Oszsza meg másokkal is

Több méter széles, hatalmas lánctalpas jármű dübörög sok száz méterrel a föld alatt. A szűk járat végén néhány bányászlámpa fókuszált, kísérteties fénye világítja meg a sötéten csillogó szénfalat. Beindítják a marótárcsát, és a vájárok megkezdik a szén lefejtését. Az orosz - talán még szovjet - vágathajtógép, a 4PP egyik hatalmas karja végén forog a marótárcsa, de nem automatikus a szerkezet, irányítani kell - ez Jakus Ferenc dolga.
 

Műszak végén
Fotó: Stiller Ákos

Iszonyatos a meleg, aki nincs hozzászokva, arról folyamatosan dől a víz. A por sűrű: van, akin maszk van, akad, aki bírja nélküle a munkát, amit 25 évig kell csinálni a nyugdíjig. (A korkedvezményes nyugdíjakról szóló alkotmánymódosítást a parlament júniusban hozta meg, Schmitt Pál köztársasági elnök pedig a rákövetkező napokban sietett gyorsan aláírni. Az eddigi hírek szerint a módosítás nem vonatkozik ugyan a bányászokra, de elvileg lehetővé teszi az öregségi korhatár előtti nyugdíjak esetében a szociális juttatássá való átalakítást.)

Minimálbérért is lapátolnak

A márkushegyi bánya frissen "hajtott" vágatában dolgoznak a munkások. Ez az úgynevezett úgynevezett elővájás, amely a teljes szélességű frontfejtést előzi meg. Az itt dolgozók bére a veszélyekhez, az elvégzett munkához képest iszonyatosan kevés. Havi 150 ezer forintot keresnek, ha a pótlékokat is hozzászámítjuk, 200 ezret. 25 évnyi munkát várnak el tőlük, és ha nem betegednek meg, nem rokkantosítják őket, nem fordul ki a térdük - mint szerdán annak a munkásnak, aki egy lejtaknában, a meredek járatban dolgozott -, akkor 25 év vagy 5000 műszak után nyugdíjba mehetnek.
 

Minimálbérért is lapátolnak
Fotó: Stiller Ákos

A bánya büféjében azt mondják, vannak minimálbérért foglalkoztatott emberek is, ők a leesett széndarabokat seprik, lapátolják össze - de nekik is a föld alatt kell dolgozniuk. Ezek a bérek azért tűnnek elképesztően kevésnek, mert aki legalább egy műszakot eltöltött a szénbányában, az sejtheti, tudhatja, mivel jár, mennyire egészséges ez a munka.

A mindent ellepő por

Mindeközben a Mayer Péter irányította elővájási csapat tagjai, Magyari Krisztián, Berki Dániel és Taupert Tamás 90 kilós vasakat emelgetnek, hogy a naponta 18 métert előrehaladó, dübörgő vágathajtógép előtt megácsolják a vágat falát.
 

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!
Fotó: Stiller Ákos

Az ácsolás nem lenne bonyolult feladat - a felszínen. De ahol a hőség és a por uralkodik, ahol a 4PP és a fal között alig van hely, más a helyzet: hatalmas teljesítmény naponta százszor megemelni egy meghajlított TH-vasat. Teljesítménybérben dolgoznak - ha valaki nem teljesít, nincs nagyon helye a csapatban - magyarázza kísérőnk, Kovács János biztonsági megbízott.

Aztán újra feldübörögnek a gépek. A marótárcsa a falról vakolatszerűen hulló szenet fejt le. A legtöbb por persze ilyenkor keletkezik. "Vigyázniuk kell, hogy ne legyen túl sok a meddő a kitermelt anyagban, mert akkor az állag nem alkalmas a darabolásra, szállításra, és főleg az erőműben való eltüzelésre” - teszi hozzá a biztonsági szakember. Arra is vigyázniuk kell, hogy ne porszerű anyag jöjjön le a szénfalról.

Hasalás a szalagon A termelés helyszínére közel egy óra alatt érkeznek le a bányászok. Csak az első 315 métert lehet „lifttel” megtenni. Utána jöhet a gyaloglás és a lépcsőzés, majd a hasalás a szenet szállító futószalagokon. Összesen több kilométert kell megtenni meg az újonnan fejtett szénmezőkig. Az igazi veszély

Persze a márkushegyi bányászok nem a mindent belepő portól félnek. De még nem is a balesetektől, sokkal inkább attól, hogy megvonják korkedvezményes nyugdíjukat, meg attól, hogy hamarosan bezárják a bányát.

