Oszsza meg másokkal is

A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években született fiatalok jövőképe gyökeresen eltér a korábbi évtizedek fiataljaiétól. Sokuk még ma is a szüleivel él, kitolódik a munkába állás - elsősorban a tanulmányok elhúzódása miatt -, a párok összeköltözése - sok esetben az anyagi bizonytalanság miatt -, a gyermekvállalás - többnyire a karrierépítés miatt, vagy az előbbiek együttes hatására.

Különböző élethelyzetek, azonos probléma

Róbert 32 éves, hétéves kisfiát egyedül neveli, eladó egy autós boltban, hosszú évek óta ugyanannál a cégnél dolgozik. Keresetét sokáig esti pizzakiszállítással egészítette ki, de a két munka együtt olyan súlyos fizikai leterheltséget jelentett, hogy kénytelen volt beszüntetni mellékállását. Később nyelvet tanult, kamionos vizsgát tett, ám a szállító cégnél megkezdődtek a leépítések, így nem sikerült újabb mellékállást vállalnia. Róbert a szüleivel él együtt, mert eddig nem volt lehetősége különköltözni tőlük kisfiával.

Juli és Tamás egy pár. Mindketten 24 évesek és dolgoznak. Tamás pénzügyi-számviteli tanácsadó egy informatikai cégnél, Juli pedagóguscsaládban nevelkedett, számára egyértelmű volt, hogy ő maga is ezt a pályát választja. Tavaly szeptemberben kezdte tanítói munkáját, de a keresete még Tamáséval együtt sem elég arra, hogy lakást béreljenek és tartsanak fenn közösen. Így még mindketten szüleikkel élnek.

Zoli 26 éves, mivel nem vették fel elsőre az egyetemre, nagyon fiatalon kezdett el dolgozni. Most egyetemre jár, és mellette éjszakás munkakörben dolgozik egy cégnél, ám azt mondja, hiába dolgozik évek óta, felnőtt életében sosem tudott még annyi pénzt keresni, hogy akár egy albérletet meg tudjon fizetni, ezért egyelőre édesanyjával él.

Három különböző élethelyzet, de mégis van közös pont: bár mindannyian dolgoznak, egyik fiatal sem tudott még elköltözni a szüleitől. Esetük pedig nem kirívó. A mai 20-30 évesek jelentős része nem tudott még kirepülni a családi fészekből.

Az Európai Unió statisztikai hivatala, az Eurostat tavaly októberben nyilvánosságra hozott, 2008-ban végzett felmérésének adatai szerint az EU-tagállamokban a 18-34 éves korosztály csaknem fele (46 százalék) él még együtt a szüleivel. Az arány Dániában a legalacsonyabb (20 százalék alatt), míg Szlovéniában és Szlovákiában a legmagasabb (közel 70 százalék). Magyarországon a fiatal felnőttek közel 60 százaléka nem jutott még saját lakáshoz, vagy engedhette meg magának, hogy albérletbe költözve kezdje el önálló életét.

Albérlet vagy saját lakás?

"Mivel nem vagyok önálló, ezért nem tudom azt mondani, hogy teljesen felnőttem. Nekem főleg a párkapcsolat miatt jutott már eszembe többször is, hogy elköltözzek. Az az elsődleges cél, hogy összeköltözhessek azzal, akivel szeretnék. A másodlagos, hogy főleg amióta dolgozom, jó lenne már elszakadni a szülőktől" - meséli Juli, majd párja hozzáteszi: "ha az ember munkába áll, az is egy következő lépcsője a felnőtt életnek, hogy elköltözik otthonról".
 

A diplomához nem jár automatikusan az önálló élet
Fotó: MTI/Oláh Tibor
 

Bár mindketten dolgoznak, és felhalmozott tőke híján kézenfekvő megoldásnak tűnhet számukra az albérlet, úgy gondolják, mégis alaposan fel kell készülniük egy olyan anyagi kötöttségre, amit egy albérlet jelenthet. Tamás elmondta: barátainak egy jelentős része már el tudott költözni otthonról, de ennek oka, hogy többnyire vidéki fiatalokról van szó, akik az egyetemi évek után már nem költöztek vissza a szüleikhez.

Zoli szerint ma Magyarországon az az uralkodó nézet, hogy önálló, saját lakásba kell költözni. Ezért egy 25 év körüli fiatalnak úgy kell gondolkodnia, hogy egy közel 10 milliós nagyságrend az, amit elő kell tudnia teremteni, ahhoz hogy saját lakást vehessen. Erre azonban csak akkor van esély, ha a szülők anyagilag is segítenek, vagy a fiatal felnőtt lakáshitelt vesz fel. Utóbbit azonban az általunk megkérdezett fiatalok kockázatosnak tartják. "Egy egész életre eladósodsz, és nem tudsz szabadulni belőle. Én ezért nem próbálkozom ilyenekkel, nem gondolok arra, hogy erre induljak el. A kivárásra játszom" - mondja Róbert.

Tarr Ferenc, a Kontra Műhely egyik alapítója és vezetője szerint bár sokan úgy állítják be ezt az állapotot, mintha "ezek a mai fiatalok" mind lusták, akaratgyengék és a szülők köldökzsinórján élősködők lennének, ez inkább kényszer, mintsem tudatos döntés eredménye. "Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ellentétes életszakaszban élő, teljesen más prioritásokkal, érdeklődéssel bíró embereknek ideális lehet az együttélés. Ezen természetes, hogy mindenki változtatni akar. Aki nem örököl lakást, vagy a rokonai nem tudják segíteni, annak nagyon nehéz. Talán csak bizonyos, ma jól fizető ágazatokban dolgozók számára lehetséges, a többség számára nem."

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Borszéki Zsófia


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.