Oszsza meg másokkal is

2008 őszén érkezett a Kecskeméti Katona József Színház élére Cseke Péter. Réczei Tamás művészeti vezetővel közösen felvázoltak egy koncepciót, miszerint sokkal több magyar darab mellett elsősorban népszínházat szeretnének csinálni a városban. Ez egy vidéki teátrum esetében érthető, hiszen itt kevesebb a lehetősége színházak között válogatnia egy átlag nézőnek, mint mondjuk a fővárosban. A koncepció nem teljesen új, mivel a kilencvenes években is már eszerint igazgatta a színházat Illés István, majd később Bal József is.

1999-től viszont egy szűk évtizedes regnálása alatt Bodolay Géza egy más alapokra helyezett, új és a város szellemiségétől – valljuk be őszintén – merőben idegen színházi formát alakított ki. Ennek voltak károsabb és jótékonyabb hatásai is. Egyértelműen negatívum, hogy a város (és tágabb értelemben véve az agglomeráció) közönségének többsége nem fogadta feltétlen örömmel az új stílust, ezért jelentős probléma lett a drasztikus nézőszám csökkenés. Szűken csak szakmailag nézve számos érdekes és néhány fesztivált is megjárt előadás született ezalatt a kilenc évad alatt (ilyen volt például A bohóc, vagy a Don Juan), de igazán gyökeret nem tudott verni a városban a Bodolay-féle színházi koncepció.

Népszínházat újra!

Valójában meglepő volt, hogy a város vezetése nem lépett már korábban is a súlyos nézettségi mutatók és a kevés szakmai elismerést hozó előadások miatt. Az ezredfordulós váltáskor is nem elsősorban az volt a kérdés, hogy meghosszabbítsák-e Bodolay kinevezését, ahogy ezt korábban már megtették egyszer, hanem hogy ki legyen helyette? A választás Cseke Péter színészre esett, akinek még semmilyen "előélete" nem volt igazgatóként, és itt kezdett el a városi ellenzék is ajtót csapkodni, hogy ez már megint egy jól kitalált politikai döntés!

Cseke Péter direktori kinevezésének első bemutatója a népszínház szellemiségét követve 2008 októberében egy Jókai átirat lett, ami nem nagy, hanem inkább merész húzás volt. Egy kissé ismeretlen műhöz nyúlni (A komédiás had) mindig nagy bátorság, de ebben az esetben ez több is volt annál. A "színház a színházban" jelenségének izgalma mellett aktualitása is volt a darabnak, mivel az első magyar színtársulat megalakulásáról és első bemutatójáról, valamint a Kecskemét városához ezer szállal kötődő Kelemen Lászlóról szólt a mű. Ez egyfajta direktori önvallomás és belépő is volt egyben Csekétől, ami nem is annyira a kevésbé jó Jókai mű miatt, hanem inkább a mondanivalója és hitvallása miatt volt emlékezetes.

Részlet a Három Nővérből
(Fotó: Kecskeméti Katona József Színház)
 

Ezután az évadban a bemutatók között már megtalálhatóak a tipikus népszínházi repertoár elemei. A musicalek (Hello, Dolly!, A padlás) és a könnyedebb szórakozást ígérő vígjátékok (Hajmeresztő, Játék a kastélyban) mellett volt néhány igazi komolyabb hangvételű szakmai csemege is, mint például Márai Sándor Eszter hagyatéka című művének színpadi adaptációja, vagy Forgách András két darabja (Holdvilág és utasa és A kulcs). Az évad végén bemutatott, Bagó Bertalan rendezte Amadeus pedig nem csak a közönségnél aratott sikert, hanem már komolyabb szakmai elismeréseket is magáénak tudhatott, teljes joggal.

Az előző évadban még jobban érezhető volt az a fajta próbálkozás, hogy a nézőket vissza kell csábítani a színházba. Ennek érdekében a 2009-2010-es nagyszínházi repertoárba elsősorban könnyedebb és zenés darabok kerültek. Ez alól kivétel volt az évad első premierje, ahol izgalmas és jó húzásnak bizonyult Szász János lecsábítása Csehov klasszikusának, a Három nővérnek a megrendezésére. Érdekes koncepció volt, mivel a rendező kizökkentette az 1900-as évek elejéről a darabot és behelyezte egy néhány évtizeddel ezelőtti orosz kisvárosba a helyszínt.

