Oszsza meg másokkal is

Édes szíveim! Nem kéne valami tisztességes állás után nézni? A politika komoly dolog és nagyon strapás, láthatjátok. Már nem elég a meakulpázás, át kell adni a terepet a fiataloknak, újaknak. Nem kell az alkalmatlanságot olyan sokszor bizonyítani. Szemezgessünk csak a legfontosabb problémákban.

A vidéket ugye elvesztettétek és az ország is elvesztette, mert annak idején (de régen is volt) az Antall-kormány engedett a bohóckirálynak, félt az esetleges patakvértől, ha még emlékszik valaki, és gyakorlatilag felszámolta a szövetkezeteket, amelyek, bár erőszakkal születtek, a kilencvenes évekre modern, Európa-képes nagyüzemekké váltak, szociális problémákat oldottak meg, közösségként is működtek, a cigánykérdés se lenne ilyen súlyos, ha még lennének. De nincsenek. És a baloldalnak ehhez egy szava sem volt, akkor sem, amikor akár kétharmados többséggel a hatalmat birtokolta. Mit nekünk közösség, feldolgozóipar, önellátás, fejlett mezőgazdaság. Balgaság volt barátam, igen súlyos balgaság.
 

Fotó: Kurucz Árpád
 

Dániában kapitalizmus is van, meg szövetkezetek is vannak, a kettő nagyon jól összeegyeztethető, csak megfelelő törvényi háttér, némi jó szó kéne hozzá. Van, ami sohasem késő! Térjetekmár észre, és az új baloldali programban, ha ilyen egyáltalán lesz, kiemelten támogassátok a szövetkezésminden formáját. Nem visszacsinálni kell, mert az már késő, hanem újraalkotni, a „földet megművelni csak etelközi birtoklevelekkel szabad” mozgalom sok apró tulajdonost éltet, csak éppen a kis parcellákkal nem tudnak mit kezdeni. Persze nem csak irányelveket kell adni, abban jók vagytok ugyan, de most aprómunka kéne, vidéken. „Szövetkezeti Magyarország” mozgalmat kéne szervezni, újat, modernet. Nem törődni az esetleges felhördüléssel, mert szájakat kell betömni ennivalóval.

Ha már itt tartunk a szövetkezés másra is jó lehet. A legsúlyosabb mai probléma a cigánykérdés, úgy tűnik senki se tudja a jó megoldást, ti tudhatnátok, ha baloldali írókat olvasnátok, meg figyelnétek a történelemre. Miért is keletkezett a romaprobléma? A boldogult átkosban ugye, szétverték a cigányközösségeket, letelepedni és dolgozni kellett. Erőszakos módszer, mint a téeszesítés, de három-négy generáció után megoldja a munkakultúra kialakítását és a kezdetben kényszerített emberek integrálódnak.

Ez nálunk is elindult, de amikor már éppen mutatkoztak az eredmények, jött a rendszerváltás, és gyorsan a piac kezdett diktálni: a téglagyár, a konzervgyár, a cukorgyár nem gazdaságos, gyorsan becsukni őket, a munkásokat az utcára! Remek, de hol szocializálódjanak a romák? Éhenhalni szerencsére még nem hagyunk senkit, így azt a pénzt, amiből a veszteséges gyárakat működőképesen meg lehetett volna tartani, most ilyen-olyan segély formájában osztjuk szét, és közben meg is köpködjük a segélyezetteket, hogy van képük felvenni. Barátaim, erőltessétekmegmagatokat, találjatok ki valamiféle államilag támogatható szövetkezeti formát, ami megoldja a tisztességes munka lehetőségét és a munkára szocializálás feladatát.

Nem segély kell, hanem munka! Persze nem közmunka, ami eleve leértékeli az ott dolgozót, értelmes munkára van szükség, amivel társadalmilag is elégedett lehet, aki végzi. Munkaszervező szakembereket kellene a roma falvakba küldeni. Remek feladat lenne baloldali tettre kész fiataloknak.

