Oszsza meg másokkal is

Az elmúlt hetekben már egészen hozzászoktunk a külföldről érkező bírálatokhoz, a parlament által elfogadott médiatörvény soha nem látott indulatokat váltott ki az Orbán-kormány politikájával szemben nemcsak itthon, de Európa-szerte is. A hatalom Orbán Viktor és Fidesz általi centralizálásával, valamint a tekintélyelvű irányítás felé való eltolódással kapcsolatos kritikus hangok azonban már jóval korábban is jelentkeztek, mérvadó nyugat-európai lapok már az Orbán-kormány áprilisi győzelme óta rendszeresen foglalkoztak a magyarországi politikai tendenciákkal, igaz, a politikusok csak decemberben, a médiatörvény kapcsán adtak hangot kétségeiknek.

A BBC által konstatált "földcsuszamlásszerű győzelem" után a legtöbb magyar témájú írás azonban még bizakodó volt, abban reménykedve, hogy a kétharmados parlamenti többségű kormányzat végre véget vethet az erők korábban jellemző szétforgácsolódásának és Orbánék megteremthetik a stabilitást. A találgatások azonban már ekkor megindultak, nemcsak a Fidesz választási ígéreteinek megvalósításával kapcsolatban, de annak terén is, hogy Orbán Viktor valóban képes lesz-e ígéretéhez híven "alázattal" kormányozni, hiszen a magyar kormányfő kevésbé az alázatáról volt híres, mint inkább a karakteres nyilatkozatairól, nacionalizmusáról és "hiperpatriotizmusáról", populizmusáról.

A kezdeti kételyek után az első igazán kritikus írások már nyár elején, alig két hónappal az új kormány hivatalba lépése után megjelentek Orbánék néhány erősen vitatható intézkedéséről. A NENYI kifüggesztési kötelezettsége már a törvény elfogadásakor felháborította a The Economist Kelet-Európával foglalkozó blogját, az Eastern Approachest, a Le Monde pedig "Fideszállam"-ról cikkezett az Állami Számvevőszék elnökének leváltása kapcsán.

Demokráciából elégséges

Orbán Viktor és csapata nem sokat tett eddig a pozitív hangvételű külföldi sajtójáért: miután csődközeli helyzetet vizionáltak Magyarországon Budapestre rendelve az amerikai CNBC tudósítóit, sikeresen összevesztek a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) és az Európai Unióval is a költségvetés és a hitelek kapcsán. A Le Monde francia napilap "leplezetlenül sértőnek" nevezte Orbánék viselkedését, a brit The Economist pedig az izmozó kormányfőről cikkezett július elején, megemlékezve a Freedom House független amerikai kutatóintézet véleményéről is a magyar demokrácia helyzetét illetően.

A leminősítések ugyanis idén nem csak a gazdaságban voltak jellemzőek: a nemzetközileg elismert Freedom House rontotta Magyarország demokratikus besorolását, ekkor még elsősorban az erősödő nacionalista tendenciákra hivatkozva, azóta azonban a civil szervezetnek is feltűntek az új médiatörvényben rejlő visszásságok, így várható, hogy ha nem történik valami a médiatörvénnyel, akkor feltehetően 2011-ben még rosszabb osztályzatot fogunk kapni demokráciából is.

A kormány nemzetközi hírű akciói mellett többen az országon belüli aggasztó tendenciákra is felfigyeltek, elsősorban az Állami Számvevőszék elnökének kinevezett Fidesz-katona, a köztársasági elnöknek megválasztott régi fideszes cimbora, valamint az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása kapcsán. A brit The Economist magazin a kelet-európai tendenciákról szóló cikkében Magyarországot Ukrajnával egy lapon említve "putyinizációról" írt, beszámolva az egyre aggasztóbbá váló folyamatokról: Scmitt Pál megválasztása, a hivatalos propaganda (vagyis a NENYI) kifüggesztése, valamint az Ab hatalmának korlátozása mellett a neves politikai-gazdasági magazin a magánnyugdíjpénztárak kisajátításáról, illetve a kizárólag fideszesekből álló Médiatanács felállításáról emlékezett meg.

Orbán "hataloméhségéről" írva egy más alkalommal szintén a The Economist emlékezett meg a kormányfőnek és a független intézményeket egymás után hatalmába vevő Fidesznek ellenálló Simor András jegybankelnökről is, december elején azonban már egymást érték a kormány jogállamot veszélyeztető intézkedéseit bíráló cikkek.

A Der Standard osztrák lap pedig arról értekezik, hogy a magyr kormányfő egy 'light' Horthy-rendszert épít ki, túlcsorduló nacionalizmussal.

