Oszsza meg másokkal is

A politológus állítja, soha nem is próbált meg úgy csinálni, mintha független volna, alapvetően konzervatív alapállású, de mint elemző nem fogad el mindent kritika nélkül. Az államadósság növekedésének büntetőjogi számonkérését nyári témának tartja, s meggyőződése, a végén úgyis az fog történni, ami jogszerű.

- Sólyom László volt államfő nemrég azt nyilatkozta, környezetében óvták attól, hogy lemondásra szólítsa fel Gyurcsány Ferencet. Csak nem Ön volt az egyik ilyen tanácsadó?

- Sosem egyedül adott neki valaki tanácsot, hanem mindig egy testület, főleg amikor ilyen kritikus kérdésekben kellett dönteni. Próbáltuk a legjobb tanácsokat adni, de a végső szó mindig az övé volt. Határozott akaratú vezetőként működött, és ha valamit nagyon nem akart, semmivel sem tudtuk volna rábeszélni, hogy megtegye. Ha viszont valamit akart, végül mindig meg is tette. Szerintem ez itt is érvényes volt, mert egy nem is túl nehezen lefordítható mondatban tulajdonképpen felszólította lemondásra a kormányfőt, pontosabban az Országgyűlésre ruházta annak felelősségét, hogy elmozdítsa a posztjáról. Aki akarta, értette, hogy mire utalt. Én a mai napig úgy gondolom, hogy ez volt a helyes, az államfői intézményhez méltó megoldás.

- Azt is mondta a volt államfő, hogy ha felkérték volna, maradt volna még egy ciklusra. Ön is maradt volna még, akár egy másik elnökkel is?

- Tőle kell megkérdezni, hogy megtartott volna-e. Sólyom mellett szívesen maradtam volna, mert szerettem vele dolgozni. Az a munka, amit én csináltam, így volt izgalmas és alkalmas arra is, hogy tanuljak belőle valamit. Nekem egy doktori disszertáció témát is adott a vele töltött négy és fél év. A politikai vétóból írtam a doktorimat, most készülök megvédeni.

- Hát, volt muníciója.

- Volt, a mostani ciklusban viszont nem nagyon lenne. Ez az intézmény, a neve is mutatja, politikai természetű egyet nem értést fejez ki. Ha viszont egy államfő ennyire szervesen egy politikai családból érkezik, mint ahogyan Schmitt Pál a Fideszből, akkor teljesen egyértelmű, hogy ez a lehetőség kikapcsolódik a számára. Azt el tudnám képzelni, hogy bizonyos politikai, taktikai játékokban fel lehetne használni ezt a vétót. Sőt ad abszurdum azt is, hogy az elmúlt időszakban is lehetett volna ezt okosan használni, de azt hiszem, hogy a mostani elnök fejében ez az intézmény nem is létezik. A politikai vétó nem is egy objektíve számon kérhető dolog. Az alkotmányossági vétót akár számon is lehetne kérni, de a politikai döntést nem.

- Mint ahogy semmilyen politikai döntés nem számon kérhető.

- Hogyne, és ha visszanézünk Göncz Árpád elnökségére; ő az első ciklus alatt egyetlen egy politikai vétót sem emelt. A másodikban kettő volt, de ott is csak koalíciós torzsalkodás eredményeként. Ebből azt is láthatjuk, hogy egy azonos értékrendű köztársasági elnöknél, ha koalíciós kormány van, egy belső vita esetleg kiprovokálhat olyan helyzetet, amiben vétózik az államfő. De akkor, amikor teljesen egyszínű a kormány és az elnök, tényleg kizárt, vagy technikai esetekre korlátozódik.

- Vannak olyan helyzetek, amikor mégis felül kellene emelkedni azon, amit Schmitt Pál értékrendnek nevez, mások viszont lojalitásnak?

- Alkotmányosan a köztársasági elnök meglehetősen komoly autonómiával rendelkezik, ezért az is fontos, milyen eszközök vannak a kormány kezében arra, hogy egy szeleburdi államfőt esetleg megrendszabályozzon. Ugye ez a mi időnkben elég intenzíven felmerült, de közjogi értelemben szinte semmit nem tehet a kormány. Alkotmánysértésen kellene kapni az elnököt és alkotmányos eljárást kezdeményezni az Országgyűlés kétharmados egyetértésével, de ezután is csak az Ab mondhatná ki a végső szót.

Ám soha nyomát sem láttuk annak, hogy ilyen felmerülne. Viszont az egy más kérdés, hogy minden köztársasági elnök két ciklusra választható meg, és egy első ciklusos államfőt még lehet azzal "fenyegetni", hogy ha nem viseli jól magát, akkor a következőre már nem választják meg. Ez utóbbiért egy elnök adott esetben gondolhatja úgy, hogy a saját nézetei ellenében hoz döntést. De Schmitt Pál fegyelmezett pártember, ezt többször nyilvánvalóvá tette, ezért nem is nagyon várom, hogy működése az eddigitől karakteresen eltér.

