Oszsza meg másokkal is

Talányos, hogy a református esperes helyetteseként, a Kecskeméti Református Kollégium főigazgató-lelkészeként, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspök-helyetteseként is tevékenykedő Varga László nyújtotta be a Szűz Mária mennybemenetelét munkaszüneti nappá nyilvánítani kívánó törvényjavaslatot. A protestánsok egyszerűen nem vallják (nem fogadják el) Mária mennybemenetelét. A teológiai dilemmák nem ránk tartoznak, mégis…

Egy másik KDNP-s országgyűlési előterjesztés a nándorfehérvári diadalt – július 22-ét – kívánja a nemzeti emléknap rangjára emelni. Tévedne, ha valaki azt gondolná, ennek az előterjesztésnek nincsenek vallási összefüggései. Az erről szóló határozati javaslatban szerepel ez a mondat: „Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének az emléknapja.”

A szimbolikus politizálás iskolapéldája a három törvényjavaslat, mert a társadalom alapműködésével alig-alig összefüggésbe hozható ügyekre terjed ki. Józanul mérlegelve aligha gondolhatjuk, hogy e törvényjavaslatokból bármi is megvalósul. (A szimbolikus politizálásból így lehet pótcselekvések sorozata.) Egy szempontból azonban feltétlenül továbbgondolásra érdemes a három parlamenti előterjesztés. Ez pedig az ország vallásosságának az ügye.

Bonyolult (vagy nem is annyira?) a Fidesz és a KDNP egymáshoz való viszonya. Ám azt nagy biztonsággal leszögezhetjük, hogy a kereszténydemokraták nem rendelkeznének parlamenti képviselettel, ha nem létezne az a sajátos pártszövetség, amelynek jelenleg a tagjai. Ha ez mindent nem is mond el egy vallási-világnézeti párt társadalmi támogatottságáról, mellékes adaléknak mégsem nevezhető.

Fontosabbnak érzem, hogy egy olyan erőteljesen vallástalan országban, amilyen Magyarország, van-e értelme vallási, ezen belül is újabb katolikus ünnepek állami rangra emelésének. Hazánkban a vallásnak nem meggyőzőek a pozíciói. Ez nem vérmérséklet, hanem tények kérdése. Ebből a szempontból sokkal döntőbb, hányan látogatják rendszeresen a történelmi egyházak miséit és istentiszteleteit, mint az, hogy a népszámlálások alkalmával hányan nevezik magukat vallásgyakorlónak. Magyarország éppen úgy elvilágiasodott társadalom, mint a legtöbb európai ország. Bár kétségtelen, hogy a laicizálódás folyamata másutt – Lengyelország, Spanyolország, Franciaország vagy Olaszország – kevésbé előrehaladott, mint nálunk. Az is nehezen vonható kétségbe, hogy a rendszerváltás óta eltelt húsz évben Magyarországon nem következett be vallási „reneszánsz”. Annak ellenére sem, hogy az egyházak a korábbinál sokkal nagyobb társadalmi szerepet kaphattak. A lelkek gondozása mellett az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szférában óriási intézményrendszerük épült ki. A vallási újjászületés annak ellenére sem következett be, hogy elvben ennek nem lett volna semmi akadálya.

És itt az igazi bökkenő a KDNP-s javaslatokkal. A nagypéntek és Szűz Mária mennybemenetelének munkaszüneti nappá, a nándorfehérvári diadal nemzeti emléknappá nyilvánítása (keresztény indokok alapján), megtoldva az üzletek vasárnapi nyitva tartásának tilalmával, mind-mind olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha hazánk polgárainak a többsége mélyen vallásos lenne, és erőteljesen kötődne valamelyik egyházhoz. Miközben ennek éppen az ellenkezője igaz. Erre utalva írtam le a bevezetőben, hogy a kereszténydemokraták egyszerűen rosszul mérik fel országgyűlési munkájuk során: társadalmilag mi az elfogadható az új munkaszüneti napokra vonatkozó javaslataikból.

A társadalom és a gazdaság egyszer már megvívta a maga szabadságharcát a katolikus egyház ellen. A küzdelem, vallási mezben jelentkezve, maga a reformáció volt. Protestált. (Innen a protestáns egyház elnevezés.) Bár Luther Márton nevezetes 95 pontjában, amit a wittenbergi vár falára szögezett ki, nem szerepelt tételesen a sok katolikus ünnepnap megritkítása. Mégis tény, hogy a kor polgársága joggal érezte úgy, hogy a munkanapokat indokolatlanul gyakran megszakító ünnepnapok egyszerűen gátjává váltak a gazdaság fejlődésének.

Magyarország valahol az európai középmezőnyben található, ha úgy tesszük fel a kérdést: a különböző országokban hány munkaszüneti nap van. Becslések szerint egy ilyen nap 0,3 százalékkal rontja egy nemzetgazdaság éves teljesítményét. Ez is szempont, főleg a GDP növekedés szempontjából ilyen harmatos esztendőkben. Az ország versenyképesség mutatóiról nem is beszélve. Az üzletek vasárnapi nyitva tartásának megtiltását elemezve kimutatták, hogy 250 milliárd forint bevételkiesést és 20-25 ezer dolgozó elbocsátását vonná maga után.

Ezt is gondoljátok meg proletárok és nem proletárok….

forrás és szerző : 168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.