elitben nagyobb a fővárosban születettek aránya, a pártelitben viszont jelentős létszámban vannak a vidéken, ezen belül is a falun születettek. Éppen emiatt az utóbbiak közül nagyobb arányban származnak alacsonyabb foglalkozási státusú családból. Az iskolázottság tekintetében már nincs különbség a két csoport között, lényegében a diplomával rendelkezők tartoznak közéjük. Vagyoni helyzetük is hasonló, általában a középosztályba vagy annak felső felébe tartoznak, alapvető jövedelmi forrásuk a munkabérük. Ezekben az adatokban nincs különbség pártállás vagy politikai meggyőződés szerint, mint ahogy a vagyonosabb politikai szereplők sem köthetők egyik oldalhoz sem.

Meglepő ugyanakkor, hogy a politikai elit tagjainak többsége úgy tekint magára, mintha nem is lenne benne ebben a csoportban, s ez még a párt- és kormányzó elit tagjaira is igaz. Ők is inkább a szakmai, a tudományos vagy a közigazgatási elit tagjaiként képzelik el önmagukat, mintsem a politikaiként, ami jelzi, hogy az utóbbi minősítés dehonesztálónak tűnhet számukra. Ez azért is érdekes, mert a párt- és kormányzó elit kétharmada már hivatásos politikus, vagyis kialakult a professzionális politikai gárda, amely azonban valamilyen okból saját identitásaként ezt mégsem vállalja. A közéleti elitben a szakmai tudás alapján megszerzett pozíció dominál, ugyanakkor tagjai legszívesebben a tudományos elit, nem pedig a szakmai és politikai elit tagjainak tartják magukat.

Az állam és a piac szerepéről a kutatók négy kérdést tettek fel, illetve egyéni felelősségről, például a munkanélküliség, a jövedelmek, a társadalmi különbségek kapcsán. Az állam nagyobb szerepét támogató nézeteket mindössze a politikai elit egyötöde vallja. Mint kiderült, a legnagyobb arányban azok voltak, akik egyszerűen nem tudtak dönteni, s ebben nincsenek különbségek a különböző politikai nézeteket vallók között. Ez a bizonytalanság értékzavarra utal, hiszen „ha az államban a politikai elit sem hisz, akkor ki?” – kérdezi Csurgó Bernadett.

Köz-, illetve magánéleti aktivitásukról is érdeklődtek a politikai elit tagjainál. Nem meglepően a párt- és kormányzó réteg tagjai, de különösen a hivatásos politikusok tekinthetők a legaktívabbaknak, sőt azt is lehet mondani, ők hiperaktívak. Mindenhol ott vannak, mindenhol szerepelnek, Csurgó Bernadett szerint „adataink arra engednek következtetni, hogy a hiperaktívan szereplő politikusok kiszorítják a politikai elit többi tagját is a politizálás arénájából”. De erre az elitre inkább a formális aktivitás a jellemző, az informális, civil kapcsolatokban sokkal visszafogottabbak – tette hozzá a kutató, aki szerint inkább a civil szféra politikai elit általi kisajátításáról, mint az aktív társadalmi együttműködésről van szó. Ez felveti azt a kérdést, hogy a közélet formális tereiről a társadalom többi rétegét kiszorítva nem elitista demokrácia alakul-e ki? A jelenség arra utal, hogy a Bibó által elvárt mintaadó szerepnek a jelenlegi politikai elit nem képes megfelelni.

forrás és szerző : hvg.hu / RIBA ISTVÁN


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.