- Azért ez is személyiség függő, hiszen amíg Sólyom László volt az elnök a második Orbán-kormány hatalomra kerülése után, nem nevezték jobboldali elkötelezettségűnek, előtte viszont igen. - Ez folyamatos kritikája volt 2006-tól kezdve. Talán éppen ezért hitelességi kérdés is volt számára, hogy ahogyan megvétózta a korábbi törvényhozást, ugyanazokon az alapokon a jelenlegi kormánytöbbséggel szemben is éljen ezzel az eszközzel. Az alkotmányossági vétó egy külön kategória, az ő esetében soha, senki nem kérdőjelezte meg, hogy kellő szaktudással rendelkezik ahhoz, hogy egy megszavazott törvény alkotmányosságáról véleményt mondjon.

Egyébként az Alkotmánybíróság (Ab) is száz százalékig visszaigazolta a döntéseit. Ezzel a "rekorddal", egy ilyen négy és fél év után nyilvánvaló volt, hogy hiába van változás a kormányon, amennyiben egy törvényben alkotmányellenességet fedez fel, nem tehet mást, mint visszaküldi.

- Egyébként tartják a kapcsolatot a volt főnökével?

- Nem túl intenzíven. A leköszönése óta találkoztunk, voltam nála, megnéztem, hogy milyen az új irodája és többször is beszéltünk telefonon.

- Azért kérdezem, mert ön visszatért a Századvéghez elemzőként, s itthon eleve minden és mindenki "le van osztva" politikai oldalakra. A Századvég sem a függetlenségéről híres, de ön dolgozott az ATV-nél is. - Mialatt az ATV-ben voltam, sőt, előtte is a Századvégnél dolgoztam. Ott kutattam még az első Fidesz-kormány utolsó hónapjaiban, utána pedig 2002-től ott tanítottam. Maga az elnöki hivatali munka nyilván szintén nem a baloldalhoz vitt közel, különösen 2006 után, amikor az elnök folyamatosan konfrontálódott a kormányoldallal, és egyre nehezebb, elkeseredettebb lett ez a szembenállás. Azt is mondhatnám, hogy az eredeti értékvilágom is ezen a környéken volt; Sólyommal sok tekintetben megegyezett az értékrendünk, ilyen értelemben könnyű feladat volt őt képviselni.

Az is egy alapvetően konzervatív alapállású, de nem kritika nélkül mindent elfogadó pozíció volt. Szerintem a Századvég is ilyen szellemiségben működik, mindig is autonóm szellemi műhelyként fogta fel magát, amelynek azért világos az értékorientációja. Nagyon viccesnek találom, amikor a blogomon a mérges kommentelők felvetik, hogy miért próbálok úgy tenni, mintha független lennék. Ezt soha nem próbáltam. Szerintem, ha valaki a Századvégnél dolgozik, akkor az már eleve nem egy független pozíció. Ez nem jelenti azt, hogy droidnak kell lenni, vagy hogy el kell felejteni a saját véleményt. Nyilván van fegyelmező hatása annak, ha az ember egy intézményhez tartozik.

- A blogját olvasva mindig az az érzésem, hogy vannak kritikai felvetései, de végül mégis rendre megvédi a kormányt. Kötelező megvédenie?

- Nem. Egy jól működő blogot szerettem volna létrehozni, ahova folyamatosan érdemes visszajárni az olvasóknak. Ez egy elemző-véleményező blog, amelyben mindig ki kell találnom valamit, ami kurrens, de a dolgok mögé néz. És nagyon jól adja magát a téma, ha a kormányt megtámadják valamivel, de én úgy látom, hogy az rossz alapokon áll. Ez elég gyakran előfordul, mert az ellenzék sokszor nem jó oldaláról fogja meg a témákat és könnyen leleplezhetőek ezek a támadások. De nem az a célom, hogy mindenáron megvédjem a kormányt, így találni olyan posztokat is, amiben kritizálom egy-egy lépését, ügyetlenkedését.

- Az elmúlt 15 hónap kormányzati teljesítményét hogyan értékeli?

- Ahhoz az időszakhoz mérten, amelyben működik a kabinet, akár a belső örökséget, akár a folyamatosan változó, és eléggé durva külső környezetet tekintve, tehát amit ebből a helyzetből ki lehetett hozni, én sikeresnek értékelem. Nem feltétlenül az egyes szakpolitikai eredményekre gondolok, fel lehet vetni, hogy mi történt az egészségügyben, mi történt a felsőoktatásban. Rengeteg hiány van, elvégzendő munka. De azt látom - és ez áll közelebb az én elemzői érdeklődésemhez is -, hogy a kormánypárt egy ilyen bonyolult időszak után is szinten tudta tartani a támogatottságát.

- De példátlanul nagy a bizonytalanok és a szavazni nem kívánók tábora. A Fidesz azért már rendesen veszített.

