Klónozás az autóiparban
2011.04.09. 06:26

Mutasd az emblémád, mert nem tudom mi vagy!
Lancia Delta. Nem probléma, mindenki ismeri. Saab 600. Micsoda? Nem csoda, bizony ez is egy Lancia Delta, csak éppen Saab-Lancia felirattal a hátulján...
Oszsza meg másokkal is
Amerikában régóta bevett gyakorlat, de nálunk Európában sem ismeretlen jelenség az egyforma autók különféle emblémákkal történő forgalmazása.

Chrysler 300C alapú a Lancia Thema
A Fiat felvásárolta a Chryslert, és több fronton egyszerre indult el meghódítani az amerikai piacot. Hogy mi lesz a kaland vége, még csak sejteni sem lehet, mert a pakliban egyaránt benne van a győzelem, de a csúfos bukás lehetősége is - az olaszok persze az előbbiben bíznak -, de az már most tudható, hogy Európában több Chrysler modell is Lancia, illetve Fiat emblémával fog megjelenni. Ilyen lesz a 300C alapú Lancia Thema, a Sebringből lett Flavia , vagy éppen a Dodge Journey, amely társaihoz hasonlóan egy könnyed emblémacserével majd Fiat Freemont néven érkezik.

Emblémák és feliratok nélkül nehéz lenne megmondani, melyik a Chevrolet Lumina APV, és melyik a Pontiac Trans Sport - utóbbi a jobb oldali modell
Az Egyesült Államokban nem újdonság ez a módszer, a tengerentúlon hosszú évtizedek óta bevett dolog, hogy az óriások a holdudvarukba tartozó márkákkal összefogva egyszerre többféle emblémával is árusítottak (árusítanak) egy-egy műszakilag és formailag is azonos modellt – például mi sem természetesebb, hogy a Chevrolet Lumina APV és a Pontiac Trans Sport egypetéjű ikertestvérek.

Balról jobbra: Peugeot 806, Fiat Ulysse, Lancia Zeta. Minimális az eltérés, amely az önálló márkaarculatok miatt elsősorban a lámpák és a hűtőmaszkok formáját érinti

Citroën Evasion, a Eurovan család tagja
Másik gyártó modelljének az átvétele elsősorban gazdasági kérdés, hiszen a fejlesztések igen költséges folyamatok, és adott esetben olcsóbb lehet az osztozkodás: az eladó örül, mert csökkentheti az önköltségét, a vevő pedig nem rokkan bele az új típus létrehozásába. Nem ritka, hogy a kooperáció már a kezdetek kezdetén létrejön. Kitűnő példa erre a francia PSA, valamint az olasz Fiat együttműködése, és az úgynevezett Eurovan család megalkotása. A Citroën Evasion, a Peugeot 806, a Fiat Ulysse és a Lancia Zeta modellek után a két vállalatcsoport a második generációnál is egymás kezét fogva haladt tovább az úton, és nem ők az egyetlenek, akik összeálltak. A Fiat a Suzukival is cserélt emblémát (Fiat Sedici – Suzuki SX4), az 1996-ban megjelent Mazda 121 pedig anno Ford Fiestaként gördült le elsőként a szalagról.

Nem fáradozott sokat a Mazda, hogy milyen legyen 1996-ban a 121-es típusa: átvette a bal oldalon látható Ford Fiestát
Érdekesebb eset, amikor gyárak, márkák egybeolvadása miatt kerültek fura szerzetek a kereskedelembe. Maradva az olasz példánál, a Fiat-birodalomba beolvadó Autobianchi A112-es kisautója 1982-től már Lancia néven is megjelent, majd következett az 1996-ig értékesített Y10, amit otthon Olaszországban ugyan még Autobianchi márkanéven árultak, de Európa már Lancia Y10 felirattal ismerte meg – utóbbi évszám egyben az Autobianchi teljes megszűnését is jelentette.

