Oszsza meg másokkal is

Európai Unió-ellenes hangulat kezd kialakulni Magyarországon, amire Orbán Viktor miniszterelnök is ráerősített, amikor a nemzeti ünnepen kijelentette: nem hagyjuk, hogy Brüsszel diktáljon nekünk. Mondta ezt annak ellenére, hogy Magyarország 2004–2009 között több mint 11 ezermillió eurót kapott az uniótól, miközben a közös kasszába 4600 millió eurót fizetett be, így hat év alatt mintegy hétezermillió eurós pozitívumot sikerült elérnie. A külföldi tőkebefektetések mintegy 60 százaléka az uniós tagállamoktól érkezik, a külkereskedelmünk túlnyomó része a közösség tagjaival zajlik. Tavaly az év egészében 2891 milliárd forint volt a külkereskedelmi aktívumunk a 27 uniós tagállammal szemben, s 2010 egészében az előző évhez képest 16 százalékkal nőtt az EU-ba irányuló export és 15 százalékkal az import. Eközben az unión kívüli országokkal folytatott kereskedelmünk 1374 milliárd forint passzívumot mutatott.
 

Fony településen uniós pénzből építettek házasságkötő termet. A faluban évek óta nem kötöttek házasságot
Népszabadság - Bócsi Krisztián
 

– Önmagukban a számok alapján nehéz megítélni az uniós tagságból származó előnyöket és hátrányokat – mondta lapunknakRácz Margit, a Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézetének főmunkatársa. A pozitív költségvetési egyenleg egy mutató, ám az igazi kérdés az, hogy a nemzeti közigazgatás mennyire tudta az ország növekedésére fordítani ezeket a támogatásokat. Szerinte a pénzek sorsának alakulásában sokkal nagyobb szerepe van a magyar kormánynak, mint Brüsszelnek. Megjegyezte, kommunikációs kérdés is, hogy mit hozunk ki az uniós tagságunkból. Ha például 2020-ra meglesz Magyarországon az egymillió új munkahely, és ennek létrehozásában jól használtuk fel a közösségi támogatásokat, akkor minden bizonnyal azt közvetítik majd a lakosság felé, hogy az EU jó. Ellenkező esetben pedig azt, hogy rossz.

Hogy mennyire nem a puszta adatok számítanak, az elmúlt években sorra bizonyították a különböző elemzések. Ezek konklúziója: igazából nem a pénzügyi egyenleget kell nézni, hanem azt, hogy miként hasznosultak a pénzek, ténylegesen fejlődött-e általuk az ország, csökkentek-e a területi egyenlőtlenségek, sikerült-e az összes rendelkezésre álló pénzt elkölteni. Az Állami Számvevőszék uniós támogatásokról szóló jelentései szerint az elmúlt években nem érvényesült a pályázók esélyegyenlősége, a támogatások felhasználásában a tőkeerősebb vállalkozások, a fejlettebb régiók, a gazdagabb települések voltak a legsikeresebbek, ami egyben azt is jelenti, hogy az elmúlt években tovább nőtt a már amúgy is meglevő pénzügyi, gazdasági előnyük. Probléma a források felhasználásával, hogy még nem sikerült átvennünk azt a közösségi szemléletet, amelyben a rövid életű politikai célok helyett a hosszú távú tervezésen van a hangsúly. Pedig annak, hogy egy gazdaság növekedni tudjon, alapfeltétele az utóbbi. – Azt, hogy teljes jogú tagok vagyunk a közösségben,Magyarország számára minden döntésnél beleszólási és lobbiképzési lehetőséget ad. Igaz, ennek értékét nem lehet mindig pénzben kifejezni – mondta Rácz Margit. Hozzátette, soha nem volt akkora beleszólásunk abba ami körülöttünk és velünk történik, mint az EU tagjaként. Ha Magyarország valami miatt kikerülne a közösségből, akkor ismét a feje fölött születnének meg a döntések. Ráadásul mivel a régiós társaink is tagjai az EU-nak, egyenesen öngyilkosság lenne, ha Magyarország nem akarna az lenni.

– A gazdaságunk teljesen beágyazódott az EU-ba, és azon keresztül a globális gazdaságba – mondta Antalóczy Katalin, a Pénzügykutató Zrt. főmunkatársa, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája tanszékvezetője. A közösségen át vezet az út például Kínába is, ahová a magyar kormány vágyik. Azt látni kell, hogy a keleti országnak olyan nagy uniós tagállamok – például Németország – lehetnek valódi kereskedelmi partnerei, amelyek képesek szállítani a Kínában hiányzó technológiát. Magyarországnak a második vonalban, a németek beszállítóiként van esélye rákapcsolódni az üzletre, s ez az elmúlt években elsősorban a nálunk működő multinacionális leánycégeken keresztül sikerült is – mondta. Hozzátette: mivel a kormány keleten akar új exportlehetőségeket találni, az hogy a német kivitel egyik beszállítója, mentesíti a magyar vállalatokat a kínai piacra történő betörés tetemes marketingköltségeitől, s ez komoly vállalati előny.

Rácz Margit szerint egy picit több gondolkozás egyébként is ráférne Magyarországra. Mint mondta, több hasznunk lenne az EU-ból, ha végre megtanulnánk a saját céljainkra használni. Akár egy nemzeti kerekasztal formájában, de ideje lenne kitalálni, hogy mi az a pár növekedést támogató cél, amire el akarjuk költeni az uniós támogatásokat. Mint mondta, vízvezeték szinte az egész országban van, ugyanakkor csatorna alig több, mint a felében, holott alapvetően szükséges a fejlődéshez. De évek mentek el azzal is, hogy az autópálya vagy a vasút a fontosabb. Most úgy tűnik, eljutottunk odáig, hogy a vasutat preferálja a kormány.

Egy biztos – mondta Rácz Margit – abba kellene hagyni az ötletelést, mert az sehova nem vezet. A nagy bejelentéseket pedig az után kellene megtenni, hogy előtte végiggondolták, elemezték. Emellett jó lenne eldönteni, hogy melyek azok a területek, amelyeket a régiós államokkal közösen tudnánk képviselni az EU-ban. Szerinte történelmi évet élünk, hiszen a magyar elnökséget a lengyel követi. Ha össze fognánk velük, a következő költségvetési periódusra jobban megvédhetnénk az agrártámogatásokat. A közös agrárpolitika megtartásához új érveket szolgáltat az, hogy a jólét növekedése Kínában világméretű pótlólagos keresletet támaszt a mezőgazdasági termékek – köztük a búza vagy a disznóhús – iránt.

Antalóczy Katalin szerint nemcsak az EU, de a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ellen is értelmetlen ellenségesen fellépni. Az, hogy a Fidesz soraiból olyan kijelentések hangzottak el, hogy a valutaalap ellen függetlenségi harcot kell vívni, az szerinte vagy a helyzet félreismerése, vagy tudatlanság, vagy a lakosság tudatos kábítása. Elmondta: az IMF a legkedvezőbb kamatokkal ad kölcsönt, tekintettel arra, hogy a szervezet a világ legjobb adósa és olcsón jut tőkéhez a piacról. Ráadásul a valutaalappal lehet tárgyalni, ami a független pénzpiacokra nem igaz. Utóbbiak nem egyeztetnek, hanem kikényszerítenek, ha baj van egy országban, nem a megoldást keresik, hanem kivonulnak. Rácz Margit hozzátette, szerinte azt az utat, amin 2004 óta járunk, mi magunk alakítottuk, nem érdemes Brüsszelre mutogatni.

forrás és szerző : nol.hu / Szabó Brigitta


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.