Jönnek a Jankók?
2011.06.22. 04:42
Nem a fajankók, (illetve azok is), hanem a Jankó Péterek, akik Rákosi bizalmából annakidején koncepciós pereknek voltak a tanácselnökei, kezdeti szakaszában a Rajk-pörnek is. Az ügyészség új fideszes javaslatra általa súlyosabbanak ítélt esetekben maga választhatja majd ki, melyik bíróval cimborál, alkalmazza az amerikai módszert, akár negyvennyolc óra hosszat is megfoszthatja a gyanúsítottól védőügyvédjét.
Oszsza meg másokkal is
Éppen erről a tengerentúli gyakorlatról olvastam a minap egy szakmai tanulmányt. Francia büntetőbíró írta, bizonyos Serge Portelli, művének a címe, "Ítélkezni". Segélykiáltás. Azon rökönyödik meg, hogy Európát hovatovább befolyása alá görnyeszti a szigorú amerikai joggyakorlat. A szerző abból indul ki, hogy a második világháború tanulságaként kontinensünkön a gyakorlat a szabadságelv lett, mindenkit megillet a szabadság, megfosztani tőle csak teljesen indokolt esetben lehet. Az amerikai vezérlő elv viszont a biztonság, aki ennek ellenszegül, azt be kell csukni.
Tagadni a jogosságát nem lehet. Aki bármilyen szinten is veszélyezteti a társadalom biztonságát, élet, testi épség, vagyon eltulajdonítása, károkozás szándékával, arra a törvény szigorával kell lesújtani. De nem akárhogyan. A tengerentúli joggyakorlat Portelli bíró szerint embertelenül biztonságpárti. Ha bárki halmazati bűntettet követ el, a cselekményeit összeadják, 75 esztendős elzárást is szabhatnak ki rá. Ha történetesen hatvan éves, nagy az esélye rá, száztizedik életévén is túl rab marad, halálos ítélet nélkül is a cellájában búcsúzhat az élettől. A tanulmány adatai szerint a világon a legtöbb elítéltet az USA fegyintézeteiben őrzik. Ma szám szerint 2,3 milliót. Ebből csaknem kétezret még kiskorúként ítéltek életfogytiglanra, és nincs semmi esélyük még a föltételes szabadulásra sem. A legcsekélyebb tolvajlásért is megalázzák őket, sárba tiporják emberi mivoltukat, akár a magyar bíróságok előtt, jobbára politikai megfontolásból, láncraverve vonszolják őket.
Az amerikai 2,3 milliónak a zöme koldusszegény pária, kisebbségi fekete vagy latino (nálunk roma lehet), akinek pénze nincs védőre, hivatalból kirendelt ügyvéd áll mögötte, köztudottan milyen hatékonysággal. Kétsebességű igazságszolgáltatás ez, más minőségű a dúsgazdagnak, más a koldusszegénynek. Portelli bíró szerint odaát nem az igazság a fontos. A vallomás. Ha a gyanúsított akár részben is beismeri a terhére róttat, a részletes bizonyítás már másodlagos. Kis ügyességgel így lehet lealkudni a 75 évből akár hetvenet is, ha az alapelv a szabadság tisztelete helyett a mániákus biztonság.
Csak sulykolni kell, hogy a társadalom szüntelen belső háborúságban áll, úgyszólván szakadatlanul fenyegeti a bűnözés. Ha egyensúlyt kell teremteni a biztonság és a szabadság között, az elsőbbség mindig a biztonságé, ez a sorrend volna a demokrácia garantálója. Mert ha a biztonság mindenek fölött áll, akkor ki kell alakítani a megfélemlítés légkörét, kegyetlenül lesújtani a legcsekélyebb eltévelyedésre is, nincs helye enyhítő körülménynek.
Ez a "zéró tolerancia" hitelve, az abszolút biztonság szentségének meg kell előznie minden föltételezett veszélyt, olyan ellenőrzési metódust alkalmazni, amely a legszorosabb kontrollnak veti alá a lakosság jó részének mindennapjait. Minden gyanúsított szörnyeteg.
Ebben a berendezkedésben nem kellően hatékony a hagyományos igazságszolgáltatási gépezet. Aki eleve veszélyes az nyomban "ellenséggé" válik, a biztonsági doktrína, ahogyan Portelli bíró látja, pesszimistán ítéli meg az emberiséget. A javulás esélye minimális, a keresztényi irgalom, a megtérés a múlté. Ebben a szemléletben megváltozik a bíróságok megítélése is. Soha nem tudható mire hogyan reagálhatnak, következésképpen meg kell nyirbálni a függetlenségüket. A bírákat "puhánysággal" vádolják, miközben a tapasztalat ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja, Az ítéletek, igyekezvén megfelelni a politika igényeinek mind szigorúbbak, a börtönök túlnépesedettek, olyan mértékben, mint azelőtt soha. Az igazságszolgáltatás főszereplöjévé az ügyészség lép elő, az ügyészek pedig mind szolgálatkészebbek. Serge Portelli szerint a látóhatáron úgy 2014 tájára föltünedezhetnek a "népi esküdtek", akik a hivatásos ítélkezőknél sokkal hajthatatlabbaknak bizonyulhatnak.
A tanulmány végkövetkeztetése ugyanaz, mint a kiindulópontja. Nincs demokrácia szabadság nélkül, a szabadságnak kell abszolút elsőbbséget adni, minden biztonsági szorongás elhárítására. A bíráknak a "szabadság őrizőiként" kell föllépniük. Ha az emberiség nem kellően óvatos, akkor - érdekes megállapítás - zárójelbe teheti a történelmet. Az alávetett, szolgalelkűen engedelmeskedő bíró mindent elveszejthet.
Serge Portelli azt vallja, amikor tanulmányának írása közben erről elmélkedett, az 1930-as "szürke esztendők" tértek vissza ermlékezetébe. A katasztrófához akkor is a biztonsági megszállottság vezetett el. Az eltelt másfél évtized gazdasági hanyatlását szerinte az ideológiai hanyatlás követte, a populizmus és vele együtt a szélsőjobboldaliság térhódítása. Romantikusan fejezi be: föl kell szítani a szabadság lángját, mert a demokrácia igencsak törékeny.
forrás és szerző : Várkonyi Tibor varkonyit@nepszava.hu
Az eredeti írás itt olvasható
|