A forradalom véget ért
2011.09.22. 08:54

„A nemzetgazdasági miniszter nyilvánosságra hozta a jövő évi költségvetés irányelveit és fő sarokszámait. Az első reakciók igen sokfélék voltak, a kiegyensúlyozott, megalapozottól, a felelőtlen, minden idők legnagyobb megszorítását előirányzóig.
Oszsza meg másokkal is
Bizonytalan elemek, a kispénzűek szívatása, jövőtől való félelem, és a minőségi gazdaságpolitikai fordulat ábrándjának szertefoszlása - ilyen véleményekkel kommentálták a hétfői lapok az országvédelmi költségvetést.
Az igazság természetesen most is, ahogyan az már lenni szokott, valahol középen helyezkedik el.” – kezdi írását Mellár Tamás a Figyelőben. A közgazdász a pozitívumokat kezdi sorolni. „Kétségtelen pozitívuma a költségvetési koncepciónak, hogy tartani akarja a 2,5 százalékos államháztartási hiányt, amely így lehetőséget biztosíthat az adósságból való kinövésre. Igaz, ez csak kismértékű, 1 százalékpontos adósság/GDP hányados csökkenést tesz lehetővé (73 százalékról 72 százalékra a tervek szerint) a 2012-es évben. Az is pozitív elem, hogy a jövő évi növekedési célt is jelentősen lefelé korrigálták a legutóbbi gyenge növekedési adatokra és a várható világgazdasági visszaesésre reflektálva.”
Ezen adatok ismeretében azonban nem ártott volna készíteni egy pesszimista számítást a szakember szerint. „Ugyanis az előirányzatokhoz képest az idei esztendőre már történt egy 250 milliárdos és egy 100 milliárdos kiigazítás. Ezeket bekalkulálva, nem biztos, hogy elég lesz a 750 milliárdos csomag, ennél nagyobb, 1000 milliárd körüli intézkedéscsomagra lenne szükség.” Mellár szerint nem szabad elfelejteni, hogy korábban már a kormányzat betartalékolt 300 milliárdot. „Ezek szerint tehát: vagy összességében 600 milliárdos a kiigazítási csomag, de jelentős 300 milliárdos tartalékkal rendelkezik, vagy pedig 750 milliárdos a csomag, de akkor a tartalék csak 150 milliárd (100 milliárd általános tartalék plusz 50 milliárd árfolyam-kockázati tartalék).”
„A kiadási oldal 300 milliárdja a nemzetgazdasági miniszter szerint alapvetően a hatékonyságjavulásból fog megvalósulni. Konkrétumok nélkül ez a tétel elég bizonytalannak tűnik. Az egykulcsos (a kormányzati kommunikáció kedvenc szavajárása szerint: arányos) adórendszer fenntartása mellett a kormány szilárdan kitart, olyannyira hogy a következő évre kompletté teszi az átállást, tehát kivezeti a félszuperbruttót (-380 milliárd) és az adójóváírásokat (+370 milliárd).” A háromszázalékos növekedés azonban már a múlté, mert „a foglalkoztatást terhelő adók és az infláció emelkedése mind azt valószínűsíti, hogy a gazdasági fordulat nem fog megtörténni még 2012-ben sem: tehát a gazdaság nem fog ráállni a dinamikus 3-4 százalékos, fenntartható növekedési pályára és a foglalkoztatás sem fog bővülni a beígért 100 ezer fő/év rátával. A korábbi kabinetekhez hasonlóan a jelenlegi sem tud ellenállni a csábításnak és ismételten beveti az infláció felpörgetését, mint egyensúlyjavító eszközt.”– zárja írását Mellár Tamás.
Ne a'emberekkel
„A kisebb jövedelműekkel fizetteti meg újra a büdzsé megmentésének az árát, amikor felszámolja az adójóváírást, ami a nagyobb bérből élőket nem érinti. A legszegényebbeket annál inkább, mert a minimálbéresek 10 ezer forinttal visznek haza kevesebbet változatlan bér esetén, mint az idén.” – í rja Zsebesi Zsolt. A Népszava szerzője szerint „A jövedéki adótól keserűbb lesz a kikapcsolódást hozó sör, bor és a cigi is, egyedül az otthon főzött pálinka marad, ami volt, kisstílű ajándék a legszegényebbeknek. A devizahitelesek megmentése, főleg az osztrák bankok kontójára, ugyancsak olyanra sikeredett, mint minden, amit az Orbán-kormány másfél év alatt kitalált. A jómódúak járnak vele jól, a többieknek marad a kockázatos és nem olcsó forint-hitelre váltás.”

Matolcsy és Giró-Szász: ezt magyarázhatják
Fotó: MTI / Kovács Tamás
„A kormányfő jellemző módon a Facebookon üzent híveinek, akik már csak ebből következően sem azok, akik nyomoráról beszélek. Megint azt mondta: „megvédjük a lakáshiteleseket az eurózóna válságától" Csakhogy ezek hamis szavak.” Zsebesi aztán felteszi a kérdéseit: „Ki fogja kiigazítani most már Matolcsy György és Orbán Viktor ballépéseit, igazságtalan törvényeit, elfuserált gazdaságpolitikáját? Sajnos erre nincs válasz a jövő évi költségvetésben. Abból csak az derül ki, hogy ki fizeti a számlát.”
