Oszsza meg másokkal is

Talmácsi Gábor motoros világbajnok adta át nemrégiben ünnepélyes keretek között a 400. magyar bioetanol-kutat, ezzel a hálózattal pedig Magyarország második az Európai Unióban, a világon pedig a negyedik (Brazília, Amerikai Egyesült Államok és Svédország állnak a dobogón). Az elmúlt években a hálózat és a termelés szempontjából valódi E85 nagyhatalom lettünk (a fogyasztás tekintetében nem!). Ennek két fő oka van: egyrészt Magyarországon évente átlagosan mintegy 7 millió tonna kukorica terem, amivel hazánk az unió második, harmadik legnagyobb termelője, másrészt pedig az E85 Magyarországon jövedékiadó-mentességet élvez, ezért jóval olcsóbban kapható a benzinnél és a gázolajnál.

Ennek viszont valószínűleg hamarosan vége. Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egyik előterjesztése többek között ugyanis az E85-ös üzemanyag adóterhelését is érintené. A 70-86 százalékban bioetanolt és 30-14 százalékban normál benzint tartalmazó keverék esetében a bioetanol után a benzinre vonatkozó adómérték 10 százalékát kellene megfizetni – vagyis 12 forintot, az eddigi teljes adómentességgel szemben.

Egy ágazat vége?

Az indoklás és az egész javaslat egy koherens stratégia hiányáról árulkodik. Jelenleg 2-3000 autó képes Magyarországon E85-ös üzemanyagot használni utólagos átalakítással, és csupán néhány száz az úgynevezett Flexifuel autók száma, melyeket gyárilag tettek alkalmassá benzin és E85 használatára is. Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnökének becslése szerint ezzel mindössze 360-400 millió forint pluszpénz folyna be a költségvetésbe – ez rendkívül csekély tétel -, és ez is csak abban az esetben, ha nem esne vissza a fogyasztás, de ilyen mértékű emelésnél ez borítékolható. Az E85 legfőbb vonzereje az autósok körében ugyanis korántsem a kisebb szén-dioxid- illetve károsanyag-kibocsátás, hanem az, hogy átlagosan 280 forint/literes árával jó száz forinttal olcsóbb a benzinnél (igaz, 20-30 százalékkal többet is kell belőle tankolni).
 

Fotó: Füzesi Ferenc / MTI
 

Az emelés viszont az államkassza csekély gyarapodása mellett egészen biztosan megakasztja a bioüzemanyag terjedését, így nehezen érthető, hogy mi is pontosan az E85-tel a kormány hosszú távú célja. Pedig Matolcsy javaslata párttársának, Aradszki Andrásnak még túlságosan enyhe is, módosító indítványa szerint ugyanis a bioetanol jövedéki adóját nem is 12, hanem egyenesen 40 forinttal kéne megemelni.

Hirtelen döntés

Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke a döntés hirtelenségével sem ért egyet: „A kötelező bioüzemanyag-részarány mértékéről a kormány három évre előre ad meg irányszámokat, így az iparágnak ennyi ideje van rá felkészülni. Mi még fél évet sem kaptunk, nagyon hirtelen ért mindenkit a döntés.”

A javaslatra persze hamarosan megérkezett a válasz is, az MSZP-s Gőgös Zoltán, a Mezőgazdasági bizottság alelnökének reakciója szerint, ha ezt elfogadják, tönkretenné az egész virágzó magyar bioetanol ágazatot, amely munkahelyeket teremt, az állattenyésztést pedig olcsó fehérje- takarmányhoz juttatja (bioetanol gyártásakor melléktermékként ugyanis takarmány keletkezik).

Bár a bioetanolon sokkal nagyobb árrése van a forgalmazóknak, mint a motorbenzinen, a legtöbb E85 kút nem nagyvállalatoké (kivétel az Agip), hanem kicsi, legfeljebb néhány töltőállomással rendelkező kutaké, akiknek részben az árusításhoz szükséges beruházás miatt is szükséges, hogy az E85-ön nagyobb profitot realizáljanak. Egy ilyen mértékű emelés után azonban már nekik sem érné meg a forgalmazás.

Nem éri meg, mégis kell

A csavar a történetben, hogy ez az emelés közgazdaságilag teljesen jogos és indokolható, igaz, korántsem azzal az indokkal, melyet Matolcsy György csatolt törvényjavaslata mellé. Magyarország még 2006-ban vállalta ugyanis, hogy annyival támogatja a bioetanolt, mely jóval drágább előállítási költségei és a benzin piaci ára közti különbséget ellentételezi. A magyar hatóságok ígérete szerint évente felül kell vizsgálniuk az E85 előállítási költségeit és össze kell hasonlítaniuk a benzin piaci árával. Ám abban az esetben, ha a jövedékiadó-mentesség meghaladja ezt az árkülönbséget, szükség esetén kiigazítják a jövedékiadó-csökkentést, nehogy túlkompenzáljanak. Ez eddig nem történt meg, pedig a magas benzinár jó ideje indokolttá tette volna. Ha így nézzük, valóban mintegy 40 forint/literes emelésre van szükség a versenysemlegességhez.

Ezt a logikát még a Bioetanol Szövetség elnöke sem vonja kétségbe: „Ha egy hordó benzin ára jelentősen, 180 dollárra emelkedne, közgazdaságilag még akkor is jobban megéri benzint tankolni, mint bioetanolt. Ha viszont eljön az az idő, mikor az olajtermelés már nem tud lépést tartani a kínálattal, az E85-re nagyon nagy szükség lesz, de megfelelő infrastruktúra híján drága lehet ez a felismerés. Ezért kell előre dolgozni, és támogatni az iparágat.”

