Fedák, Csortos és Blaha a falon
2011.08.04. 20:28

Sztárok, fotók, plakátok, filmek - mondja a Műcsarnokban holnap délután megnyíló rendkívüli kiállítás alcíme. A szeptember 25-ig látható Filmes átjáró a múltba: A magyar némafilm kora című nagyszabású rendezvényen nem csak a látványos dokumentumok, hanem a kiállításhoz csatlakozó vetítéseken látható 12 archív némafilm is a kor kincseit tárja a nyilvánosság elé.
Oszsza meg másokkal is
Először kerül nagyközönség elé Kertész Mihály 1917-ben készült Az utolsó hajnal című filmjének restaurált kópiája, amely nemrég érkezett Amszterdamból Budapestre. A filmprogram a legrégibb kincse egy 1912-ből való 8 perces bohózat.
A Magyar Nemzeti Filmarchívum kincseiből nyílik filmvetítésekkel egybekötött reprezentatív fotó- és plakát kiállítás csütörtökön délután fél 6-kor a Műcsarnokban. A cím önmagáért beszél: Filmes átjáró a múltba: A magyar némafilm kora - sztárok, fotók, plakátok, filmek. Annyit érdemes tudnunk, hogy 2008-ban Európai Filmes Átjáró elnevezéssel európai uniós kezdeményezés indult, amelyben 14 ország 20 filmarchívuma, filmmúzeuma vállalt szerepet, köztük a mi filmarchívumunk is. A kezdeményezés célja, hogy az európai filmörökség minél nagyobb része legyen hozzáférhető a nagy nyilvánosság számára. Az elmúlt három évben 790 ezer digitalizált filmes dokumentum vált hozzáférhetővé, köztük filmek, fotók, plakátok.
A nagy európai munkából a Magyar Nemzeti Filmarchívum a némafilm és a hangosfilm első korszakából származó ezer fotó, illetve a kezdetek és a 90-es évek között készült 1200 filmplakát hozzáférését vállalta. Ebből az anyagból mutat be a kiállítás most reprezentatív válogatást.
Bajor Gizi, Blaha Lujza, Fedák Sári, Csortos Gyula, Rátkay Márton, Uray Tivadar, Rajnay Gábor és mások láthatók a forgatásokon készült fotókon és a plakátokon. A kiállítás látnivalói fontos dokumentumai az akkori mozgóképes teljesítményeknek. A némafilmek jelentős hányada ugyanis az idők folyamán megsemmisült, elveszett, ezek a fotók azonban mégis bizonyos utalásokat tartalmaznak az egykori mű stílusára, hangulatára. A forgatáson készült werk-, stand- és reklámfotók segítségével valamelyest rekonstruálható az elveszett némafilm technikai és művészi színvonala. Ezért különös jelentőségű a kiállítás anyaga, mely eddig jobbára nem került a nagyközönség elé.
A kiállításhoz csatlakozik a szeptember 25-ig minden csütörtökön délután, azaz hat alkalommal látható filmprogram, amelyben alkalmanként két-két archív film illetve filmrészlet látható majd. A budapesti és kolozsvári filmműhelyekben készült filmek alkotói között ott van többek között a kolozsvári filmgyártás megteremtője, Janovics Jenő, s a később világkarriert befutó Korda Sándor (Sir Alexander Korda, az angol film atyja) és Kertész Mihály (Michael Curtiz, Hollywood kiválósága) is. A Filmes átjáró a múltba című rendezvény különleges archív kincsei mellett igazi szenzáció lesz az a restaurált kópia, amely nemrég érkezett Amszterdamból Budapestre, s Magyarországon először szeptember 1-én látható a kiállításhoz kapcsolódó csütörtöki vetítésen.
Ez a szenzáció pedig Kertész Mihály Az utolsó hajnal című, 1917-ben forgatott filmje. Balogh Gyöngyi, a filmarchívum munkatársa kiemelte: különösen azért nagy jelentőségű ez az alkalom, mert a később világhírűvé vált Kertész Mihály Magyarországon készült 38 játékfilmje közül ez az első, amelyet a mai magyar közönség teljes hosszban láthat. (A másik teljes hosszban előkerült Kertész-film, A tolonc (1914) restaurálása még folyik az Amszterdami Filmarchívumban.) Mint minden váratlanul előkerült archív film, Az utolsó hajnal "újjászületésének" története is kész regény. Balogh Gyöngyi elmondta, itthon csak egy 400 méteres töredéket őriztek belőle, amely Bécsből került elő, restaurálták és nagy büszkén bemutatták a Pordenonei Némafilm Fesztiválon.
Az itteni vetítés sorsfordítónak bizonyult, mert az Amszterdami Filmarchívum munkatársainak ennek nyomán sikerült beazonosítani azzal a teljes kópiával, amelyet ők őriztek, de amelynek alkotóiról, születési helyéről semmi információjuk nem volt. Az utolsó hajnal - mint a filmtörténész kutató megfogalmazza -, Kertész azon törekvésének tipikus darabja, hogy amerikai mintákat követve, a külföldi piacra is figyelve hozza létre életteli, filmszerű megoldásokkal dolgozó sikerfilmjeit. A történet romantikus és bonyodalmas, londoni és indiai helyszíneken játszódik, s egy öngyilkossággal kacérkodó fiatalember fordulatos története. (Pénz híján az egzotikus helyszíneken játszódó jeleneteket is itthon forgatták.)
A holnapi ünnepélyes kiállításmegnyitót követően két némafilm vetítésével indul a nagyszerű kincsfeltáró vetítéssorozat. Első alkalommal az 1915-ben Mérei Adolf rendezésében készült 54 perces Simon Judit című némafilm pereg majd, a főszereplők között Somlai Artúrral és Rátkai Mártonnal. Ezt követi Janovics Jenő 62 percese, Az utolsó éjszaka Berky Lilivel a főszerepben. A filmprogram legöregebb darabja az 1912-es Keserű szerelem, amely a Hunyadi János keserűvízre utal, s 8 perces bohózat Góth Sándor rendezésében. A vetítéseken többek között szerepel Korda Sándor: Az aranyember (1918), Deésy Alfréd: János vitéz (1924), Balogh Béla: az obsitos (1917) című archív filmje.
forrás és szerző : Bársony Éva / Népszava
Az eredeti írás itt olvasható
|