Joseph Mallord William Turner (1775–1851) a 19. század, sőt talán a művészettörténet egészének egyik legjelentősebb tájképfestője. Hatalmas életművét a tematikai gazdagság és a szüntelen technikai újítás jellemzi. Festett valósághű város- és tájképeket – különösen kedvelte a tenger ábrázolását –, történelmi-és mitológiai jeleneteket, kortárs eseményeket, de képzeletét jelentősen ösztönözte az irodalom is.

A Szépművészeti Múzeumban megrendezett Turner és Itália című kiállítás a művésznek az itáliai utazási során és azok hatására született alkotásaiat mutatja be a magyar közönségnek. A tárlat rendezői a témát a lehető legtágabban értelmezték, hiszen nemcsak olyan műveket láthat a közönség, amelyek Itáliában, vagy itáliai motívumok felhasználásával készültek, hanem olyanokat is, amelyek az ott dolgozó művészek hatását tükrözik. A nyolc egységre tagolt tárlat így az 1790-es évek végének londoni tanulmányaitól kezdve, amikor Turner a korábbi utazók munkáival ismerkedett, egészen legutolsó alkotói korszakának remekműveiig, időrendben vonultatja fel az alkotásokat. A tematikus megközelítés arra is alkalmas, hogy a művész szinte egész életpályáját végigkísérjük.

 

Turner: Modern Róma – Campo Vaccino, 1839
Edinburgh, National Gallery of Scotland

 

Turner első ízben az 1802-ben, a napóleoni háborúk káoszában megkötött rövid tűzszünet idején jutott el Itáliába, egészen pontosan a határmenti Aostáig, később pedig akkor, amikor a létrejött tartós európai stabilitás biztonságossá tette az utazást. Turner kihasználta a lehetőségeit: 1819 és az 1840-es évek eleje között hat alkalommal járt a napsütötte Délen. A mediterrán táj élményének és fényviszonyainak hatására stílusa alapvetően megváltozott, palettája kivilágosodott. Turner érdeklődése kitartó volt; csillapíthatatlan kíváncsiságának köszönhetően nem csupán egy szokványos utazás festői csúcspontjait ábrázolta, hanem vizuálisan befogadta mindazt, amit látott. Részletes megfigyeléseit ceruzarajzok ezrei, élményeit akvarellek százai és olajfestmények örökítik meg. A kiállításra válogatott műtárgyanyag technikai sokfélesége révén az alkotói folyamat egyes fázisait is kitűnően érzékelteti. A zsebben hordott vázlatkönyvecskék parányi rajzai, a motívum előtt készített ceruzarajzok és akvarellek, az irodalmi művek illusztrációi, az olajvázlatok és a nagyméretű festmények, valamint a legfontosabbnak tartott kompozíciók nyomán készített sokszorosított grafikák ugyanannak a lenyűgöző teremtőerőnek a különböző megnyilatkozási formái. Mivel Turner Itália iránti lelkesedése egész pályáján végighúzódik, ezek a művek nemcsak stílusbeli fejlődésének szakaszait, hanem azt a folyamatot is illusztrálják, amelynek során a korai, hagyományos topográfiai tanulmányoktól a festő eljutott az érzelmileg fűtött, hangulatidéző, képzelet-szülte kései ábrázolásokig, sőt a mai szemmel már-már absztraktnak tűnő alkotásokig. A kiállítás 8 részben mutatja be az alkotásokat. Az első rész (Itáliáról álmodozva) azon művészek (Earlom, Woollett, Piranesi, Claude Lorrain) alkotásait mutatja be, amelyeken keresztül Turner már fiatalon felfedezte és csodálta Itáliát. A következő részek (A hegytetőről: Turner megpillantja Itáliát, „Turnernek Rómába kellene jönnie”, Turner útja Rómába) a művész 1802 és 1820 közötti utazásai alatt és azok hatására létrejövő műveket, illetve a Rómába készülődés időszakának munkáit vonultatja fel. Az itáliai napfény bővültében című részben az 1820-as években Angliában született alkotásokat, a Római diadal kiállításrész az 1828-as hosszabb római látogatás során készült műveit, a Velence fénye című rész, pedig rövid, velencei látogatásainak hatása alatt komponált olajfestményeit és akvarelljeit tárja a nagyközönség elé. Az utolsó, A radikális öregember elnevezésű egység a merész, kísérletezgető Turner utolsó éveinek termésébe ad betekintést.

 

Turner: A vámház és a Santa Maria della Salute-templom Velencében, 1843
National Gallery Art, Washington DC

 

Itáliai ihletésű alkotásai Londonban sikert hoztak Turnernek. Talán azért, mert sokak szemében itáliai vonatkozású festményei az elvágyódás megtestesítői voltak. Túlzott leegyszerűsítés volna azonban azt feltételezni, hogy a művész csupán Anglia ellentétének tekintette volna Itáliát, Turner inkább a tájakkal, épületekkel, fényekkel és színekkel jelenítette meg a civilizációk hanyatlásának és megújulásának körforgását. Turner angliai karrierje során az Itáliától kapott ihletet rendkívül sikeresen hasznosította: egyrészt évente kiállított nagyszabású olajfestményein, amelyek újra és újra elnyerték a publikum tetszését, másrészt akvarelljein, amelyeknek metszetváltozatai a fővárosnál sokkal nagyobb körben tették ismertté alkotásait. Turner sosem volt sablonos „romantikus” művész, olyan magányos, elhivatott figura, aki közönyös műveinek piaca iránt. Éppen ellenkezőleg, rendkívül jól tudta magát reklámozni és jártas volt az üzleti életben, képei eladásából jelentős vagyonra tett szert, amely lehetővé tette számára, hogy élete utolsó szakaszában, szakítva addigi stílusával, kísérletezzen.

A kiállítás a művész hagyatékát őrző londoni Tate Britain nagylelkű közreműködésével jött létre, ezen kívül elsősorban nagy-britanniai és amerikai köz- és magángyűjteményekből érkeztek alkotások. Turner ihletőinek munkásságát a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alkotásai szemléltetik a kiállításon.

A kiállítás sorozat kurátora: James Hamilton.
A budapesti kiállítás kurátora: Gonda Zsuzsa és Seres Eszter

forrás : szepmuveszeti.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.