Oszsza meg másokkal is

Nem titkolt büszkeséggel a hangjukban igazítják útba az érdeklődőt a helybeliek a Heves megyei Noszvaj központjában, amikor arról faggatják őket, merre találhatók a község barlanglakásai. Hasonló kérdésre pár éve még minden bizonnyal szemlesütve adtak volna választ. Korábban a település szégyenfoltjának számítottak ugyanis azok a hegybe vájt üregek, ahol a fizikai értelemben is a társadalom peremén élő – alacsony státusú, zömében cigány – családok tengették ínséges napjaikat.

A barlangsor régies elnevezése, a Pocem (a szláv eredetű szó a föld alatti lakásokra utal) sokat elárul a leginkább A Gyűrűk Ura hobbitjainak lakóhelyét idéző buckák alatt, mögött élők egykori körülményeiről. Nem csoda, hogy az évek során az „őslakosok” is szép sorjában elvándoroltak. Egy lelkes pécsi szobrászcsapat tagjai azonban a kilencvenes évek végén megtisztították a területet a szeméttől, majd – miután kibővítették az apró ablaknyílásokat, fénnyel árasztva el a vulkáni kőzetbe vágott helyiségeket – újra birtokba vették a területet. A betemetett udvarokat feltárták, ösvényeket, utakat alakítottak ki, oromfalakat építettek.
 

Fotó: Dobszay János
 

Munkájuk nyomán a hegybe vájt, javarészt emberi kéz alkotta lakóbarlangok olyanokká váltak, mint a testhez idomuló ruha. Legalábbis így fogalmaznak a területet évek óta alkotóművészeti táborként használó képzőművészek, akik eleinte mindössze zavartalan munkakörülményeket kerestek. Ám a közelből és távolból érkező kíváncsiskodók hatására megnyitották a kapukat a világ előtt. Alkalmi kiállításokkal és más kulturális programokkal igyekeznek még izgalmasabbá tenni az önmagában is rejtelmes-sejtelmes környezetet, ahová – mint mondják – azokat várják, akik „e földi hajlék kisugárzásából erőt kívánnak meríteni.”

A több éve működő noszvaji művésztelep ma már mintának számít a barlanglakás-hasznosítás „műfajában”. A folytatásra azonban egészen a közelmúltig várni kellett. Bár a Buda és Pest környéki barlanglakások felszámolása már jó száz éve megkezdődött, azt, hogy családok életvitelszerűen éljenek ilyen, természetes képződmények nyújtotta fedél oltalmában, megtiltani igazán sohasem lehetett. A budai hegyekben alkalmilag meghúzódó hajléktalanoktól eltekintve ma már mégis elmondható, hogy az utóbbi 25-30 évben a fővárosban és környékén megszűntek lakásként funkcionálni a barlangok. Jó részüket betömték, arra pedig, hogy egykor miként éltek az ott lakók, ma már csak a múzeumnak berendezett budafoki Veréb utcai barlanglakás emlékeztet. Ez Tóth Győzőné egykori otthonát mutatja be, a hatvanas éveket idéző eredeti használati tárgyakkal berendezve.
 

Fotó: Dobszay János
 

Vidéken, különösen az ország északi, északkeleti régióiban viszont még a legutóbbi időkben is aktívan használták, lakták a barlangotthonokat. Az utóbbi évtizedben lezajlott integrációs programoknak köszönhetően a zömükből, így például Sirok, Sály, Tibolddaróc és Szomolya „barlangbokraiból” is elköltöztették az ott élők többségét, már csak elvétve akadnak életvitelszerű barlanglakók. A hátrahagyott „ingatlanok” hasznosítására vonatkozó elképzelések mostanra kezdenek kiforrni. Szomolyán például – ahol a „fénykorban”, a két világháború között 172 barlanglakást tartottak nyilván (ott található a magyarországi emlékek egyötöde; némelyik otthon emeletes) – már csak egy család maradt. Az önkormányzat most olyan turisztikai látványosságot tervez a barlangokban kialakítani, amely visszaadná a különleges klímájú helyiségek eredeti funkcióját, a bortárolást. Persze nem egyszerű raktározásról lenne szó: a magyar italok kiválóságainak akarnak exkluzív bemutatkozási lehetőséget adni a „királyi borok völgyében”.

Mátraverebély-Szentkúton viszont az egykori remetebarlangok már csak a méreteik okán sem alkalmasak hasonló szolgáltatásokra. Az egykor a világtól való elvonulásra szolgáló üregek turisztikai látványosságként szolgálnak, ahová a ferencesek által fenntartott, erdők övezte kolostortól keskeny ösvény vezet fel. A vallási turizmussal szemben több Heves megyei településen az egészségturizmusban keresik a megoldást: asztmás betegeket gyógyítanának a különleges klímájú föld alatti helyiségekben. Cserépváralján ugyanakkor elegáns, a XXI. század komfortigényeinek is megfelelő turistaszállást alakítottak ki, ahol egyidejűleg nyolc vándort tudnak fogadni, télen és nyáron egyaránt.

Két barlanglakást korszerűsített az Egri borvidék neves borásza, Thummerer Vilmos. Családja évekig életvitelszerűen lakott az ultramodernül berendezett – energiatakarékossági szempontokból is előnyös – otthonban, amely ma már a nagyközönség számára is publikus: ott rendezték be a borászat kínálótermét és irodáját. Az ehhez hasonlóan korszerűsített barlanglakások tömeges elterjedése Magyarországon aligha valószínű. A szigetelési és egyéb járulékos költségek miatt az építkezés sokszor többe kerül, mint egy átlagos családi házé. Igaz, a beruházás meglehetősen értékálló. Nemrég egy korszerűen berendezett 120 négyzetméter alapterületű, két szoba nappalis egyedi kivitelezésű barlanglakást 25 millió forintért kínáltak „Eger festői környezetében” ahol – a hirdetés szerint – a nyugalom mellé pompás panoráma is társul.
mbr>forrás és szerző : hvg.hu / DOBSZAY JÁNOS


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.