Oszsza meg másokkal is

1961: januárban beiktatják J. F. Kennedy amerikai elnököt, áprilisban Jurij Gagarin a Vosztok-1 űrhajó fedélzetén végrehajtja az első emberes űrrepülést, augusztusban emelkedni kezd a berlini fal. Ugyanebben a hónapban Magyarországon 56-os tevékenységéért kivégzik Nickelsburg László műszerészt.

És megnyitja kapuit - a KISZ kezdeményezésére - a háborúban súlyosan megrongálódott, majd közmunkával helyreállított híres Várkert Bazár, területén a 2500 főt befogadni képes Ifjúsági Művelődési Park. A cél kettős: egyrészt szeretnének életet lehelni az Ybl Miklós tervezte vároldalba, létrehozni egy budai korzót, egy szabadtéri ifjúsági szórakozóhelyet. Másrészt nem árt jól ellenőrizhető kereteket teremteni a fiatalság szórakozásának, hisz gyülekezésük mindig magában hordozza a rendszer elleni szervezkedés potenciális veszélyét.
 

A rendfenntartás és igazgatás feladatára Rajnák László elvtársat nevezik ki. Nem is találhattak volna megfelelőbb figurát: az egykori óbudai birkózó nemcsak kivételes testi erővel, de jó politikai összeköttetésekkel is rendelkezik. Az új nyári szabadtéri szórakozóhelyen az ő feladata lesz, hogy kiszűrje a tömegből a gyanús elemeket - a visszaemlékezések tanúsága szerint még az előadók "kihágásait" is rendreutasította.

1961-ben Liverpoolban már rendszeresen koncertezett a Beatles, de a világfordító hosszú hajas lázadás még messze volt: csakúgy, mint a gombafejek, a magyar fiatalok is csak nyakkendőben, ingben, térdig érő harangszoknyában mulathattak az új ifiparkban. "Gyönyörű kilátás, hangulatos zene és vidám műsor várta a park első vendégeit" - mondja az internetes videomegosztókon látható korabeli filmhíradó jellegzetes hangú narrátora. Az augusztusi délutánon Bergendyre táncoló vagy szolidan tvisztelő egykori fiatalok közül a legtöbben még személyesen mesélhetnének erről a napról, miközben a világ, amelyben mozogtak, végtelenül távolinak tűnik.

Az ifipark igazi kultúrpark kívánt lenni: nemcsak zenés-táncos mulatságokat rendeztek itt, hanem irodalmi esteket, tehetségkutatókat, divatbemutatókat is, sőt, vasárnap délelőtt gyerekprogramokkal édesgették ide a közönséget. A hatvanas évek első felében az irányított szocializáció jólfésültségét még nem borzolta a "nagy generáció" felforgató lendülete. "Mélyvízi életforma volt, új kultúrának tűnt pedig" - énekli Cseh Tamás a korszakot (és mellesleg Rajnákot is) megidéző dalában.

A magyar könnyűzene nagy sztárjai játszottak itt: az Omega, a Metró, az Illés - és a szünetekben vagy előzenekarként sokan kaptak megmutatkozási lehetőséget. A hely vonzereje vitathatatlan volt, de nemcsak a slágerek miatt. Egyszerre volt itt jelen a kádári kultúrpolitika mindhárom kategóriája: odabenn a támogatott vagy inkább tűrt zenekarok segítettek kiengedni a gőzt, míg a vár oldalában, egy terebélyes tabáni fa alatt gyülekeztek a "tiltottak", azok, akiket valamilyen okból nem engedtek be, de mégis hallani akarták Radics Bélát és társait a színpadon. Az így összeverbuválódott, főleg a hippi szubkultúra mentén alakuló "Nagyfa galeri" már politikailag is veszélyesnek tűnt, vagy legalábbis alkalmas volt arra, hogy ellenségképként szolgáljon a "rendes" fiataloknak. Horváth Sándor a hatvanas évek ifjúsági lázadásáról szóló könyvében részletesen elemzi, miként lehetett rendőrségi ügy abból 1969-ben, hogy a tagok megemlékeztek a Rolling Stones gitárosának haláláról. Néhányuk ellen köztörvényes eljárás is indult, 1970-ben "Indiánt" és néhány társát letartóztatták, majd a nyilvánosság előtt meghurcolták őket mint lázadó, nem dolgozó huligánokat - mint az "odabenn" disztingváltan mulató (és főleg nem lázadó) fiatalok ellenképeit.

Az ifipark első virágkora a hatvanas évek végén volt, sok ezer embert vonzó koncertjeivel. Majd egy időre kiment a divatból, hogy a hetvenes évek végére újra kultuszhellyé váljon. Ez azonban már egészen más arculat volt: a színpadon a kemény rockban megfogalmazódó ellenkultúra alakjai feszítettek a bőrszerkóban, és a közönségtől sem várták el már a nyakkendőt. Ez köszönhető volt persze a rettegett Rajnák dicstelen bukásának is: 1974-ben többévnyi börtönbüntetésre ítélték sikkasztás miatt.

Sajnos a park már nem ünnepelhette meg 25 éves fennállását: 1984 óta zárva tart. Emlékét több film, beatmusical, személyes visszaemlékezés őrzi. Jelenleg Buda egyik legkínosabb szégyenfoltja, amely talán egyszer új kulturális funkciókat kapva immáron ellenőrzött és irányított kultúrpolitikától mentes, kultikus szórakozóhellyé válhat.

forrás és szerző : hetivalasz.hu / Viczián Zsófia


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.