Oszsza meg másokkal is

„Itt csak az tud létezni, akinek van kocsija, anélkül nem lehet munkába járni, és a vásárlás is nehézkes.” „Földút kanyarog a házak között, a közművesítés még csak álom. Bolt sincsen, öt-hat kilométert kell utaznunk Ócsára tejért, kenyérért.” „Egy hidroglóbuszból jön a víz, de a teteje már régen beomlott. Szúnyoglárva, cserebogár jön a slagból. Az utóbbi két karácsony alatt egyáltalán nem volt villany. A busz sem áll meg, csak tanítási napokon naponta kétszer.”

A helyiek beszámolói alapján kevesen kapnának kedvet a költözéshez. Majd ezután! A kormány jövő év márciusáig nemcsak nyolcvan családi házat húz föl Ócsán, de kiépíti a közlekedést, lesznek üzletek, bölcsőde, kibővített óvoda is.

A Belügyminisztérium indoklása szerint a mintaprojektre Ócsa a legalkalmasabb, hiszen itt az államnak több mint háromszáz hektárnyi területe van, így a földért nem kell fizetni. Ráadásul a Budapesttől harminc kilométerre, az M5-ös autópálya mellett fekvő település könnyen megközelíthető, jó a busz- és a vonatközlekedés, így az elsősorban a fővárosban és Pest megyében élő bajba jutott hiteleseknek a költözés miatt nem kellene feladniuk a munkahelyüket sem. Tényleg nem. Dehogy. Csupán reménykedhetnek, hogy a ritkás tömegközlekedéssel beérnek munkakezdésre, futja a megnövekedett benzinszámlákra az egyre zsugorodó családi kasszából.

„Agyrém” – minősítette a sajtóban az ötletet a szomszédos Felsőpakony polgármestere, Sztancs János. Másnap a Fidesz helyi szervezete közleményt adott ki, miszerint „ostoba, rövidlátó magatartásnak tartja” a polgármester „alaptalan vagdalkozását”, amellyel „a lehetőségét is elvágja, hogy a projekt keretében például a felsőpakonyi iskola és óvoda felújítására, bővítésére állami támogatást szerezzen”. És: mondjon le. Sztancs közölte, marad.

– Kizárt, hogy a beruházás Ócsának ne kerülne pénzbe – magyarázza lapunknak. – Növelik az óvodai, bölcsődei helyek számát, átépítik az épületeket. Nőnek a közműköltségek, s az állami normatívából eddig is csak a kiadások felére futotta. Honnan lesz pénz például a pluszsegélyekre? A polgármester szerint a környéken újrainduló és frissiben startoló vállalkozásokban hiba túlzottan bízni.

– A FÉG konvektorgyár ötven embert vesz újra föl, nyilván azok közül, akiket korábban elbocsátott, de már betanított. A dabasi cementcsomagolóban harmincöt állás lesz, de nagyon rossz a vonatközlekedés, az ócsaiak nem érnek oda kezdésre. S az építkezés az államnak se lesz olyan jó üzlet, mint első látásra tűnik. A házak költségét akár meg is duplázhatja az, hogy ki kell építeni a víz-, a csatorna-, az elektromos hálózatot, megoldani a víztisztítást, a közlekedést. Bicikliutat is terveznek. Jól hangzik. De a közút mellett, a forgalom miatt veszélyes, beljebb a szántóföld viszont vizes, nagyobb beruházás alkalmassá tenni.

A felsőpakonyi polgármester szerint Ócsának csak akkor éri meg befogadni a BM lakásait, ha – megnövekedő költségeiért cserébe – bánatpénzt kap.

– Bánatpénz? Hova gondol? – Horváth Tamás, Ócsa alpolgármestere nem is érti a felvetést. – Hiszen a mi intézményhálózatunk, az itt élők nyernek a fejlesztésekkel!

Ami ráfér a városra. Ócsa „önhikis” (önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzat), költségvetése siralmas, beruházásokra – a rendőrőrs felújítására, egészségház létrehozására – másfél milliárd forint értékben kötvényt bocsátott ki. A most megvalósulni látszó fejlesztéseket a város régóta tervezte. Az első ütemben elkészülő nyolcvan házzal egy időben bölcsődét épít az állam (eddig nem volt), bővíti a helyi óvodát, megoldja a közlekedést. A második ütemben (négyszázhúsz ház) pedig újabb bölcsőde, óvoda és alsó tagozatos általános iskola is épül majd. S a fenntartás? Gond egy szál se. Az első körben felhúzott új intézmények ellátását a város – mivel amúgy is szüksége van rájuk – kigazdálkodja. A többit pedig, Horváth Tamás úgy gondolja, az eszközkezelő fogja – amolyan gondnokként – fenntartani, működtetni.

