Oszsza meg másokkal is

Szemlátomást Orbán Viktor azt képzeli, hogy ebben a tomboló, bizonytalan világban majd az ő forradalmi, kétharmados kormánya jelöli ki azt a sajátos közép-európai utat, melyet majd idővel - tévedéseit belátva - a Nyugat is követni fog. Tán Atatürknek hiszi magát, ám valójában a Kaczyński testvéreket követi. Kormányzásának egyetlen szabálya pedig a nyers erő: az irányítás megszerzése mindenhol. Ez a hatalmi nyomulás az igazságszolgáltatási rendszerben is megjelent.

A decemberben elfogadott törvénymódosítás és az alkotmány tervezete alapján megállapítható, hogy a hatalom olyan hierarchia kiépítésére törekszik, amelyben a jelenlegi Legfelső Bíróság elnökének nem lesz maradása. A kétharmados többség által választott utód pedig szinte szabad kezet kap a bírósági középvezetők kiválasztásában. Hogy ez hogyan befolyásolja majd a bíróságok működését, arról sok kétségünk nem lehet. A rendszer eddigi bajait ezek a lépések nagyon is reális veszéllyé változtatják majd.

Mit tehetnek ilyenkor azok, akik mégsem szeretnék a meghunyászkodás és a közöny egyenkucsmáját felvenni? Felállnak, beszélnek, petíciót fogalmaznak, majd írnak alá, módosító javaslatot nyújtanak be, és végül - végső elkeseredésükben - az utcára mennek tüntetni. A tervezett lépesekkel szembeni tiltakozások fontosak, ám önmagukban nem elegendőek. Azt is meg kell fogalmazni, hogy mi milyen igazságszolgáltatást szeretnénk.

Mit várunk el a bíróságoktól?

Nem vitatható, hogy a magyar bíróságokkal baj van, és erről igenis lehet úgy beszélni, hogy azt bárki a bíróságok függetlensége elleni támadásnak bélyegezze. Önmagában a bíróságok függetlenségének mértéke se lehet tabutéma, mert hiszen a Horn-kormány által bevezetett 1997-es bírósági önkormányzat bizonyos szabályai egyértelmű torzulásokat okoztak az igazságszolgáltatási rendszerben. Jelen pillanatban a magyar bíróságok egy kívülről átláthatatlan, sokszor ellenőrizhetetlen, a külső hatásokra és kritikákra gyakran heves támadásokkal reagáló, kasztosodó és befelé forduló szervezet képét mutatják. Ezen mindenképpen változtatni kell.

A bíróságokat páratlan hatalommal és páratlan felelősséggel ruházza fel a társadalom. A közösség kiválaszt néhány embert maga közül, hogy azok az eléjük vitt ügyeket megváltoztathatatlanul, mindenkire kötelező erővel eldöntsék. Annak érdekében, hogy mindezt mindenféle behatás nélkül, pártatlanul tudják végezni, részükre megpróbálunk jelentős anyagi, szakmai, és intézményi függetlenséget biztosítani. És ez így helyes.

Egyetlenegy viszonylatban azonban nem létezhet függetlenség, nem lehet semmilyen kifogás: ez a társadalmi ellenőrzés. Mi, akik ezt a hatalmat adtuk az arra kiválasztottaknak, jogosan várhatunk el két dolgot. Egyrészt, hogy a kiválasztottak belső igazgatása olyan átlátható, demokratikus módon alakuljon, amely megfelelő hátteret biztosít a munkájuknak, és azon keresztül az életünket befolyásoló döntéseiknek. Másrészt jogosan várhatjuk el, hogy döntéseiket, azok indokait minél részletesebben megismerhessük. Csak így láthatjuk, hogy jó munkát végeznek-e, eredményesen töltik-e be azt a szerepet, melyet nekik szántuk. Ehhez viszont megfelelő tájékoztatásra van szükségünk.

Csak ennek a két, szorosan összekapcsolódó feltételnek megvalósulása esetén beszélhetünk valós, társadalmi ellenőrzésről. Amennyiben ez nem valósul meg, a bíróságok magukra hagyatva, a társadalomtól elszakadva működnek, és ez előbb-utóbb ítéletekben is megjelenik.