Havelda Tamás bányászati igazgató szerint egyszer már eltolták Márkushegy bezárásának határidejét. A jelenlegi tervek szerint 2012-ig működhetne a bányaüzem, pedig a szénvagyon még akár 2018-2020-ig is elég lenne - a tiszta szénből magasodó falrétegeket látva ez nem is tűnik megalapozatlannak. Persze Havelda szerint mindez energiapolitikai kérdés. A márkushegyi üzem és a Vértesi Erőmű Zrt. (VERT), amelyhez a bánya tartozik, mára - a csődegyezség után - ismét pozitív eredményű.

Kapolyi szerepe

A bánya és a hozzá tartozó oroszlányi erőmű nehézségeit, vagyis a két egységből álló VERT problémáit egy bonyolult, a nyilvánosság számára nehezen követhető ügy okozta. Az eocénprogramot még kádárista ipari miniszterként elindító, vagyis többek között a márkushegyi bányát is előkészítő Kapolyi László kulcsszereplővé vált az egész térség életében. (Az eocénprogram a Dunántúli-középhegység barnaszenének hasznosítását célozta meg az olajválság nyomán, de a hatalmas beruházások egy része mind gazdaságilag, mind környezetvédelmi szempontból elhibázottnak bizonyult a Kádár-rendszer vége felé. Elsősorban a karsztvizet veszélyeztették a bányanyitások.)

"Egymillió eurót kiegyenlített tartozásából a Vértesi Erőmű Zrt.-nek a System Consulting Zrt., ezért az MVM-hez tartozó erőműcég visszavonta a Kapolyi László MSZP-képviselő tulajdonában lévő cég elleni felszámolási kérelmét, holott attól még mindig – forintban – milliárdos nagyságrendű kártérítést követel – írta a HVG 2010. március 7-i számaA vélelmezett kárt 2008-ban, az erőmű reménybeli vevőjeként okozta Kapolyi azzal, hogy 250 megawatt áramkapacitást kötött le a 2009-es esztendőre.
 

Nagyítás-fotógalériánkhoz kattintson a képre!
Fotó: Stiller Ákos

Saját termelésből az erőmű csak 40 megawattot tudott adni, ezért több áramkereskedővel szerződést kötött a hiányzó 210 megawattra. Év végére azonban a villamos energia ára mintegy a felére csökkent, Kapolyi pedig – ahogy azt korábban a HVG-nek is jelezte – nem kívánta nyomott áron eladni a drágán vett áramot, ezért az utolsó pillanatban visszalépett. A meghiúsult szerződések miatt a költségvetési tartalékból a kormány által megsegített (HVG, 2010. február 20.) erőmű a 2008-as mérlegében 8,2 milliárd forint tartalékot volt kénytelen képezni, és az alaptőkéjét 9,7 milliárd forintról 0,5 milliárdra szállították le."

A csődegyezség tehát létrejött, idén folytathatja a cég a tevékenységét. A közelben lévő oroszlányi erőmű 2014-ig még biztosan működik, hiszen ez lát el több ezer oroszlányi lakást távhővel, és az időközben az ipari parkba betelepült cégek is innen kapják az energiát. (Sőt, Bokod községben is 150 házat látnak el távfűtéssel az erőműből.)

Nem kedvez nekik a hazai szabályozás

Havelda szerint a bányát azért sem kellene bezárni, mert az ország gáztól való függőségét is csökkenti az itt kitermelt barnaszén felhasználása. A magyar energiaipari szabályozás azonban nem nekik kedvez, az erőműben a márkushegyi szénből termelt villanyt nehéz jó áron eladni a piacon. Éppen ezért sem a bánya, sem az erőmű nem termel teljes kapacitással, jelentősek voltak az elbocsátások. A bányában egykor 2300-an dolgoztak, jelenleg mintegy hatszáz fős a létszám.

Pedig a bányászati igazgató szerint Márkushegy még néhány évig gazdaságosan működhetne. Szerinte azt is meg kéne fontolni, hogy a bánya bezárása sok tízmilliárd forintba kerülne, míg a gazdaságos termelés folytatása valódi haszonnal járhatna.

Szkeptikusak

"A nulláról kellene kezdenem" - mondta a hvg.hu-nak Vavrek József, aki 14 éve dolgozik a bányában, és ottjártunkkor éppen az elővájáson felügyelte a munkát. A szakképzett aknász semmi jót nem remélhetne a munkaerőpiacon, ha elbocsátanák.
 

Kapolyi László
Fotó: Túry Gergely
 

Egy oroszlányi nő a hvg.hu-nak azt mondta, a térség ma már nem függ annyira a bányától, mint régen, mert a város ipari parkjába beköltöző cégek is sok munkát adnak. Viszont ez nem nyugtatja meg a bányászokat. A bánya bezárása esetén ugyanis elveszítenék 15-20 éves munkaviszonyukat, és nem számíthatnának korkedvezményes nyugdíjra sem.

Forrás és szerző : hvg.hu / Szegő Iván Miklós


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.