Medgyessy Péter fenntartja véleménynyilvánítási jogát, így őszintén beszél mindarról, hogyan látja azt, ami ma az országban történik. A volt miniszterelnökkel és volt utazó nagykövettel az Esti Frizbi forgatásán találkoztunk, ahol a STOPnak adott interjújában nemcsak politikai, de magánéleti kérdésekre is válaszolt.

STOP: Mennyiben változott meg az élete a miniszterelnökség óta? Mondhatni, hogy kellemesebben telnek a napjai munka szempontjából, vagy a jelenlegi helyzetben nem beszélhetünk nyugodt pillanatoktól?

Dr. Medgyessy Péter: Azért néztem így csodálkozva magára, mert én mindig arról voltam ismert, hogy elég nyugodt ember vagyok, ritkán vesztem el a türelmemet. Persze, ha nagy marhaságokat látok a politikai életben bármelyik oldalon, akkor az zavar. Nem mondom, hogy feldühít, de feszültebbé tesz. Az életem ma sokkal kellemesebb, normálisabb. Természetesen érdekel, hogy mi történik és időről időre véleményt is mondok, s nagyon örülök, ha valaki meghallgatja azt, amit mondtam: legyen az szakmai, gazdasági, politikai, pénzügyi vagy nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kérdés. De nem mondhatom, hogy az életem független lett attól, ami történik ma az országban, senki nem lehet ettől független.

- Ön szerint mennyire volt szükséges a miniszterelnök-váltás?

- Azt hiszem, hogy minden nagy felelősségű embernek, pláne, aki nagy felelősséget viselt már az ország sorsa iránt, egy dolga lehet csak: szurkoljon, hogy sikeres legyen a kormány, nincs más érdek. Ez nem jelenti azt, hogy az ember lemond a kritikai jogáról. Úgy hiszem nem jó dolog az, ha egy miniszterelnök túl hamar vonja vissza bizonyos kérdésekben a szavát. Ezt minden alkalommal el fogom mondani: a miniszterelnök előbb gondolkodik, aztán beszél. Biztos velem szemben is elmondták, ezzel nincsen semmi baj. Amikor az ember egy pozíción belül ül, akkor elköveti ezeket a hibákat.

- Mennyiben ért egyet Bajnai Gordon megszorító csomagjával, intézkedéseivel?

- Egyetértek azzal alapvetően, amit Bajnai Gordon csinál. Azt gondolom, hogy erre a váltásra már korábban szükség lett volna, akkor kevesebb hitelvesztése lett volna az országnak. Mert az ország legnagyobb baja, az, hogy hallatlan mértékben elvesztette a bizalmat. Akárhova megyek, mindenütt azzal szembesítenek, hogy: "Ezt ígérték, annak idején, ez nem történt meg. Ezt mondták, ebből nem lett semmi." Szóval ez így nem működik, valóban. Én fenntartom a jogot magamnak, hogy elmondjam a véleményemet és azt végtelenül sajnálom, ha egy politikus, egy felelős állami vezető adott esetben nem azt nézi, hogy jobbító szándék nyilvánul meg vagy egy okos tanács hangzik el, hanem személyes sértésnek érzi, ha valaki esetleg kritizálja.

- Van-e olyan intézkedés, amit hiányol a programból, amire Ön szerint fontos lenne hangsúlyt fektetni?

- Továbbra is azt mondom, hogy a Bajnai-féle programnak a gyengéje a gazdasági növekedés serkentésének hiánya. Amit a kiadási oldalon meg lehet tenni, abban megfelelő módon lép, intézkedik. Lehet, hogy én pontosan nem ugyanezeket a lépéseket tettem volna meg. Nem biztos, hogy a nyugdíjasoknál ekkora vágást kellett volna csinálni, véleményem szerint.

- Miért? Milyen megoldást lát erre a helyzetre?