Itt következik az első éles szemléletbeli különbség az E85 támogatói és ellenzői között: az ellenzők szerint a szén-dioxid-csökkentés messze legdrágább módja a bioetanolt támogatni, hiszen nagyságrenddel többe kerül, mint mondjuk egy panelprogram (mely egyébként jelenleg éppen nincs) vagy akár a szélerőművek támogatása, így felesleges pénzkidobás az egész. A támogatók szerint viszont jelenleg egyetlen olyan szektor van Magyarországon, mely minden évben növeli szén-dioxid-kibocsátását, a közlekedés, ezért szükséges az E85 támogatása.
 

Bioetanol üzem Szabadegyházán. Fotó: Koppán Viktor / MTI
 

A stratégia hiánya

Abban azonban nagyrészt mindkét fél egyetért, hogy a kormánynak nincs stratégiája a bioüzemanyagokkal kapcsolatban. Először „elfelejtődik” a jövedékiadó-támogatás kiigazítása, aztán hirtelen olyan mértékű adóemelést hajtanának végre, mely könnyen tönkretehet egy felfutóban lévő ágazatot. Persze az a felvetés is jogos, hogy adótámogatásra ágazatot építeni önáltatás, egyszerű járulékvadászat.

Az is egyfajta stratégia lenne, ha Magyarország úgy ítéli meg, hogy más módon kívánja csökkenteni szén-dioxid kibocsátását (nem elhanyagolhatók a bioüzemanyagok hátrányai sem, erről lásd keretes anyagunkat), csakhogy az évek alatt ebből milliárdos iparág lett, olyan high-tech kukorica-feldolgozó üzemekkel, mint a szabadegyházi. Ám ha Magyarországnak nincs is konkrét elképzelése az E85-tel kapcsolatban, az Európai Uniónak nagyon is van, a tagállamok által elfogadott stratégia szerint 2020-ig az üzemanyagok 10 százalékának mindenképpen bioüzemanyagnak kell lennie. Így ha Magyarországon nem dolgozzuk fel a kukoricát, akkor a termény nyersen megy ki a román és cseh üzemekbe, és ők gyártanak belőle üzemanyagot.

Akkor már tényleg jobb itthon feldolgozni. Üzemeket azonban alig mernek mindehhez építeni, éppen a hosszú távú tervek hiánya miatt. Egy évi 100 ezer tonna E85-öt előállítani képes üzem biogáz erőművel megtámogatva mintegy 25 milliárd forintos beruházás, és ha nem lehet világos 5-10 éves pénzügyi tervet bemutatni, nincs bank, mely megfinanszírozná.

Nem véletlen, hogy a 2006-ban bejelentett 32 üzemből egy sem épült meg, számos évi 10 ezer tonna kapacitású üzemre felvett 100-200 millió forintos vissza nem térítendő EU-s támogatást kellett visszaadni, anélkül, hogy egy kapavágás is történt volna. De a stratégia hiánya nem csak a befektetőket tartja bizonytalanságban: hirtelen változó törvények mellett a spórolni kívánó átlagautós sem tudja, érdemes-e bioüzemanyagban gondolkodnia egyáltalán.

Eltankoljuk az élelmiszert?

A világkereskedelemben mára cukorhiány alakult ki. Az egyik legnagyobb termelő, Brazília - az észak-afrikai politikai válság miatti olajhiánytól tartva - a nádcukorból inkább bioetanolt gyárt, főleg a városi közösségi közlekedés számára. A bioetanollal kapcsolatos leggyakoribb érv egyébként is az, hogy miközben a világnak egyre több élelmiszerre lenne szüksége, óriási felelőtlenség eltankolni értékes élelmiszernövényeinket. Egy gyakran emlegetett szemléletes példa szerint Brazíliában egy luxusterepjáró egyszeri megtankolása egy ember éves élelmiszer-fogyasztásának felel meg. Kivétel nélkül az összes elemző az élelmiszerárak határozott emelkedésre számít középtávon, és az árak egyik felhajtója éppen a bioüzemanyagok terjedése. Ezt Héjj Demeter sem cáfolja, de úgy gondolja, hogy kizárólag a belföldi fogyasztás felett megmaradó kukoricát szabad üzemanyag céljára hasznosítani, melyet egyébként feldolgozatlanul exportál az ország. Később pedig át kell állni a cukorcirokra, majd a technológia fejlettebbé válásával a cellulózra.

De nemcsak az élelmiszerárak felől támadják a bioetanolt: néhány jelentés azt is kétségbe vonja, hogy a bioetanol bármiféle megoldást jelentene a szén-dioxid problémára. A növényeknek ugyanis tér kell, amihez előbb-utóbb erdőket kell kivágni, ha pedig elvész az erdők légtisztító hatása, nem ér semmit sem a csekélyebb károsanyag-kibocsátás. Egy amerikai kutató, a Stanford Egyetemen oktató Mark Jacobson szerint az E85 elégetése ráadásul károsabb az egészségre, mint a benziné, kipufogógázainak súlyosabb élettani hatásai vannak, főleg a magas ózonkibocsátás jelenthet komoly veszélyt, mely asztmás megbetegedést okozhat.

forrás és szerző : fn.hu / Ács Zoltán


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.