Oszsza meg másokkal is

A "hazug" Gyurcsány képe a Fidesz legsikeresebb rágalomhadjáratának összegeződése, és olyan mértékben meggyökerezett a hazai közvéleményben, hogy már szinte megkérdőjelezhetetlenné vált.

A "neoliberális" Gyurcsány árnyképe pedig az avítt baloldal ugyancsak sikeres terméke, bár ennek a vádnak a piaci sikere jobbára csak a súlyos válságjelenségek és a nyomukban belépő megszorító intézkedések után jelentkezett. A szenvedélyes és személyes vádaskodásoktól sem mentes vita a Gyurcsány jelenség körül azért rendkívül káros, mert félreviszi a vitát, és elzárja a lehetőséget a valódi kérdések megtárgyalásától.

Pedig a Fidesz kétharmados ámokfutása valóban szükségessé tenné a lényegi kérdések megvitatását, hiszen ők igazán remekeltek a haditudósítások műfajában. A Fidesz gondosan kialakította a lerombolt ország és a rossz kormányzás modelljét, s ez a modell egyben ürügyként szolgál arra, hogy most aztán nekik már mindent szabad. A demokrácia és a szabad piacgazdaság bármilyen alapszabályát fel lehet rúgni, mert úgymond az ország válsághelyzetben van és meg kell menteni az összeomlástól.

Ez az éles politikai helyzet viszont az ellenzék számára kötelezővé teszi a lényegi kérdésekre való koncentrálást, a hamis válsághelyzet leleplezését és az érdemi perspektívák felvetését. Ezt a Fidesz ügyesen blokkolja a Gyurcsány jelenség állandó napirenden tartásával, amihez az avítt, tradicionális baloldal is hozzájárul a "neoliberális" Gyurcsány elleni támadásokkal, mert ezzel megússza azt, hogy valami érdemlegeset mondjon a baloldali modernizációról.

Ám a Gyurcsány jelenség körüli zűrzavarhoz maga Gyurcsány Ferenc is aktívan hozzájárult azzal, hogy annyira belemerült a napi politika csatározásaiba, hogy ezzel inkább zavarja, mintsem elősegítené a múlt tisztázását, és a baloldali perspektívák kidolgozását.

Az egyszerűség és áttekinthetőség végett nevezzük "kispolitikának" a mindennapos politikai harcok szintjét és világát, és "nagypolitikának" az érdemi és lényegi kérdésekkel való szembenézést. A kispolitikában mindig történik valami, mindig vannak olyan események, amelyek rabságban tartják azokat a szereplőket, akik nem képesek felülemelkedni ezen a kavargáson, mert nem tudnak kitekinteni belőle egy távolibb horizont felé.

Ez a "kispolitikusok" világa, míg a mértékadó politikusok, a "nagypolitikusok" a stratégiai kérdésekre koncentrálnak, és megpróbálják kivonni magukat a kisebb csatározásokból. A Fidesz kormány ennek a negatív iskolapéldája, hiszen Orbán nagy megvetéssel viseltetik a kispolitika világa iránt, nem hajlandó belebocsátkozni az unalmas nap-nap utáni politikai küzdelmekbe, ezért intézményesen is elválasztotta azt a nagypolitika világától, ahol a kiválasztott kevesek az érdemi döntéseket meghozzák.

Gyurcsány viszont az elmúlt évben mindjobban belevetette magát a kispolitika világba, nem tudta kitépni magát a mindennapos konfliktusok sodrából, sőt a politika számára is egyre inkább az állandó csatározások terepévé vált. Egyre jobban belelovalta magát a mindennapos küzdelmekbe, gyakran belement a kicsinyes összeütközésekbe, avagy éppen az aznapi politikai elemző szerepébe, holott nem visszavonulnia kellett volna a nagypolitikától, hanem kilépnie a kispolitikából.

Ehelyett Gyurcsány és csapata mindinkább elfordult a korábbi nyolc, avagy húsz év kritikai feldolgozásától, az érdemi szembenézéstől, pedig ha a stratégiai kérdések kidolgozásával és a múlt kegyetlenül önkritikus feldolgozásával megteremtette volna a saját terepét a nagypolitikában, akkor minden megszólalása esemény lett volna, ami hosszabb időre tematizálja a vitákat.

A baloldalon zajló összecsapásokban Gyurcsány keményen bírálja a bírálóit, de az önkritikus elemzés itt is ahelyett, hogy hátrányt jelentene, éppen ellenkezőleg, a kritikája hitelességét erősítené. Az érdemi szembenézés ugyan érveket adhatna a Fideszt szolgáló értelmiségének is a további támadásokhoz, viszont a múlt megítélését a közpolitikai programok szintjére tudná emelni, szembeállítva a konkrét baloldali stratégiát a Fidesz ásító populista közhelyeivel.

Az elmúlt nyolc év kormányzati tevékenységének szisztematikus áttekintése akár kötetté is szélesedhetne, és a megjelenése emblematikus eseménnyé válna, ami jelezné Gyurcsány belépését a nagypolitikába, és keretet adna a további vitáknak a baloldalon.

A demokráciáról szóló, gyakran túl általános vagy éppenséggel üres értekezések helyett eljött az ideje a konkrét szakpolitikai alternatívák kidolgozásának, mert csak ebből nőhet ki a jövő. A kispályás és személyeskedő kispolitikai akciózások helyett a nagypolitika, a baloldal stratégiai programja felé kell terelni a vitákat, hiszen a Fidesz már megingott, és rogyadozik, ezért mielőbb el kell készülni a hiteles és részletes ellenzéki perspektívával.

forrás és szerző: Ágh Attila politológus /


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.