Oszsza meg másokkal is

Az Orbán Viktor rendszerét bebetonozó pártalkotmány kevés lehetőséget hagy ellenfeleinek. Félő, hogy a rendelkezésre álló manipulációs eszköztár, a pártkatonákkal feltöltött testületek, a megfélemlített ellenőrző szervek mellett az eddig harmatgyengén muzsikáló ellenzék 2014-ben sem lesz képes valódi versenyt teremteni. Ám, ha sikerülne többesélyessé tenni a küzdelmet, valószínűleg az egyszerű feles győzelem már akkor sem lesz elég. A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (azaz Orbán Viktor személyes hatalmának) megdöntéséhez a szimpla parlamenti többség kevés.

Marad tehát az a halvány esély, hogy a kormány- (és rendszer) váltó erők kétharmadot szereznek a következő választáson. Ezt az opciót nemcsak azért nem lehet kizárni, mert már két példa is volt ilyen mértékű győzelemre, hanem a múlt hétvégén történtek miatt sem.

Szűkebb pátriámban, a narancsbástyává vált Győrben iszonyúan elverték a Zemberek Pártját. Mindezt úgy, hogy az elhunyt politikus örökébe lépő utód általában számíthat a kegyeletszavazatokra. Itt viszont a részvét sem segített. Az elhunyt alpolgármester körzetében, Borkai polgármester lakóhelyén kapott ki a fideszes jelölt, méghozzá megalázó egyértelműséggel.

Bőven elképzelhető, hogy a fent említett, és félelmetesnek tetsző manipulációs eszköztár még sem olyan hatékony, és a zembereknek egy idő után elegük lesz abból, hogy a rájuk való szüntelen hivatkozással olyasmiket akarnak lenyomni a torkukon, amelyekről a kutya nem kérdezte őket. Jól látható, hogy ez a tendencia nem a valami melletti kiállásról szól, hanem – mint már annyiszor – a valamivel szembeni protestálásról. Ezt a spontán tiltakozást úgy lehet megfojtani, ha a NER-től ellesett módszerrel illetéktelenül hivatkozni kezdenek rá, eredményeit megpróbálják kisajátítani.

Ezt feltétlenül szükséges leszögezni, elsősorban a Fletó-fan Gréczy Zsolt kedvéért, akinek nedves álmaiban a győri időközi választás mint a Gyurcsány-modell diadala jelent meg. Az ugyan felfoghatatlan, hogy annak az alapvető műveletnek a felismerése, amely szerint két tetszőleges méretű dolog egymásra helyezése magasabb lesz, mint a kettő külön-külön, miért Gyurcsány Ferencnek köszönhető, de lehet, hogy Gréczy fejében időközben a matematika összes összefüggése Gyurcsány érdemeként rögzült.

A valóságban azonban nemhogy a pofonegyszerű képlet – amely szerint a különféle erők szavazóikat összesítve nagyobb sikert érhetnek el, mint ha szétaprózva indulnának küzdelembe – nem Gyurcsánytól ered, hanem ennek az összefogásnak (helyesebben: összeadódásnak) a politikai alapja és konkrét megvalósulása kifejezetten Gyurcsányékkal szemben született meg. Ez nem Gyurcsány-modell, hanem Tétényi-modell, ez az esztergomi forgatókönyv. Megszerveződése nem pártoktól indult, hanem a pártrendszeren kívüli, spontán-civil erőtérben; annak jegyében, hogy a kompromittált régi arcokat odakintről jött, hiteles újak váltsák. Putyint sem egy jelcini oligarcha fogja leváltani, ha egyáltalán.

Ráadásul Gyurcsány túl sok mindenben hasonlít ahhoz Orbánra, hogy hiteles ellenpontjaként tűnhessen föl. Orbán kimondatlan vezérmotívuma, hogy „a nemzet én vagyok”, Gyurcsányé pedig az volt, hogy a „reform + demokrácia én vagyok.” Küldetéstudatos szektavezér mindkettő. Gyurcsány a messiáskomplexusa, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodása okán nem volt képes felfogni, hogy a személye gátja, nem pedig előmozdítója a reformoknak, leépítője, s nem aládúcolója a jogállamnak. Rögeszmésen hitt abban, hogy változásokra csak ő képes, csak vele lehet itt bármi.