Ezért is Gyurcsány a hibás
„Egy jobboldalisággal aligha vádolható régi barátom a minap azt mondta, tudod, ez előre ki volt tervelve, Gyurcsányék kivéreztették az országot, ezermilliárdokat tüntettek el magáncélra, most meg páholyból nézik, mit tud kezdeni Orbán Viktor ezzel a hihetetlenül magas adósságállománnyal.” – í rja Stefka István. A Magyar Hírlap főszerkesztője szerint a bejelentés „hideg zuhanyként érte az embereket. Már kombinálnak, arról beszélnek, hogy a gázolaj árának emelkedése a gazdaság minden ágazatát érinti, s hogy elszabadulhatnak az árak. Nő a jövőtől való félelem. Azt nem mondanám, hogy a jobboldali kormányzás híveinek többsége nem drukkol a kemény döntéssorozatok sikeréért, de Orbánék gazdaságpolitikája veszélyes zónába került. Innen csak győztesen szabad kijönni.”
Stefka viszont nem számít arra, hogy az ellenzék konstruktív lesz majd. „Inkább a feszült hangulat felkorbácsolása a cél. Mesterházy Attila MSZP-elnök már így nyilatkozik: „A nemzet érdeke, hogy ez a kormány megbukjon.” Lengyel László balliberális közgazdász is kimondta a verdiktet: „Orbán Viktor lova megdöglött… Mindent a gazdagnak, semmit a szegénynek…” Cikke végén Stefka azt írja: „Nem mindegy, hogy melyik kommunikáció hitelesebb, meggyőzőbb. Ki tud eljutni az emberek szívéhez, helyes ítélőképességéhez? A következő hónapok erről fognak szólni. És ez meghatározhatja a 2014-es választások kimenetelét is. Ha nem akar Orbán Viktor kamikaze kormányfő lenni, akkor a húzd meg, ereszd meg politikát arányosan kell alkalmaznia. Nem lehet állandóan gúzsba kötve élni.”
„Senki sem gondolhatta, hogy a jövő évi költségvetés összeállítása sétagalopp lesz.”- írja Gaál Csaba jegyzetében. A Világgazdaság szerzője szerint az előirányzott 1000 milliárdos korrekció „bármely kormánynak óriási kihívást jelentene.” Az egykulcsos szja-rendszer megszilárdítása viszont az „alacsonyabb jövedelműeknek jelent nagy érvágást.” A hatások mérséklésére nem jelent megoldást a kötelező béremelés, mert az „a munkáltatókat elbocsátásokra kényszerítheti.”
„Úgy tűnik, a magyar gazdaságpolitika ezúttal sem tud, vagy akar kitörni a mókuskerékből, noha mind a kétharmados többség, mind a nemzetközi kényszer jó lehetőséget kínál erre. Az állami működés hatékonyságának javításáról, az adóforintok elköltésének célzottabbá tételéről továbbra is legfeljebb csak kidolgozatlan, felpuhított tervek és akadozó megvalósítás formájában érkeznek a hírek. Így marad a bevételek növelése, ez azonban a versenyképesség romlásán keresztül újratermeli a hiányt.”
Gaál cikke végén megállapítja, hogy: „Az elmúlt közel másfél évben több illúzió is szertefoszlott. Megbukott az egyensúlyi szempontokat figyelmen kívül hagyó növekedési gazdaságtan. Bebizonyosodott, hogy a padlósöprés nem hoz megoldást. Pénteken az is kiderült, hogy a gazdaságpolitikában remélt minőségi fordulat ábránd volt csupán.”
A forradalom vége
"A forradalom hivatalosan is véget ért! – legalábbis, ami a gazdaságpolitikát illeti. A Széll Kálmán-tervet még lehetett bizonyos aspektusból újszerűnek tekinteni (elsősorban a beígért nagy kiadáscsökkentési komponens miatt), a 2012-es költségvetés sarokpontjait azonban nyilvánvalóan nem, ahogyan azt itt és itt már nagyon jól elmondták. Ez sajnos tényleg nagyon hasonlít arra, amit Gyurcsány Ferenc 2006-ban csinált. És még előtte sokan sokszor." - olvasható a Véleményvezéren .
A blog szerint úgy látszik, hogy a "fülkeforradalom" sem tudott elszakadni az előző kormányok hagyományától, akik kormányzásuk elején képtelenek voltak valódi változtatásokat végrehajtani, aztán pedig nem tudtak mást, mint megszorítani.
"Hogy pontosan mi is az a mechanizmus, ami miatt ebbe a csapdába, aki tehette, eddig mindig belesétált, nem tudjuk. Lehetséges, hogy a végrehajtó hatalom túlsúlya akadályozza meg, hogy a fontos alternatív megközelítések megfelelő döntéshozói figyelmet kapjanak. Lehet, hogy csak az egyszerű politikusi alulképzettség eseteivel van dolgunk. És akár az is előfordulhat, hogy a szóban forgó kormányok óriási médiafölénye tesz keresztbe a korai előrejelző rendszer működésének. Akárhogy is legyen, ettől még a tény tény marad: vannak fundamentális, mondhatni húsbavágó problémáink, amelyeket a fülkeforradalom még csak meg sem próbált megoldani, hanem inkább újratermelte azokat." - írja a Véleményvezér.
forrás és szerző : hirszerzo.hu
Az eredeti írás itt olvasható
|