- Borzasztó egyszerű a magyarázat, hogy miért. Vannak olyan társadalmi rétegek, akiknek bármilyen fájdalmas is a megszorító lépés, de képesek reagálni rá, ki tudják valahogy védeni. Egy fiatalember azt mondja: jó akkor dolgozom egy kicsit többet, keresek több munkalehetőséget, élek egy kicsit szerényebben, összehúzom magamat és tanulok egy másik szakmát. Egy öregember nem tud mit csinálni, nincs védekezőképessége, a normál emberi immunrendszere nemcsak orvosilag, hanem társadalmi értelemben sem működőképes, vagy csak korlátozottan. Ezért nem helyes dolog ezekben a lépésekben visszamenni. De azt mondom, ha már ezt az utat választották, akkor egyet lehet tenni: keressük meg azt, hogyha jobban megy egy kicsit az országnak, akkor milyen módon juthat ebből vissza valami. Nem 13. havi nyugdíjban, mert mi is az valójában? Gyakorlatilag nyolc százalékos nyugdíjemelés volt. Ezt be kellett volna építeni a nyugdíjba, nem nyolc százalékot, hanem négyet. Tehát vannak olyan dolgok, amelyekben talán lehetett volna jobb megoldást is választani. Azzal viszont, hogy szükség van a kiadások szűkítésére, abszolút egyetértek. Az, hogy a bevételek növelése érdekében történnek bizonyos adólépések, elfogadom. De az, hogy a gazdasági növekedés serkentésére nem látok igazán megbízható lépéseket, ebben azt hiszem, hogy gyenge a program és ezen komolyan kellene gondolkodni. Mit lehet itt csinálni, hogy lehet ehhez forrásokat találni és aztán ezen továbblépni.

"Higgyék el, ez az ország nem olyan, mint amilyennek látszik"

- Ha nem politikával foglalkozik, mivel tölti a szabadidejét? /i>

- Úszom rendszeresen, ennyi sportot megengedek magamnak és ez szükséges is. Emellett sokat járok, sétálok. Külföldre is rendszeresen utazom: ez nem hobbi, hanem inkább a nemzetközi meghívásoknak teszek eleget. Kaptam egy meghívást Kínába, most ott töltöttem néhány napot: eljutottam vidékre, ahova miniszterelnökként nem juthattam el. Tehát Kínának nemcsak azt a fényes részét tudtam megismerni, amit korábban is láttam, hanem a mély szegénységet is. Van egy algériai meghívásom is és most tárgyaltam egy vietnámi delegációval. Ezeket a nemzetközi kötelezettségeimet mindig felhasználom arra, hogy elmondjam: higgyék el, ez az ország nem olyan, mint amilyennek látszik, ez sokkal jobb, az emberek sokkal normálisabbak, kiegyensúlyozottabbak, mint amilyen képet fest róluk a politikai elit. Hogy itt tele voltunk Nobel-díjasokkal, Magyarországnak az ügyét, nem pár hónapban, hanem évszázadokban kell mérni. Hogy nyugodtan lehet ilyen szempontból Magyarország felé bizalommal fordulni, akár vállalkozókról, akár befektetőkről, akár kultúráról, egyetemi cserékről és egyebekről legyen szó. Tehát, ha úgy tetszik ez egy kicsit a passzióm is. Függetlenül attól, hogy utazó nagykövet, illetve miniszterelnök vagyok, vagy sem, próbálom az ország jó hírét kelteni, próbálok emberekkel találkozni, tanulmányok elkészítésében veszek részt. Ezeknek egy része persze segíti a megélhetésemet is, de a javarésze nem. Amiért nem kapok pénzt, hanem egyszerűen azért csinálom, mert élvezem, örülök neki és ezzel valami jót teszek.

- Nyáron is elutazik valahová pihenni?

- Szeretem a Balatont, van lent házam is, itt töltjük majd az időt a feleségemmel. Valószínűleg azért majd időről időre feljövök Pestre, megnézem, hogy mi a teendő. Ez a fajta függetlenség ilyen szempontból nagyon jó, mert én határozom meg, hogy melyik az a két-három nap, amikor bemegyek az irodába és melyik az a három, amikor lemegyek a Balatonra.

- Immár többszörös nagypapa, nemrég született meg legkisebb unokája. A valamivel kevesebb napi teendői mellett több ideje jut a családra is?

- Öt unokám van, egy teljes orgonasíp sor: a legnagyobb júniusban lesz 18 éves, a legkisebb pedig négy hónapos. Meg is oszlik az ember ilyenkor egy kicsikét, öt gyerekkel nem egyszerű foglalkozni. Amikor látom őket, borzasztóan örülök nekik. Eléggé elfoglalt vagyok ahhoz, hogy mondjuk, ne azzal töltsem az időmet, hogy a játszótérre kimegyek az unokával. De a nagyobbakkal már jobban lehet beszélgetni, társalogni.

forrás : STOP

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.