Ötéves regnálása alatt viszont nem történt semmi érdemi átalakítás, még a reformok iránti mély elkötelezettséggel nem vádolható Horn Gyula is jobb teljesítményt nyújtott e téren, és végül utódja Bajnai Gordon lépte meg azokat, amiket már legkésőbb 2006-ban meg kellett volna.

Ez utólag is bizonyítja: Fletó küldetéstudatos, vezérelvű téveszméjének – „Reform csak velem lehet” -, pont a fordítottja volt igaz. Jó lenne, ha felfogná: abban a klipben, ami az Orbán-rezsim hekkeléséről szól, ő maximum szerény háttérénekes lehet, megasztár nem. Azok a szoclib politológusok, akik a Fidesz 2002-es és 2006-os (korántsem katasztrofális, majdnem fej-fej melletti) vereségei után melegen ajánlották Orbánnak, hogy vonja le a konzekvenciát, most miért is nem tanácsolják ugyanezt Gyurcsánynak?

Az Orbán-bullát megsemmisítő demokratikus kétharmad akkor lesz, ha: 1. Az MSZP drasztikus és radikális káder-innovációba fog, lecserélve mindenkit, aki a 2002-2009 közötti felelőtlen, hazardőr módon osztogató, majd bársonyosan reformimpotens gazdaságpolitika támogatásával utat nyitott a narancspopulista autokráciának. 2. Sem az MSZP, sem az LMP nem próbálja erőszakos rátelepedéssel gyarmatosítani a független értelmiségiekből, diákokból, bloggerekből, érdek-vagy jogvédő aktivistákból, a Facebook-generáció legvagányabbjaiból álló független kezdeményezéseket.

Az utolsó betűjéig megsemmisíthető a fülkeforradalmi narancsalkotmány és restaurálható vagy továbbfejleszthető a ’89-es. Bizarr kombináció volna ellenben, ha az MSZP, LMP és Jobbik csak együtt tudna kétharmadot felmutatni. Akkor mi lenne? Most ez még túl van a józanészen, de megeshet, hogy a Jobbik – ha a Szent Korona maradhat, Árpád vezér meg bekerül – talán hajlandó lenne útbontó géppel feltörni a betont Polt, Járai, Domokos és Szalai lábai körül.

De még ez is jobb, mint az az apokaliptikus kilátás, hogy egy feles többségű, a jelenlegi Fidesztől balra álló kormány jön létre. Ez a helyzet megnyithatja a valódi katasztrófa előtt az utat. A Fidesz a „duális erőtér” árnyékkormány-struktúrájával lebéníthatja az örökébe lépő új kormányt. Ez a cinikus hatalmi pragmatizmus sokkal jobban fenyegeti a demokráciát, mint a Szent Korona ideológiai szimbolizmusa. Ha a 2015-ös költségvetést Viktor zombibábjai megvétózzák, ami a jelenkori demokráciapraxisban nonszensz, az új kormány egyet tehet: utcára szólítja híveit. De akkor nem az MTV, hanem a Fidesz székháza előtti térség lesz a gyülekezőhely. Mire Orbán is ellendemonstrációra trombitálja össze gyaloghadait, de ezt a végkifejletet,most ne gondoljuk tovább.

Bármelyik lehetőség is válik valóra, néhány tényszerűséget már most rögzíteni lehet.

Az első, hogy a megszorító kiadáscsökkentést olyan politikai erő hajtja diktátumszerűen végre, mely nyolc évig (sőt, ha a vadul ócsárolt Bokros-csomagot is belevesszük, másfél évtizedig) tagadta annak létjogosultságát, iszonyú dühöt és frusztrációt érlelt bizonyos társadalmi csoportokban. Megállapítható az is, hogy két hét alatt nem lett rend, sőt, néhány térség a kvázi polgárháborús gócpont szintjére süllyedt. Az általános nyugdíjreform helyett néhány szakmát kipécéző módosítások pedig pont azok (rendőrök, tűzoltók, bírák, ügyészek) lojalitását amortizálják, akiknek a rendfenntartásban kulcsszerepük van.

Nem vitás: rendkívüli helyzet van, a korábbi etikett, a normák és szabályok nem érvényesek többé. Eltörölték, blokkolják vagy szabotálják őket. Így aztán azok, akik nemcsak a kormány, de a rendszer ellenzékei is, legjobb, ha kinyilvánítják: senkinek nincs bérelt helye a rendszerdöntő jégtörő kormányánál. Főként annak nem, akinek az előző hajót már sikeresen zátonyra futtatta.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Papp László Tamás


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.