- Ehhez kétség sem fér, de azt hiszem, az is része a politikai teljesítménynek, hogy a szükségszerűen bekövetkező veszteséget nem tudja más politikai szereplő magáévá tenni. Nyilván erre lehet azt mondani, hogy ehhez a Fidesznek, vagy a kormánynak önmagában semmi köze nincs, az ellenzék tehet róla. Egy ellenzék viszont csak akkor tud erőssé válni, potenciális váltópárti szerepbe kerülni, ha hagyja, aki éppen kormányon van. Persze az is nagyon fontos, hogy a választók úgy lássák a kormányzati teljesítményt, ahogy azt a politikus szeretné láttatni. És én ebben látom a Fidesz mostani sikerességét, hogy politikai teljesítménnyé vált minden, amit csináltak, és talán még az is, amit nem.

- Egyetértett, mikor azt mondtam, egyetlen politikai döntés sem számon kérhető. Az Orbán-kormányzás fő üzenete, az elszámoltatás viszont már szinte csak arra épül, hogy politikai döntéseket szeretne számon kérni, és ennek megteremtené jogi feltételeit is.

- Nem hiszem, hogy ez így lenne. Nézze, az mindig nagy meccs, hogy a nyári, illetve a karácsonyi szünetet ki tudja uralni. Nincsenek témák, nincs Országgyűlés, ilyenkor lehet politikai előnyre szert tenni, ha valaki azt mondja, "fiúk, mi most nem megyünk nyaralni". Aki így dönt, az ellenfél nélkül marad, és azt csinál a közéletben, amit akar. Szerintem ez az államadósságot vizsgáló albizottság pont egy ilyen nyári napirend-formáló megoldás volt. Éppen azzal, hogy olyan megállapításokat tettek, mint hogy büntetőjogi felelősséggel kell tartoznia a politikai vezetőknek, egy olyan vitát generáltak, amivel sikeresen témát fabrikáltak a nyári szünetre, hiszen minden oldal nyilatkozott az ügyben.

Ez a Fidesz számára kedvező, hiszen a különböző mérések szerint a választók még mindig rendkívül nagy arányban gondolják úgy, hogy a mostani gazdasági nehézségekért az előző ciklus döntései a felelősek. Ennek a tudatnak a fenntartásában tehát eredményes a kormányoldal működése. De a végén úgyis az fog történni, ami jogszerű, és ennek, illetve az alkotmányosságnak azért vannak határai. A visszamenő hatályú jogszabályok ügyében a mindenféle ambíciókat az Ab el tudta hárítani eddig is, olyan pedig nyilvánvalóan nincs, hogy visszamenő hatályú büntetőjogi módosítások alapján bárkit felelősségre vonjanak.

- Eddig is sok mindenre mondtuk, hogy olyan nincs, de azért kialakult egy komoly félelem.

- Az esetenként jogos aggodalom ellenére az Ab megőrizte a maga pozícióit, és például az ilyen ügyek elbírálásában alkalmas maradt arra, hogy egyfajta garanciát biztosítson. Tehát a valóban megcsonkított hatáskörök ellenére, amelyek joggal vethetik föl az alkotmányjogászok kritikáit, pont egy ilyen ügyben továbbra is lépni tudna. Szerintem az Ab mostani hatásköreiben és összetételében is képes garantálni, hogy visszamenőleges hatállyal, alkotmányellenesen ne változhasson a büntetőjog.

- Az utóbbi hetekben a másik hangsúly az ellenzéki pártok Karácsony Gergely-féle, esetleges összefogásán volt. Ez is az uborkaszezon termése?

- Én ezt is oda soroltam. De nem gondolom, hogy ez ugyanolyan tudatos napirend-alakító témafelvetés lett volna, mint amilyen az államadósságot vizsgáló albizottságé. Inkább egy gondolkodás végeredménye volt: valószínűleg Karácsony Gergely elé került az Áder-féle, nem túl meglepő bejelentés a választási törvény tervezetéről, ő pedig reálisan végig gondolta, adott helyzetben, adott szereplőkkel, adott erőviszonyokkal mit lehet csinálni. Logikailag pedig el is jutott a helyes következtetésre.

De ő maga is hozzátette, hogy ha most hirtelen ráteszi erre a képletre a politikai realitásokat, akkor már értelmetlenné válik a javaslat. Ez egy helyes stratégia mindaddig, amíg nem vizsgáljuk, kik a szereplők, akiknek ezt a rendkívül szenzitív folyamatot együtt végig kellene csinálni úgy, hogy egyszer se boruljon fel a bili. A helyzet pikantériája, hogy ha ezt a stratégiát kizárjuk, ahogy a nyilatkozók rögtön meg is tették, akkor jelenleg tényleg nem látszik, hogyan verhető meg a jobboldal.

- A választási törvény lehet tehát a leghangsúlyosabb téma az ősszel?

- Számomra a sarkalatos törvények közül a választójogi törvény tűnik a legfontosabbnak. Azért egy demokráciának mégiscsak az a tesztje, hogy megvan-e a lehetőség a hatalom elkergetésére. Abban a tervezetben, amelyet az eddigi nyilatkozatokból megismertem, nekem úgy tűnik, bőven benne van ez a lehetőség. Ha nagyot fordul a választói preferencia, nincs az a trükközés, amivel meg lehetne akadályozni, hogy a választók akarata érvényesüljön.

forrás és szerző : Biró Marianna / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.