Oszsza meg másokkal is

Az afrikai ország átmenetileg két részre szakadt. Tripoliban még a diktátor az úr, Bengáziban a felkelők alakítottak ideiglenes kormányt. Az európai országok sorra bezárták nagykövetségüket Tripoliban, és képviseletet nyitottak Bengáziban. Hazánk a kivétel.

A Magyarországon élő líbiai emigráció forrong. "Tisztán látjuk, hogy Kadhafi halott ember, csak még nem temették el. A magyar diplomácia ezt miért nem veszi észre?" - kérdezik háborogva. Nyomtatásban nem szeretnék látni a nevüket - név és cím a szerkesztőségben -, attól tartanak, hogy Tripoliban élő rokonaikon állnának bosszút a diktátor utolsó zsoldosai.

Azzal is nehezen magyarázható rendíthetetlennek látszó diplomáciai jelenlétünk Kadhafi fővárosában, hogy Magyarország az Európai Unió soros elnökeként összeurópai érdekeket is képvisel. Maga az unió ugyanis Bengáziban már irodát nyitott. A német, angol, olasz és francia vezető diplomaták pedig egymásnak adják a kilincset a felkelők főhadiszállásán. Ők jól tudják: nagy a tét.

Ha már az emberi jogokat és az erkölcsi megfontolásokat nem veszi figyelembe a magyar diplomácia, legalább az ország jól felfogott anyagi érdekeire tekintettel lehetne.

Líbiában a régi hagyományokat követve esküvő előtt eljegyzés gyanánt a vőlegény a mai napig mázsárát ad a mennyasszonynak. Ez egy aranyérmékből kirakott nyaklánc, s az érméken Ferenc József képe látható. Éppen úgy, mint a száz éve vert monarchiabeli pénzérméken. Hajdan magyar kereskedők fizettek ezzel a pénzzel, amiből aztán a líbiai arabok, beduinok és berberek ékszert fűztek. Ma már ők verik - nem a pénzt, az érmét. Tisztelik a hagyományt. Szóval, élénk volt a magyar-líbiai kereskedelem. Lehet, hogy csak volt...

A szocialista Magyarország utakat és vasutakat épített, orvosokat és ápolónőket küldött Líbiába. A most kitört polgárháború előtt a Vegyépszer egy teljes város infrastruktúrájának kiépítését nyerte el nemzetközi pályázaton. Aztán a harcok kitörése után, amikor egy éjszaka a cég szerencsére üres irodájára bomba hullott, összepakoltak és hazajöttek a magyar szakemberek.

Ha a magyar diplomácia így folytatja, lehet, hogy Líbiában már soha nem csomagolnak ki, honfitársaink nem köthetnek üzletet ezen az ígéretes piacon. Pedig az egész világ tudja, hogy a polgárháború befejezése után megkezdődő újjáépítés milyen ígéretes vállalkozás ebben az olajban gazdag országban. Már Málta, ez a kis szigetország, amely ezer szállal kötődik Líbiához, is vette magának a bátorságot, és átpártolt. Pedig ők "lőtávolon" belül vannak...

Vajon mi meddig leszünk egy elvakult, népe ellen forduló diktátor utolsó diplomáciai csatlósa? Meddig várunk a felkelőket képviselő ideiglenes nemzeti bizottság elismerésével? Nyilvánvaló, hogy az új kormány azokat az országokat díjazza majd, amelyek idejekorán kiálltak a felkelők mellett. Bizalom nélkül nincs üzlet, aki lemarad, az kimarad...

forrás és szerző : Deák András újságíró /


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.