Oszsza meg másokkal is

Az ősi Városi patikából 505. sz. Gyógyszertár lett, a Kilián Frigyes utóda Noseda Tivadar könyvkereskedésből Idegennyelvű Könyvesbolt. Amikor még két Németország létezett, Budapesten cserélődtek ki a szocialista Kelet- és a kapitalista Nyugat előnyei. Itt, az Idegennyelvű Könyvesboltban a kelet-német turisták vásárolták meg azokat a nyugat-német könyveket, melyekhez Kelet-Németországban nem lehetet hozzájutni. Egy metrómegállóval odébb, a Deák téren pedig a nyugat-német turisták vásárolták fel a kelet-német kultúrcentrumban a német irodalom klasszikusait a szocialista kultúrpolitika árfekvésében, számukra szinte ingyen.

A Remy Martin bár. "Mocsok drága hely volt."
Népszabadság/archív - Bánhalmi János
 

A könyvesboltnak épp csak a csücske látszik itt, a kép középpontjában a rémes tanszék áll. A patinás francia konyakos cégről elnevezett Remy Martin Bár-t becéztük így, ELTE-s bölcsészek, akik a szembenfekvő épületben tanultunk, már amennyire tanultunk. A rémes tanszék rémesen drága volt. „Ja, a Remy Martin egy puccos piálda volt a Váci utca és a Kelgyó utca sarkán, olyan mocsok drága hely volt, hogy amíg máshol 1 Ft 40 fillér volt egy kóla, addig ott 3 Ft 50fillér, de megérte, mert kíváncsiak voltunk, hogy a sok buheráns olasz turista közül mikor vágnak ki minket" - írja egy alja homofób, ám de jó emlékezetű kortársam egy netes fórumon.

Én persze itt nem voltam habitué, jobbára csak Hont Ferenc kedvéért tértem be ide, aki élete utolsó éveiben kevesektől látogatott színháztörténeti speckoljai után itt kávézgatott, pár maradék tanítványa egyikével-másikával, ha nem épp magányosan. Színházi csodagyerekként kezdte, ő alapította a Szegedi Szabadtéri Játékokat, ő rendezte ott 26 évesen a magyar színháztörténet egyik leghíresebb Tragédiáját, ő volt a szegedi fiatalok mozgalmának motorja.

Rendíthetetlen kommunista, mi rosszabb: kádárista. Ekkor már negyedszázada elrugdosták őt a hatalom közeléből, kevesen emlékeztek már arra a pár évre, amikor nagyon fontos és ártóképes elvtárs volt ő. Én erről akkor nem is tudtam szinte semmit. Hetven körül járt, de minimum nyolcvannak látszott, vékony volt és ingatag, átfújt rajta a szél. Úgy áradtak belőle kalandos életének kacskaringós történetei, hogy mindegyiknek szigorú elméleti és politikai funkciója volt.

Akkoriban már eléggé idegesített mindenki, aki meg akarta menteni a lelkemet a rendszer számára, de ő volt a kivétel. Hiteles, szenvedélyes, eltökélten naiv és tökéletesen immunis a korszakot átfertőző cinizmussal szemben. A vita heve időnként odáig fokozta szórakozottságát, hogy a hamutartóba szórta a cukrot és a kávéjába verte a hamut. Ő még komolyan vett mindent, őt már nem vette komolyan senki, akinek az általa elszántan védelmezett hatalomhoz köze volt.

„Kígyó utca-Váci utca sarok. Szennygóc ... nem részletezem. Hány évig tart egy felújítás, ha nem dolgoznak közben az épületen? Szégyen. Arra szavazok, aki legalább megígéri, hogy ezt a szennygócot mielőbb felszámolja" - írta az 1figyelő nevű kommentelő idén augusztusban a NOL-on. S valóban, építési csatatér az egész környék. Rácsok között kanyarog a nép, rácsok mögött fagyoskodik a szökőkútban álló pucér kölyök is a hetyke fütykösével. Az utca fölásván, földbe kívánkozó hatalmas csövekkel megrakván. A környéken szinte minden fontos épületen dolgoznak épp. A két Klotild palotán s a Bölcsészkar egykori épületén, melyet visszakaptak főgimnáziumnak a piaristák, akiknek már ebben a tanévben ott kellene oktatniuk, de talán még jövőre sem fognak.

Az 505. Gyógyszertárat befogadó jobboldali Klotild palota sok tulajdonost és tervváltást megért már, amióta 2002-ben fölöttébb kétes körülmények között privatizálták. Most már úgy néz ki, tavaszra elkészül belőle a hatalmas és ragyogó, ezercsillagos Buddha-Bar „lifestyle" Hotel. A jobb Klotild eredeti felújítási tervében még benne volt, hogy „a Váci utca és a Kígyó utca sarkán található gyógyszertár földszinti és galériaszinti berendezése műemlékileg védett, megőrzendő", reméljük, ez még nem merült feledésbe.

A Rémes Tanszék helyén a Carpe Diem (azelőtt Flashdance, még azelőtt Tabledance) bár áll. Este nyit, reggel zár. Ki arra jár, olvashatja, hogy van ott lapdance, table dance, privatedance, a kávé egy ezres, 4 cl remy martin kilenc és fél ezres. Felvesznek éppen pincérnőt is, táncosnőt is, és „legény búcsúk teljes körű szervezését" vállalják. Hogy mi mindent szervezhetnek bele abba a teljes körbe, el sem merjük képzelni. A Piarista köz fölött a főgimnáziumi szoborcsoport szorgalmas tanulói közül kiemelkedő paptanár viszont sejthet valamit, mert éppen ide szúrja szúrós tekintetét.

forrás és szerző : nol.hu / Révész Sándor


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.