Biztos ez?

– Még nincs megállapodás, hiszen létre sem jött a társaság. Higgye el, mi szeretnénk a legjobban, ha már a részletekről tárgyalhatnánk.
 

MTI-fotók
 

Az események így is felpörögtek. A kormány június 30-án utasította a belügy- és a nemzetgazdasági minisztert a szociális családiház-építési program kidolgozására. Július második hetében már csöngött is a telefon az ócsai hivatalban, s még aznap megjelent a pesti stáb, felmérni a helyszínt.

– Lobbi? Nem volt rá szükség. Pletykákból hallottuk, hogy Ócsa is a lehetséges helyszínek között van – mondja Horváth. – Július 19-én reggel kilenckor pedig már a belügyminiszterrel tárgyaltunk. Sikerrel. Nemrég kormányrendelet is nevesítette Ócsát, és kiderült: száz 40 négyzetméteres ház épül a gyermektelen pároknak, kétszáz 50 négyzetméteresbe az egygyerekes családok költözhetnek. A száz 60 négyzetméteres épületet két gyerekkel lehet majd elfoglalni, míg a 75 darab 70 és 80 négyzetméteres házakat a nagycsaládosok bérelhetik. Ócsa augusztus végén testületi ülésen minősíti belterületté a jelenleg még gazdasági területnek számító földet, s fogad el részletes településrendezési tervet, benne az állam felé való igényekkel.

Bár sokáig úgy tűnt, immár korántsem biztos, hogy könnyűszerkezetes házak épülnek. Nemrég Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár ocsúdott, mondván: a téglatechnológia már bizonyított az árvízi újjáépítéskor Felsőzsolcán. Pedig már ajánlatot is kaptak. Tizennégy cég hat-nyolc hét alatt húsz-harminc kulcsrakész családi ház felépítését vállalta, alsó hangon nettó 150-160 ezer forintért négyzetméterenként. A 60-80 négyzetméteres házak építési költsége így egyenként 9-13 millió forint lenne, az alapozási munkák, a közművek kiépítése nélkül.

Ám a helyzetet bonyolítja, hogy a kormány alacsony rezsijű házakat látna szívesen. Ez viszont a korszerűbb anyagok beépítése miatt igencsak megdobná a kivitelezési költségeket: szakértők szerint 400 ezer forint per négyzetméter árig.

Egyelőre annyi tudható, hogy a kormány a programra összesen négy-hatmilliárdot költene, s hamarosan kiírják a közbeszerzési pályázatot. Szerettük volna megtudni a minisztériumtól, hogy eldőlt-e már, milyen technológia mellett voksol a kormány, illetve, hogy milyen szempontrendszer szerint választják ki a bérlőket – lapzártánkig nem kaptunk választ.
 

– Szép dolog, hogy energiatakarékos házak épülnek majd, de abba senki nem gondol bele, hogy a kiköltöztetéssel nőnek a környezeti költségek. Többet kell utazni, több benzint használni – mondja Hegedűs József, a Városkutatás Kft. igazgatója, szociológus, közgazdász. – De ha annyira akarják, legyen, ötszáz ház nem oszt, nem szoroz a probléma méretéhez képest.

És ő oszt, szoroz.

– Magyarországon jelenleg 133 ezer önkormányzati bérlakás van. Nyolcvan százalékuk szociális lakás, a többi foglalkoztatáshoz, munkahelyhez kötött. Viszont háromszázezerre volna szükség! Ennyit azonban – s itt tévednek a kormányok – nem kellene megépíteni. Nincs Magyarországra irányuló migráció, se demográfiai nyomás, ezért sok üres lakás van. Vagyis a meglévő állományt kellene hasznosítani, a szükséges bérlakásokat piacról beszerezni. Nincs nagyobb pazarlás, mint hagyni üresen állni ezeket a lakásokat!

