Ne a BRFK pátyolgassa a képviselők lelkét!
2011.09.25. 05:59
Igaz, a BRFK nem csak most, Pintér idején, már az MSZP-SZDSZ koalíció idején is kreatív volt, ha a kínos(nak vélt) politikai demonstrációkat kellett megakadályozni: tiltottak be ott is a forgalomkorlátozásra hivatkozva járdára tervezett felvonulást, illetve az akkori időszak kedvenc módszere a demonstráció tervezett helyszínének „műveleti területté nyilvánítása” volt. (Igaz, ott a társszervek, mint például az idegenrendészet még bűnös passzivitást mutattak, eszükbe sem jutott például szombatra ellenőrzésre tibeti aktivistát berántani a hivatalba, amikor éppen itt turnézik egy magas vezető.)
Oszsza meg másokkal is
Érzékeny lelke van a magyar parlamenti képviselőnek: nagyon-nagyon tudja zavarni munkájába, ha egy napfényes őszi szombat este sörözgetés közben esetleg a távkapcsolóra téved a keze, és azt kell látnia valamelyik híradóban, hogy a munkahelye előtt tüntetnek. A honatyán ilyenkor ideges nyugtalanság lesz úrrá, ami alvászavarokba, majd hétfő délelőttre zavart viselkedésbe torkollik, súlyosabb esetekben az illető nem tud különbséget tenni a „Határozathozatalunk következik, kérem szavazzanak!” mondat után felhangzó „Igen!”, illetve „Nem!” kifejezések között, keze önálló életet él, rossz gombot nyom, esetleg nemmel szavaz kormánypártiként Gyurcsány Ferenc mentelmi jogának felfüggesztésére, belegondolni is szörnyű a következményekbe.
Ugyanez a képviselő szerencsére faarccal veszi tudomásul, ha a parlamenti parkolóban autójából kilépve, tőle alig néhány méternyire dühös tüntetők küldik el az anyjába, személyesen és explicite, fejét büszkén felvetve, az Országvédelem terhétől nem zavartatva ruganyos léptekkel veszi az irányt a hetes kapu felé, a napirend előtti felszólalásokat követő kötelező büfézés után pedig tekintetét a laptop képernyőjén nyugtatva is gond nélkül nyomkodja a megfelelő gombokat.
A Budapesti Rendőr Főkapitányság vezetői biztosan így gondolják. Nehéz ugyanis más logikát feltételezni amögött a döntésük mögött, hogy „népképviseleti szerv működésének súlyos veszélyeztetésére” hivatkozva tiltotta meg a szakszervezetek október 1-re, szombatra szervezett tüntetését, miközben ugyanezek az érdekképviseletek nyugodtan élőláncot vonhattak ugyanezen népképviseleti szerv köré hétfőn, az őszi parlamenti szezon első napján, és nyugodtan anyázhatták az érkező képviselőket. (Ott voltunk: anyázták.)
Hiszen nem akarunk mi rossz hiszeműek lenni, eszünkbe sem jut, hogy esetleg arról van szó: a munkanapra szervezett, pár ezer fős élőláncot hagyták, az úgyis „ingerküszöb alatti”, a szombati országos megmozdulást már inkább megakadályoznák, mégis hogy mutatna a híradókban, hogy széles tömegek tüntetnek a kormány ellen? Ugyanígy semmilyen rosszhiszeműség nem volt bennünk a tavaszi rendvédelmi szakszervezeti demonstrációk alkalmával sem, amikor váratlanul rendőrök tömegét rendelték be rendkívüli szolgálatra (hogy aztán az őrszobákon malmozzanak, vagy négyesével autóztassák őket „biztonsági járőrözés” címén településükön. Méghozzá annyit, mint ahányat még a legdurvább zavargások idején sem, 2006 ősszén. Hogy is juthatna valakinek eszébe, hogy Pintér Sándor esetleg nem szerette volna, ha tömegek tüntetnek ellene, és ez a megoldás az adott pillanatban jó ötletnek tűnt?
Bizonyára a diplomaták is nagyon kényesek arra, ha melegek vonulnak fel nagykövetségük közelében, erős(és sajnos indokolt) rendőri biztosítással, még akkor is, ha ez történetesen ugyancsak szombaton történik, amikor jellemzően ők sem tartózkodnak hivatalukban – és még akkor is, ha egyébként közös nyilatkozatban támogatják előzetesen a rendezvényt. Tavasszal ugyanis a BRFK a változatosság kedvéért azért nem akarta a melegfelvonulást engedélyezni az Andrássy úton, mert zavarná az ott lévő nagykövetségek működését, illetve aránytalan forgalmi akadályt jelentene – a nyári szünidőben.
Igaz, a BRFK már az MSZP-SZDSZ koalíció idején is kreatív volt, ha a kínos(nak vélt) politikai demonstrációkat kellett megakadályozni: tiltottak be ott is a forgalomkorlátozásra hivatkozva járdára tervezett felvonulást, illetve az akkori időszak kedvenc módszere a demonstráció tervezett helyszínének „műveleti területté nyilvánítása” volt. (Igaz, ott a társszervek, mint például az idegenrendészet még bűnös passzivitást mutattak, eszükbe sem jutott például szombatra ellenőrzésre tibeti aktivistát berántani a hivatalba, amikor éppen itt turnézik egy magas vezető.) Aztán szépen megbuktak.
Szerencsére az itt felsorolt esetek nagy része happy enden zárult: az érintettek fellebbeztek a rendőrségi tiltás ellen, a bíróság pedig zöld utat adott a demonstrációknak. Reméljük most is ez történik majd, és a bírói testület gerince nem idomul az új időkhöz.
A BRFK pedig csak aggódjon nyugodtan a képviselők nyugalmáért.
forrás és szerző : hirszerzo.hu / Kósa András
Az eredeti írás itt olvasható
|