Oszsza meg másokkal is

Ez azonban nem zárja ki a Feszl-tervek elkészültét, csak megmaradásukat és megvalósításukat, kivitelezésüket nincs mivel alátámasztani. Egy biztos: a raktárépületek Feszl-tervei alapján készültek el (1856), és a Dunagõzhajózási Társaság óbudai üzemében „keltették életre” a delfineket is.

A raktártelepet délrõl õk védték és csinosították is egyben.

 

A delfinpárok közül kettő a Városligetben van ma is

 

Négy kaput õriztek, négyesével, vagyis 8 ikerpár teljesített egy idõben szolgálatot: ugyanis az ikrek egymásba fonódva támasztották a 2-2 oszlopot, és fogták közre a harmadikat, a kandelábert. A kikötõ Reitter Ferenc tervei szerint (1853–1859 között) épült. Az 1930-as években – a megnövekedett gépjármûforgalom miatt – a kikötõt lebontották.

A rácsvédõ, öntöttvas delfinek – a már említett sárkányokkal együtt – az 1900-as évek elején kerültek el a raktárházak kerítésétõl (Vigand R., Medvey L., Jakoby P., Csengeryné N. Zs.). A delfinpárok közül kettõ a Városligetben van ma is (a többiek valószínûleg a vasgyûjtés áldozatai lettek). Új állomáshelyüket „tudományosan” jelölték ki, és lényüknek megfelelõ jelképes társaságot rendeltek hozzájuk.

Az ikerdelfinek a sétányon, a Rákos-csatorna fölött, egy míves kõkorlát elõtt pihennek. Társaságuk lenn, a tószegélyen mulatna, szolgálná Venust és követõit, ha nem szorulna alapos javításra a környezete. A jelképes csorgóval együtt a múltbéli szolgálatukra emlékeztetik az arra sétáló érdeklõdõ mai embert, és szereznek neki derûs perceket.

Sajnos meglátszik a koruk, mert nem vigyáztunk rájuk: 180 cm körüli alakjuk csak csonka oszlopnak támaszkodhat, és a párjukkal összekötõ valaha fényosztó lámpaoszloptól is megfosztották õket. Pedig milyen szép volna, ha a tófrissítõül szánt Rákos-csatorna vize táplálná a kutacskát is, frissítené a tengert és Venust jelképezõ kagylóhéjakat, s ha egy kis lámpafény is beszökne esténként a lombok közé.

A delfinek a nõies õselem, a tenger szimbólumai; kapcsolatban vannak a gyógyforrásokkal is, és számon tartják õket mint a fuldoklók megmentõit, az istenek és emberi lelkek szállítóit. (A delfin Démétér [Ceres, földanya] és Aphrodité [Venus, tengerbõl született] állata, a hajózás patronusa.) Hajókat kísérnek; egyes ábrázolásokban életmentõk; „ikerségük” is jelképes: egyazon ölbõl születetteket jelölnek (adelphoi). (Mint keresztény szimbólum Krisztus halálát és feltámadását jelenti a barátságos lény.) Istenek kísérõi, az emberek barátai, az örök élet jelképei.

A tóparti társaságukból a Faunus-fej Saturnus unokájának, a kagylóalakzatok Venusnak, a mezõk, kertek istennõjének, késõbb a nõi szépség megtestesítõjének a szimbólumai. (De Keresztelõ Szent János is fésûkagylóval merített vizet Krisztus kereszteléséhez.) A csorgót nyitott kagyló formázza (az alsó héj a kútkáva, a fölsõ pedig egy hullámmintázatú díszítõkagyló). A háttér Faunusfõjét apró kagylókból alkotott szakáll övezi, derûs homlokát egy delfinpár által ölelt míves fésûkagyló ékesíti; a hajnali harmatcseppek pedig a gyöngykagyló „magzatai”.

Faunus a földmûvelés vad, többnyire magányos istene. A jó termésrõl gondoskodik, és segíti a természet rendkívüli burjánzását. A Palatinus- dombon lakik, jóslatait éjjel mondja. Utódai, a faunok nimfákkal (az õ jelképük is a kagyló) mulatoznak. Vigyázzunk a delfinekre és társaságukra, hogy õk is vigyázhassanak ránk, barátaikra!

forrás : zugloilapok / Pagurka Anna

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.