A legfontosabb, hogy a munkával együtt a romák visszakapják a saját közösségeiket. Valamelyik pártocska remek ötlete volt a minap a mediáció. Ügyes mediálók öszszehozhatják a roma és a nem roma közösségeket. Csak éppen hol vannak a roma közösségek? Olyan roma szerveződések, amelyek segítik a romákat, de a kezelhetetlen családokat kordában is tudják tartani? Baloldali lelkecskéim, már semmit se olvastok?Miért a nagyipari munkásság lett a baloldal legfontosabb támogatója annak idején? Csak nem a szervezettsége miatt? Szervezettek a romák? Kell rajtuk segíteni? Na, mit kell akkor csinálni?

Persze irodából ezt se lehet! A roma probléma háromnegyedét meg lehetne oldani, ha a romákat valaki rávenné a kertművelésre. A szövetkezet tudta volna! Meg kell találni a módját, ha egyszer a hatalom közelébe kerültök, még megcsinálhatjátok. A baloldalt sok lökött értelmiségi is támogatta jobb időkben, és ez ma is fontos lenne. Többet kéne áldoznotok (és nemcsak ígérgetni,mint a Fidesz) a kultúrára és a tudományra. A sok ezer milliárdos költségvetésben a kultúra és a tudomány tételei nem nagy számok, csak éppen a költségvetést íróknak fogalmuk sincsen ezek társadalmi szerepéről, ezért mindig ezek költségvetését faragják le. Jó ösztöndíjrendszer kéne alsóbbfokon és a felsőoktatásban is.

De ne az állam osztogasson bürokratikusan, hanem széles körben, körültekintően kiválasztott szakmai kuratóriumok, amelyek nemcsak a pénzt adják a tehetségeseknek, hanem arra is gondjuk van, hogy időnként utánanézzenek jó helyre került-e a pénz, ápolják a szakmai kapcsolatot, segítik az ösztöndíjasokat az iskola, egyetem után is. Ha például a vegyészek oszthatnának ösztöndíjakat, biztosan lenne kémiatanár és kémikus kutató is. Mellesleg a kiterjedt, jól átlátható ösztöndíjrendszer megoldaná a tandíjproblémát is. Olyan magas legyen az ösztöndíj, hogy ebből a költségek is fizethetőek legyenek és ezzel egyben az állami szabályozás problémája is megoldódik. Az oktatástámogatás „társadalmasítása” egyéb haszonnal is járna, aki kapja az ösztöndíjat, az tudná kitől kapta, és ha tényleg társadalmi szinten folyna az osztás, akkor a társadalom is érezné, hogy jó helyre adja, fontos közösségi kapcsolatok alapja lehetne ez, csak jól át kéne gondolnik.

Akármelyik társadalmi problémát bontogatjuk, kiderül, hogy közösségépítő, problémamegoldó baloldali program kéne, nem is egy, mint ahogy baloldali pártból is lehet, hogy egynél többre van szükség, hogy valamiképen a liberális oldalt is befogadják – feltételezve persze, hogy ha két utódpárt alakul valahogyan, azok majd nem egymásban látják a legfőbb ellenséget, és képesek együttműködni. Tekintve a bukás körülményeit, a tehetetlenséget, a korrupcióra való hajlandóságot, fontos lenne a látványos megújulás. Valamint az is, hogy mint ellenzék, ne a Fidesz ellenzéki taktikáját másoljátok, ez már elavult, a tagadással nemsokra lehet jutni. Inkább az kéne, hogy a baloldal keresse egy közös demokratikus minimum lehetőségét, még akkor is, ha a kormányon lévő erők ezt elutasítják.

Lehet, hogy a Fideszt le lehet váltani, de a jobboldal nem fog eltűnni, ahogyan a bal sem, csak ostoba politikus gondolja, hogy egy-egy szavazás örökre szól. Azt is illene elfogadni, hogy a maga sajátos módján ugyan, sok kivetnivalóval, de a kormány valós problémákhoz nyúlt, némelyiket húsz éve kéne végremegoldani. Ebben nem gáncsolni kéne, mert az visszaüt. Keresni kéne az együttműködés lehetőségeit, nem feltétlenül a politikai, hanem a társadalmi jobboldallal, megadva neki a realitás tiszteletét, és vele együtt alakítani ki azt a politikai minimumot, amelyben az ország problémái megoldhatóak. Enélkül nem lesz bizalom, nem lesz megújulás, nem lesznek életképes baloldali szervezetek, pártok.

forrás és szerző : nol.hu / Csányi Vilmos


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.