Az erős szereposztásban kiemelkedő volt Lengyel Tamás, Dunai Tamás és a fiatal, ígéretes jövő előtt álló Csémy Balázs játéka. Sajnos viszont pont a négy fajsúlyos női szerepet játszók maradtak el a várakozásoktól. Bognár Gyöngyvér (Natalja Ivanovna), Danyi Judit (Olga), Magyar Éva (Mása) és a tehetséges, de még kissé a stílusát kereső Trokán Nóra (Irina) játéka nem tudott felnőni a Szász János-féle nyelvezethez. A komolyabb hangvételű, inkább szakmai tréningnek beillő, de mégis „nézőnyilvános” előadások a Ruszt Józsefről elnevezett (korábban elég esetlenül Üzemszínháznak titulált) Stúdiószínpadra kerültek. Ilyen volt a Vlad Troickij ukrán rendező által jegyzett Gogol "ollózás", a Gogol.Utóirat.

Könnyed mű, könnyed kritika

A könnyedebb hangvételű, nézőcsalogató előadások megtették, amiért bekerültek a repertoárba: szórakoztattak, nevetettek és tették ezt jó színvonalon, remek szereposztásban.

A Lili bárónőt én személy szerint 1994-ben jobban szerettem Kecskeméten Éry-Kovács András rendezésében, mint Harangi Máriától 2009-ben. Nekem hiányzott a mostani előadásból az a lendület és felhőtlen játékosság, ami 15 évvel ezelőtt jellemezte az előadást. Nekem kicsit többet akartak a fejembe tuszkolni abból a mondanivalóból, ami viszont az előadás rovására ment, ráadásul az eleinte két szereposztásra meghirdetett címszerepet végül Zavaros Eszter játszotta végig, nem túl meggyőzően.

Szépen kidolgozott hangja mellé bántó volt a szerepformálás teljes hiánya. Az előadást kétszer néztem meg, mivel az első alkalommal Sirkó László tüdőgyulladása miatt a Budapesti Operettszínházból importálták gyors ütemben Jantyik Csabát, aki Malomszegi báró szerepében brillírozott. Alakításán nem érződött, hogy az "csak" egy beugrás volt, ő hozta be azt a színt az előadásba, amit a többi játszótól én személy szerint hiányoltam, vélhetően a kissé félresikerült rendezői koncepció miatt (is). A második alkalommal vissza is állt a "rend", Sirkó László sem tudott lendíteni az előadáson.

A másik nagy közönségsikert aratott produkció az Indul a bakterház volt, aminél viszont megtörtént az, ami rég nem volt divat Kecskeméten: sorban álltak nyitáskor a jegypénztárnál a nézők!

A Madách Színház jól bevált, évek óta sikerdarabnak számító előadását (Nem ér a nevem) kecskeméti színészek bevonásával átimportálták Szerednyey Bélával együtt, aki a főszerep mellett Szirtes Tamás rendezését replika változatban is tálalta nagy sikerrel. Cseke Péter ebben a darabban lépett először színpadra kinevezése óta a kecskeméti színházban és Szerednyey Bélával (aki lekkettőzte magát a szintén "madáchos" Lippai Lászlóval), valamint Kiss Jenővel igazi felszabadult játékot produkáltak.

Az előző, sikeres évad után merész húzásra szánta el magát a "frissen" kinevezett szakmai stáb, hiszen egy igazi klasszikus Broadway musicalt, a Nyomorultakat készülnek színpadra állítani az idei évad kezdetére. Korcsmáros György rendezésben egyszer már nagyot szólt Győrben az akkori előadás, idén a kecskeméti szereposztás ismeretében remélhetőleg újabb sikeres musical bemutatót láthatunk majd a Katona József Színházban.

forrás : hirszerzo.hu

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.