Oszsza meg másokkal is

Noha az állam szerepe csökken a nemzet "megteremtésében", a nacionalizmus jelentősége, népszerűsége nő - erről Feischmidt Margit, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet tudományos főmunkatársa beszélt a Politikatörténeti Intézet Hazatérések című konferenciáján. A kulturális antropológus a Változó nemzetdiskurzusok-projekt keretében a "nemzeti rock"-ot és a körülötte lévő, jellemzően ifjúsági szubkultúrát vizsgálta.

A kutató a Magyar Szigeten készített interjúkat, végzett megfigyeléseket. A rendezvényen - naptól függően - 300 és 2000 között volt a látogatók száma, de az antropológus szerint ennél messze szélesebb körben érvényesül a hatása.

A régi és az új nacionalizmus közötti különbség nem újdonság, Magyarországon azonban sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint Nyugat- és Észak-Európában. A hagyományos nacionalizmus a középosztály, az állam terméke, fölülről lefelé hat, az elitet legitimálja. A kutató által populárisnak vagy banálisnak nevezett új nacionalizmust a szociális bizonytalanság hívta életre, a gyengülő állami identitáspolitika teremtett űrt számára. Retorikája antiglobalista, de kommunikációja nemzetközi. Alapérzése, hogy "veszélyben a nemzet"; egyesíti a jóléti sovinizmust a kulturális rasszizmussal. Nyugat-Európában jellemzően a migránsok, Magyarországon a cigányok és a környező államok jelentik az ellenségképet. Harsányan antiszemita és antikommunista, de igazi hívószava nálunk Trianon, annak ellenére is, hogy a területi revíziót hangoztatói sem tekintik reálisnak.

Egy nem nevesített interjúrészletben a Magyar Sziget egyik szervezője azt mondta: az underground skinhead-szubkultúrát alakították át szélesebbé, gyerekek, felnőttek és öregek számára elfogadhatóvá, de még mindig szubkultúra maradt. Feischmidt szerint ráadásul mindennek dacára jellemzően ifjúsági szubkultúra. A kutató az irányzat történetének elemzésekor az egri és óbudai központú skinhead-mozgalom mellett hangsúlyozta a magyar keményrockzenét. Ez a 90-es évek elején kénytelen volt kilépni a piacra, megélni a piacról, és a közönség kiszolgálásaképpen piacosította a nacionalizmust is.

Feischmidt Margit tíz és húsz közé teszi az irányzatot kiszolgáló zenekarokat. A Kárpátia - mint soviniszta giccs - a legnépszerűbb, de éppen csak az irányzat szélén található. A zenék szövegcentrikusak. (Noha noha nem túl szofisztikáltak, itt például az általa is bemutatott Romantikus Erőszak-szám részlete: "Attila, Csaba, Árpád, éjjaé, Szent László, Könyves Kálmán, éjjaé, Magyarország, éjj, Magyarország, éjj, lesz még Erdély Magyarországé" - STOP.) Feladatuk az emocionális mozgósítás, képileg jelenítik meg az "ellenvilágot", és vele szemben a nemzeti egységet.

A kulturális kódnak része az öltözködés is, megjelentek a politikai elkötelezettséggel és ambíciókkal rendelkező "identitásipari vállalkozók". Idesorolta Petrás János, a Kárpátia menedzsere, illetve Polgár Tamás (Tomcat) boltjait, amelyekhez hasonló a kutató szerint egyre több nyílik.

- A szélsőjobboldali radikálisok által táplált nacionalista identitásipar szimbolikusan felértékeli azokat, akik e közösséghez tartozhatnak, míg különféle eszközökkel lefokozza és eltávolítja az etnikai és mind inkább faji kategóriákban definiált "másokat". (...) Az új nacionalizmus fogyasztói azonban sokkal szélesebb körből kerülnek ki a radikális politikai eszmék követőinél - fogalmazott Feischmidt.

A konferencián Ilyés Zoltán geográfus-etnográfus (MTA-ENKI) kiegészítette mindezt a középosztálybeli-állami nacionalizmusnak a populárist legitimáló hatásával. "Míg a csíksomlyói kegyhely ferences gazdái és az erdélyi római katolikus egyház többé-kevésbé sikeresen próbálja keretek között tartani a búcsú szakrális, üdvösségi arculatától elütő aktivitásokat, addig a gyimesbükki emlékhelyen - annak természetéből következően is - hangsúlyosan jelen vannak magyarországi és erdélyi politikai és civil szervezetek a "nemzetbeszéd" és a nemzeti rítusok performatív eseményeivel" - ez volt előadásának fő gondolata.

Az antropológus egyfajta megtérésélményként ("kitörni a mátrixból") jellemezte, hogy mit gondolnak a szubkultúra tagjai saját identitásukról. Társadalmi beágyazottságát tekintve kifejezetten alsó osztálybeli szubkultúráról van szó. Általános az alacsony iskolázottság, a rossz munkaerő-piaci helyzet, a szembefordulás az establishmenttel, a konzervatív, a társadalmi és családi hierarchiát preferáló gondolkodás. Elutasítanak minden, a középosztállyal vagy az értelmiséggel azonosított gondolatot, kifejezetten ellenségesek például az egyetemekkel szemben (az antropológus nem a szélsőjobboldal egészét vizsgálta). Motivációik közül a legjelentősebb a közösségigény, a 2006 őszi zavargásokban (szerintük: "tüntetéseken") való részvételt egyfajta legendás történetként mesélik újra és újra. A kutató szerint a "politikai beszólítás" és közösségépítés 2001-től kezdődően jelent meg a körükben.

forrás és szerző : stop / bes


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.