"Európa szégyene" lett a "vezérállam"

A legélesebben egyértelműen a német lapok fogalmaztak, amik az "EU szégyenének", illetve "vezérállamnak" nevezték Magyarországot, illetve akik először mondták ki, hogy az új médiatörvény a diktatórikus államokban hozott jogszabályokhoz hasonlatos. Igaz, Németország amúgy is neheztelt hazánkra a német cégeket is sújtó extraadók miatt, a december 20-án a parlamentben is elfogadott médiatörvény azonban nem kizárólag a németektől kapott kőkemény bírálatot, de Olaszországban, Spanyolországban, valamint Nagy-Britanniában a Guardian után a Times is terjedelmes cikkben emlékezett meg a médiatörvény visszásságairól, valamint az Orbán Viktor hatalomra lépése óta elfogadott populista és antiliberális törvényekről. A híres lengyel-magyar barátság jegyében pedig a lengyel Gazeta Wyborcza magyar nyelven vállalt szolidaritást az Orbán által elhallgattatni akart magyar médiával.
 

A lengyel Gazeta Wyborcza december 22-i címlapja
 

Sőt, a médiatörvény volt a Fidesz-kormány első olyan intézkedése, amely erőteljesen bíráló nyilatkozatokra is késztette nemcsak a külföldi lapokat , de magukat a politikusokat is. A luxemburgi külügyminiszter elsőre elszigetelt kritikus nyilatkozatát hamarosan, egy napon belül számos hasonló követte, Angela Merkel német kancellár szóvivője útján kritizálta a törvényt, a brit külügyminisztérium nyilatkozatot adott ki abban reménykedve, hogy Magyarországon hamarosan megoldódik a sajtószabadság ügye, az Európai Bizottság pedig vizsgálni kezdte, hogy összhangban van-e a jogszabály az EU elveivel.

Van-e helye Magyarországnak az EU-ban?

Ma már széles körben osztott az a vélemény, hogy Orbán Viktor és a Fidesz tekintélyelvű modora határozottan alá fogja ásni nemcsak Magyarország, de az Európai Unió hitelét is, amint átveszi az unió soros elnökségét január elsején, vagyis alig pár napon belül. Sőt, többen úgy vélekednek, hogy egy olyan országnak, ahol ilyen értelmű törvényeket fogadnak el, nincs helye nemhogy az unió élén, de egyáltalán az egész európai közösségben sem.

A német Die Welt című napilap, mely rendszeresen közölt magyar témájú cikkeket az elmúlt nyolc hónapban, egy internetes szavazást is elindított azt tudakolva, hogy az olvasók milyen véleménnyel vannak a magyarországi fejleményekről. Az eredmény több mint megdöbbentő: a Welt olvasóinak majdnem kétharmada úgy gondolja, hogy a magyar események "Nagyon veszélyesek, Magyarországnak nincs többé helye az Európai Unióban".

A The Economist már említett Kelet-Európával foglalkozó blogja azonban úgy véli, van még kiút a nemzetközi válságból, Magyarország még megmentheti magát és jó hírét, ha Schmitt Pál (Orbán tanácsára, természetesen) végül nem írja alá a világszerte bírált médiatörvényt, hanem visszaküldi a parlamentnek. Ezzel a kormány időt nyerhetne, kivehetné a sokat kritizált részeket a törvényből, és mire a jogszabály - akár eredeti formájába, akár új alakot öltve - átmenne a parlamenti szavazáson, addigra már kevesebben figyelmének Magyarországra, mert mát továbbadta a soros elnökséget.

Ha azonban a kormány nem az Eastern Approaches által felvázolt "optimista" megoldást választja, akkor nagyon valószínű, hogy a médiatörvény fogja beárnyékolni a féléves magyar soros elnökséget is, elképzelhető ugyanis egy lényegesen pesszimistább forgatókönyv is. A Washington Post című tekintélyes amerikai napilap december 26-i " Magyarország putyinizálódása" címmel közölt cikkében ugyanis arra szólítja fel az Egyesült Államokat és az Európai Uniót, hogy állítsák választás elé Orbánt: "vagy felhagy a hatalom koncentrálásával, vagy pedig elviseli azt a megaláztatást, hogy az Európai Unió és az Egyesült Államok bojkottálja a csúcsértekezletet".

Cikksorozatunk első részét, amely a gazdasággal foglalkozott, itt olvashatja !

(Forrás: BBC, The Economist, Le Monde, Die Welt, Der Spiegel, Washington Post, MTI, FH, Hírszerző)


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.