Balra Autobianchi A112, jobbra Lancia A112. Gyakorlatilag ugyanarról az autóról van szó
Itáliából észak felé haladva az Audi 50 esete szorosan összefügg a Volkswagen Polo, és a még nagyobb világsikert arató Golf megszületésével. A ’60-as években komoly terjeszkedésbe (és felvásárlásba) fogó Volkswagen remek kisautóhoz jutott az Audi 50 formájában, és mintegy fél évvel később 1974-es bemutatkozása után már VW karikával és Polo felirattal is kapható volt a kocsi. Eredeti négykarikás termékként 1978-ig szerepelt a kínálatban, nagyságrendileg 180 ezer példány talált gazdára.

Első pillantásra nehéz különbséget tenni a Volkswagen Polo és az Audi 50 között.
Később az Audi komolyabb feladatot kapott a konszernen belül, mint az 50-eshez hasonló kisautók gyártása, de ennek a modellnek nagyon sokat köszönhetnek Wolfsburgban, mert a Golf is innen gyökerezik
A Mercedes-Benz G-osztály eredetileg katonai célokra készült, nem véletlen tehát, hogy a tervezői munka 1972-ben kezdődött, míg a polgári változatok csak 1979-ben jelentek meg. A gyártás helyszíne Graz, nem véletlenül: a roppant igényes hajtásláncot, és magát az elpusztíthatatlan autót nem a svábok agyalták ki, hanem az osztrák Steyr mérnökei, így aztán a csillagos márka kvázi „bevásárolta magát”, lett Steyr-Daimler-Puch, közös üzem, és vele együtt G-osztály.

Megérdemelten híres terepjáró a Mercedes-Benz G-osztály, de a zseniális kocsit az osztrák Steyr mérnökei álmodták meg. Jobbra Puch emblémával látható a jellegzetes, formáját tekintve baltával faragott típus
Németországtól még északabbra a Volvo is tartogat meglepetéseket. A holland Daf név hallatán általában mindenki a 66-os kisautóra, illetve a fokozatmentes Variomatic automataváltóra gondol, csakhogy a ’70-es években a svédek szemet vetettek a gyárra (ebből lett a NedCar, ahol később a Volvo S40 a Mitsubishi Carismával együtt készült), és ennek a korszaknak ékes bizonyítéka az 1975 és 1980 között piacra dobott Volvo 66. Kevesen tudják viszont, hogy a későbbi Volvo 343 is tulajdonképpen Daf fejlesztés, mert a Daf 77-es félig már készen volt, amikor a Volvo képbe került, és aztán a saját arculatához igazította a típust, és nevezte 343-asnak.

Nem csak a Daf 66 karosszériáját, de a Variomatic váltót is átvette a Volvo
Az igazi meglepetést azonban a végére tartogattuk! A ’70-es évek végén a Saab nem állt úgy anyagilag, hogy költséges fejlesztésbe fogjon, ezért partner keresett – segítő jobbot a Fiat nyújtott. A későbbi közismert négyes fogat - Alfa Romeo 164, Fiat Croma, Lancia Thema, Saab 9000 - történetét nagy valószínűséggel minden autókedvelő ismeri, ezek a modellek gyakorlatilag közös alapra épültek, de a Lancia és a Saab külön üzletet is kötött egymással. 1980 és 1982 között a Giorgio Giugiaro által tervezett, és az Év autója 1980 címet is elnyerő Lancia Delta bizony Saab-Lancia felirattal is kapható volt 600-as néven, igaz, csak Svédországban és Norvégiában. Létezett alap GLS, és gazdagabb GLE kivitel, ám a magas ár és a gyenge érdeklődés hamar megpecsételte az 1,5 literes, 85 lóerős motorral és ötfokozatú váltóval szerelt típus sorsát.

Nem hisz az ember a szemének, pedig a Saab-Lancia 600 valóban létezett,
Svédországban és Norvégiában árusították. A képen az alapváltozat, azaz a GLS
forrás és szerző : autonavigator.hu / Krepsz Zoltán
Az eredeti írás itt olvasható
|