Nem állítom, hogy Magyarországon jelen pillanatban ez a helyzet. Nem állítom, hogy ne létezne a társadalmi ellenőrzés semmilyen formája. Azt viszont határozottan kijelenthetem, hogy bíróságaink működésének bizonyos elemei egyáltalán nem segítik elő ennek az ellenőrzésnek a megvalósulását. Javaslataink ezeket a diszfunkciókat igyekeznek kezelni.

A fenn említett két elvárás teljesülését két jogszabályon keresztül tartjuk elérhetőnek. Az egyik a bírósági szervezeti törvény (Bszi) megfelelő módosítása, a másik pedig az új, egységes bírósági tájékoztatásról szóló törvény.

A bírósági szervezet

A bíróságok igazgatási csúcsszerve az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), amelynek 16 tagja közül kilencet a bírák választanak maguk közül. Az OIT egyik legfontosabb feladata a bírósági vezetők - az ítélőtáblák és a megyei bíróság elnökeinek - kinevezése, munkájuk ellenőrzése. Az eltelt évek tapasztalata az, hogy az OIT-ba megválasztott bírák többsége maga is bírósági vezető. Azaz az OIT-ban ülve magukat ellenőrzik. Ez a mindenképpen abszurd helyzet tarthatatlan, ezért a javaslat kizárja a bírósági vezetők és helyetteseik OIT-tagságát.

Már több közjogi funkciónál javasoltuk az újraválaszthatóság kizárását. Most ezt a bírósági vezetőkre is alkalmaznánk: nem tartjuk szerencsésnek ugyanis, hogy a több egymást követő ciklusra kinevezett bírósági vezetők mind egzisztenciálisan, mind szemléletükben elszakadnak a többi, valós ítélkezési tevékenységet végző társuktól. Az esetlegesen kiemelkedően jó vezetői tevékenységet végző bírák előtt pedig az osztrák mintára bevezetendő szabály biztosít perspektívát, miszerint egy ciklus kihagyása után újra választhatókká válnak. Ugyanígy kizárnánk az OIT bírói tagjainak újraválaszthatóságát is.

Ezen változtatásokkal párhuzamosan az OIT-ban helyet kapnának az igazságszolgáltatásban részt vevő más szakmák kamarai képviselői is. Ennek következtében az OIT működése során már a teljes igazságszolgáltatási rendszer szempontjaira tekintettel tudja meghozni döntéseit, anélkül, hogy ez a bírói önkormányzat alapelvét veszélyeztetné.

Igazságügyi tájékoztatás

Az igazságszolgáltatás szereplői, a szakmai szervezetek, jogszociológusok körében több éve konszenzus alakult ki, hogy szükséges az egységes igazságszolgáltatási tájékoztatásról szóló törvény elkészítése. Az utóbbi évek botrányos esetei, illetve a nap mint nap érezhető problémák még indokoltabbá tették azt az igényt, hogy a jelenleginél pontosabban, egységes szemlélet alapján szabályozzuk, hogy a bíróságok milyen eszközökkel és módon adnak tájékoztatást a nyilvánosságnak. Amit nem ismerünk, arról nem is lehet véleményünk, ebből következően azt nem is ellenőrizhetjük.

Az új igazságügyi tájékoztatási törvényjavaslat a jelenleginél is szélesebb jogokat ad a sajtó képviselőinek, akik mostantól szinte semmilyen esetben nem zárhatóak ki az egyébként nyilvános tárgyalásról. A bírák és a sajtó munkatársai között különösen éles vitákat váltott ki az utóbbi időben a kép- és hangfelvételek készítése: a kamerák, lámpák jelenlétét, az újságírók mozgását a bírák sok esetben indokolatlan retorziókkal büntették. Erre többet nem lesz lehetőségük: mindannyiunk érdeke, hogy a sajtó minél részletesebben és pontosabban adjon képet a bíróságon zajló eseményekről. A jövőben a nagyobb közfigyelemre számot tartó ügyek tárgyalását a bíróságok kötelesek úgy előkészíteni, hogy a sajtó és az érdeklődő közönség minél több tagja elférhessen a tárgyalóteremben.