A megoldás nem ördöngösség, külföldön bevett gyakorlat a lakbértámogatási rendszer. Amelyhez persze első körben módosítani kellene a lakástörvényt, hogy tulaj és bérlő kiszámítható feltételek között kössön üzletet. A lakáskiadást terhelő huszonöt százalékos adót is jelentősen csökkenteni kellene, hogy a kiadóknak megérje az állammal tiszta körülmények között szerződni. Sőt, akár kedvezmény is járhatna azoknak, akiknek lakásait a szociális szektorban hasznosítják.

Hogy miért nem indul mégsem ilyen rendszer? Hegedűs szerint nincs elég politikai nyomás, a bankok és az építők jól lobbiznak.

Az ócsai programmal kapcsolatos vita mégsem a megoldási javaslatokról szól. „Gettó”, „frankgulág”, „adóstelep” – szólnak az ellenzők hangzatos szóvirágai.

– A racionális vitának manapság nincs terepe, mindkét oldalon indulatból érvelnek. Pedig kár lenne a fürdővízzel együtt a gyereket is kiönteni, és elfeledkezni a hazai lakásrendszer gondjairól – mondja kollégájával egyetértve Ladányi János szociológus, a Corvinus Egyetem professzora. – Szociális bérlakások kialakítását jó ötletnek tartom, még ha az ócsai programról nagyon rossz véleménnyel vagyok is.

Ladányi szerint abból a pénzből, amelyet az állam Ócsán szándékozik elkölteni, akár a fővárosban is egészen jó meglévő lakásokhoz lehetne jutni – szétszórtan, tehát a szegregáció veszélye nélkül. A szociológus ugyanis arra figyelmeztet, nincs olyan szakirodalom, amely ne említené: nem szabad olyan közösséget mesterségesen létrehozni, amely demográfiailag, szociálisan homogén. Ez ugyanis szegregációhoz vezet. Ebben az esetben megbélyegzéshez is, mert a bedőlt devizahiteleseket még saját környezetük is elítélné, mondván: a társadalmon élősködnek.

Kevesebb szó esik arról, hogy a helybeliekre is rossz hatással lehet a kényszerű együttélés.

– Egy település életébe nem szabad drasztikus eszközökkel belenyúlni. Veszélyes és kiszámíthatatlan következménye lehet, ha a lakosság növekedése nem természetes gyarapodás eredménye, egyszerűen csak „odatelepítenek” több száz embert. De mindebben persze nincs semmi meglepő. A kormány szociálpolitikai módszerei a két világháború közötti időszak technikáit idézik. A csaknem száz évvel ezelőtt épült Auguszta-telep vagy az állami lakótelepek (mint például a pestszentlőrinci) már létrejöttük idején is a budapesti szegénység gócpontjai voltak. Akárcsak az 1929–33-as válság után épültek – például a ferencvárosi Dzsumbuj. Persze korábban sokaknak nyújtottak segítséget, de a 21. században másolni őket óriási felelőtlenség.

Az ócsai építkezés, főleg „a telek végében kiskertecske, mert kertészkedni ugyebár mindenki tud” kormányzati kitétel miatt sokakban az Országos Nép- és Családvédelmi Alap (ONCSA) telepeit eleveníti fel. Az ONCSA-telepeken a kiválasztottak nemcsak házat és állatokat kaptak, hanem új szabályrendszert is. A családfőnek kötelessége volt dolgozni, a feleségnek takarítania a lakást, megművelnie a kiskertet, gondoznia a gyerekeket. A szabályok betartását ellenőrizték, de tanáccsal, tanfolyamokkal segítették is a beköltözőket. A módszer az állami telepeken is ismert volt, nem egyet fallal vettek körbe, estére a kapukat bezárták, s a renitensek, késők nevét felírták.

S láss csodát, a Belügyminisztérium (a mostani) tervei között szerepel: a bérlőkkel szerződésben rögzítenék a közfoglalkoztatásban való részvétel kötelezettségére, illetve az együttélési szabályok betartására vonatkozó kitételeket is.

– Aki szegény, vagy csak pechje volt, az gyámkodásra szorul – sugallja ez a gondolkodásmód a közvélekedésre rímelve – magyarázza Ladányi. – A Fidesz mindenre bombasztikus megoldást kínál. A közmunka se lett volna ördögtől való, de rossz utat választottak – ahogy Ócsával is. Egészpályás letámadásban gondolkodnak akkor is, amikor inkább védekezni kellene.

forrás és szerző :168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.