Oszsza meg másokkal is

Az eredmény: a munkanélküliség január óta csaknem százezer fővel nőtt. A mezőgazdasági támogatásokat (például állatjóléti támogatás) még 2010-re sem fizették ki, a gazdák teljes bizonytalanságban kezdik az új mezőgazdasági évet. Befagyasztották a (cégek által befizetett!) innovációs alapot, így nemzetközi tudományos szerződések betartása vált lehetetlenné. Lassan egy éve nincs gazdaság-, energia, versenyképességi stratégia. A Széll Kálmán terv ismertetését hatszor halasztották el, s amikor végre előálltak vele, nem volt benne túl sok konkrétum.

Orbán Viktor minden energiájával erős államot akar építeni, de ez sehogyan sem akar sikerülni. Egyrészt azért, mert az erős állam nála egyszemélyes, kézivezérléses irányítást jelent: az apparátus csak kiszolgáló személyzet lehet. Csakhogy a modern menedzsmentben ez már régen nem így működik: a szakmai döntésekben mindenütt kikérik a "terepen" dolgozó hozzáértő szakemberek véleményét. Már csak azért is, nehogy az odafent trónoló főnök kapitális baromságokat kövessen el.

De hogy lehet követni egy olyan főnök utasításait, aki megszállottan ragaszkodik a rögeszméihez? Akit nem a politikai ráció, hanem a személyes hiúság, a bosszúvágy vezérel? Aki az elsők között is első akar lenni az államadósság lefaragása terén ? Kerül, amibe kerül, még ha tönkre is megy az egészségügy, az oktatás, a kultúra, a kutatás-fejlesztés, s leszakad a fél ország? S mindezt csakis azért, hogy soha többet ne oktathassa őt ki sem az IMF, sem az Európai Unió, ellenkezőleg, ő oktathassa ki azokat. (Éltünk már át egyszer hasonlót: Nicolae Ceausescu a térség országaival ellentétben nullára faragta Románia államadósságát, hihetetlen nyomor, elszegényedés lett a következménye, amit az ország mindmáig nem tudott kiheverni.) A konfrontatív hozzáállás egyébként sem vezet sehová a kompromisszumokra épülő Európában.

A magyar miniszterelnök ezzel a magatartással két hónap alatt eljutott a nemzetközi elszigeteltség állapotáig, ezzel saját külügyi apparátusának is igencsak megnehezíti a dolgát. A közisztviselői kar (az újak is) pedig megfélemlítve, tehetetlenül vergődik. Egyrészt, mert képtelenség végrehajtani a kapkodó, egymásnak ellentmondó utasításokat, másrészt olyan tempót diktálnak neki, amit még normális körülmények között sem lehet követni. A tájékoztatás mindennek következtében katasztrofális. Az újságírók nem kapnak információkat, a hírek kiszivárogtatásokon, találgatásokon alapulnak.

Hiába az ambiciózus hiánycél, a piac nem tapsol. Megvan rá az oka.

forrás és szerző : Bonifert Mária a szerző publicista, főiskolai oktató / Népszava


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.