Mindeközben igen nehéz dolga van annak a polgárnak, aki tudni szeretné, hogy egy őt érdeklő tárgyalásra hogyan juthat el: az információs társadalmak korában ahány bírósági honlap, annyiféle tárgyalási jegyzék, ha egyáltalán találunk ilyet. Sokszor a legalapvetőbb információk sem állnak rendelkezésünkre. Ezt figyelembe véve a javaslat a bíróságok kötelezettségévé teszi egy egységes, mindenki számára díjmentesen hozzáférhető, előzetes tárgyalási jegyzék elkészítését.

Szintén elemi kötelezettség az ítéletek nyilvánossága: könnyen belátható, hogy kiválasztott bíráink munkáját az eredmény, azaz az ítélet alapján tudjuk megítélni. Az elmúlt években már elindult az a folyamat, melynek köszönhetően az internet segítségével bizonyos ítéletek megismerhetővé, kereshetővé váltak a nagyközönség számára. Nagyon fontos lépés volt ez a hazai jogkultúra fejlődése szempontjából. Javaslatunk ezt a nagyon jó irányba mutató folyamatot viszi tovább azzal, hogy radikálisan kiterjeszti a kötelezően módon kereshető ítéletek körét: néhány kivételtől eltekintve minden érdemi bírósági határozatot közzé kell tenni.

Sokszor előfordul azonban, hogy nem értjük, mi is van az ítélet indoklásában, értetlenül, gyakran felháborodva állunk a bírák döntése előtt. Szeretnénk választ kapni, kérdeznénk, de jelenleg a bírák - törvényi előírás miatt - nem nyilatkozhatnak. Mi ezzel – bár sokak érzékenységét megsértem ezzel – nem érthetünk egyet, mert alapvető jogától vonja meg az érintetteket, és nem tesz jót az állampolgárok és a bírák kapcsolatának sem. Ezért a javaslatunk számos külföldi példát követve a saját és lezárt ügyek esetében megnyitja a bírák nyilatkozási jogát. Hangsúlyozni kell azonban: ez jog, nem kötelezettség. Csak a lehetőséget teremti meg azon bírók számára, akik ezt igénylik, hogy nyilvános magyarázatot fűzzenek ítéletükhöz. Indokolt ezt azonban csak a saját ügyekre engedélyezni; a bíróságok tekintélyét semmi sem rombolja jobban, mint egymás ítéleteit a sajtón keresztül üzengetve bíráló bírák.

Lesz viszont valaki, akinek nemcsak lehetősége, hanem kötelezettsége lesz nyilatkoznia. A jelenlegi szabályozás szerint a bírósági szóvivők tájékoztatást adhatnak a sajtó munkatársainak, de ez nem kötelező számukra, így bármikor nemet mondhatnak az újságíróknak, de megtörténhet az is, hogy, mondjuk, a Magyar Nemzetnek nyilatkoznak, de a Magyar Narancsnak nem. Látható, mennyire visszás ez a szabályozás. Ezért szükséges annak rögzítése, hogy a nyilatkozás nem kegy, melyet a szóvivők gyakorolhatnak, hanem alapvető kötelezettség, a bíróságok eredményes munkájának létfontosságú eleme.

Mint látható, a parlament asztalára került javaslatcsomag alapvető változásokat hozhatna az állampolgárok és bíróság kapcsolatában. Kinyitná a bíróságokat, beengedné szemünket és fülünket. Egy szabad, stabil jogállamban csak a lehető legnagyobb betekintés, a lehető legtöbb információ birtokában lehetünk biztosak abban, hogy ügyeink elbírálása megfelelő módon történik.

A fentiekben a bíróságok működésével kapcsolatos elképzeléseinket próbáltam ismertetni és indokolni. Napjaink viharaiban elképzelhető, hogy mindez érdektelen pepecselésnek tűnik. Én viszont úgy gondolom, hogy a törvényhozó munka mégiscsak erről szólna, bár elismerem sokkal egyszerűbb lekommunistázni és nyugdíjba küldeni a fél bírói kart.

A szerző az LMP országgyűlési képviselője.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Dorosz Dávid


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.