|
De ő még csak most 14
2011.03.31. 05:22
Azt odáig értem, hogy szegény fideszesek nyolc évig kénytelenek voltak szó szerint ugyanazt ismételgetni, amit Orbán Viktor mondott, és Szijjártó Péter vezetésével olyan kórust alkottak, hogy hozzájuk képest a Ganz-Mávag Acélhangja a Vágtázó Halottkémek, ha értik mire gondolok. Fegyelmezettség, elfojtás, lojalitás - ezek voltak a kulcsszavak. Nyolc rohadt éven át a pártban senkinek sem volt véleménye, csak a remény és valószínűleg egy ígéret, hogy ha majd hatalomra kerülnek, mindenki elmondhatja, amit aka
Oszsza meg másokkal is
Ha az ember rendes, polgári életet él, korai fekvéssel, sárga csekkekkel, törpenyulakkal és feleséggel, akkor erőteljes kihívások elé állítja a kormány hiszteroid ötletparádéja, márpedig én azt vettem a fejembe, hogy tudatmódosító szerek nélkül is megértem a Fidesz furcsa világát. Nem venném ugyanis a lelkemre, ha kimaradnék a nemzeti együttműködésből, mert mást sem szeretek jobban, mint nemzeti együttműködni, leszámítva talán a virágos mezőn meztelenül végrehajtott futkározást. Próbálok tehát erősen koncentrálni kormányunk tevékenységére, mint azokra a 3D-s optikai ábrákra, tudják, amelyeket jó sokáig kell nézni, majd amikor a szemünk elfárad, és a fókusztávolság megváltozik, hirtelen előtűnik az önmagát delejező egyszarvú, esetleg sellő.
De se sellő, se egyszarvú, se delej.
Azt odáig értem, hogy szegény fideszesek nyolc évig kénytelenek voltak szó szerint ugyanazt ismételgetni, amit Orbán Viktor mondott, és Szijjártó Péter vezetésével olyan kórust alkottak, hogy hozzájuk képest a Ganz-Mávag Acélhangja a Vágtázó Halottkémek, ha értik mire gondolok. Fegyelmezettség, elfojtás, lojalitás - ezek voltak a kulcsszavak. Nyolc rohadt éven át a pártban senkinek sem volt véleménye, csak a remény és valószínűleg egy ígéret, hogy ha majd hatalomra kerülnek, mindenki elmondhatja, amit akar.
Ez történik most. Így nem csoda, hogy miközben a Nagy Kuss évei után végre mindenki mondja a magáét, az egészből nem érteni egy büdös kukkot sem, vagy ha igen, annál rosszabb.
Valamiért mégis úgy érzem, hogy egyetlen puzzle-darabka helyrerakásával rendszerré állhatna össze az, amit mostanában a gyermekek és fiatalkorúak kapcsán összehordtak különböző rangú és képességű fideszes képviselők, mindössze egyetlen részlet hiányzik, hogy működőképes, abszurd, de koherens valósággá alakuljon a perverz ötletelés.
* Az első körben ugye, az illetékes minisztérium azt javasolta, hogy a büntethetőség alsó korhatára legyen 12 év, ami nagyszerű gondolat. Éppen azon tűnődöm, hogy milyen voltam én 12 évesen, de nagyjából lövésem sincs; leginkább néztem ki a fejemből, hatodikos lehettem, esetleg korai hetedikes, oroszul próbáltak tanítani a siker legkisebb reménye nélkül, iskolaköpenyt hordtam, éppen csak nem csattogtattam az - abban az időben egyébként még nem létező - falepkét, de a csajokat még utáltuk, mert már szinte felnőttek voltak hozzánk képest, a tanároktól meg féltünk, mert olyan elképzelhetetlen hatalommal rendelkeztek, amihez foghatót nem ismertünk. Konkrétan tehát a rendőr nem került a képbe, maximum a parkőr, mint a legfelsőbb hatóság képviselője.
Elvált szülők gyermekei voltunk egy nyomasztó iparvárosban, mindenféle cél és elképzelés nélkül. Ha akkor bekerülök egy büntetés-végrehajtási intézménybe, minden bizonnyal professzionális bűnöző lesz belőlem, de ezt a szakemberek alaposabban és mélyebb ismeretekkel elemzik, csak felvillantottam a személyes példát.
A másik kiváló ötlet a gyermekek után járó extra szavazási lehetőség volt, amin már hangosan röhögtek a Fideszen belül is az értelmesebbek, nyilvánvaló, hogy miért, talán ne is beszéljünk róla többet, mert ez nem egy humoros újság. Annyit azért hozzátennék, hogy amennyiben a mostani kurzus életdefinícióját veszem alapul, ami ilyeténképpen a fogantatásnál kezdődik, érdekes pillanatok alakulhattak volna ki a szavazófülkékben, amikor a kismama hathetes terhesen orvosi igazolással elkéri a plusz szavazólapot, majd - ne adj' isten! - elveteti gyermekét, és máris lehet választási csalásért perelni.
A harmadik kísérlet a tankötelezettség 15 évre történő leszállítása, ami majd megmenti a magyar gazdaságot, és úgy fognak a gyermekek berohanni az egymillió új munkahelyre, hogy ahhoz képest a távol-keleti ruhagyárak nyugdíjas otthonnak tűnnek majd.
Ez mind rendben van, de valahogy nem akar összeállni.
* Pedig a megoldás napnál is világosabb: a szavazati jog indokolatlanul magasan tartott korhatárának leszállítása, mondjuk a büntethetőség 12 éves szintjére! Hiszen ha egy gyermek oktatása 15 évesen befejezettnek tekinthető, akkor tulajdonképpen minden ismeret a rendelkezésére áll, hogy eldöntse, ki vezesse az országot; s ha valaki 12 évesen olyan szinten van tudatában tettei súlyának, hogy azért büntetőjogi felelősség terheli, akkor egy rohadt szavazatot már csak le tud adni arra a pártra, amelyik szerinte leginkább képviseli az érdekeit. Elvégre egy betöréses lopáshoz mégiscsak komolyabb előkészület és átgondoltság szükségeltetik, mint egy hülye X behúzásához.
Mindez természetesen oldaná az eddigi kampányok túlságosan feszes, mondhatnám - de nem mondom - felnőttes arculatát, lehetne benne transformer, manga, mehetnének a kampányvideók a mesecsatornákon, lennének aranyos animált gifek, az egészet bevonná a cukiság brutális, de kedélyjavító máza, nem csak idióta politikusok ácsorognának az óriásplakátokon olyan szövegekkel, amelyeknek semmi értelme.
Állna a büntetett előéletű, oktatásilag letudott 15 éves az urna előtt, és megszavazná a következő kormányzópártot. Ijesztően hangzik, de az általános szellemi színvonal semmivel sem lenne alacsonyabb.
forrás és szerző : hirszerzo.hu / Para-Kovács Imre
Az eredeti írás itt olvasható
|