Autó-Motor : Japán cégvezetőket céloz a kilencmilliós Suzuki szedán - Kizashi-teszt |
Japán cégvezetőket céloz a kilencmilliós Suzuki szedán - Kizashi-teszt
2011.02.24. 06:04

Suzuki névvel nem könnyű betörni a kilencmillió forint feletti középkategóriás kocsik közé, dízelmotor és kombi karosszéria nélkül meg pláne nem. Pedig a Kizashi egyáltalán nem rossz, ráadásul ekkora feltűnést még egyetlen tesztautónk sem okozott a Lamborghini Murciélago óta a fővárosban.
Oszsza meg másokkal is
Tíz-tizenöt éve még jót mulattunk a négyajtós Swift Managernek hívott limitált szériáján, amely nagyjából csak négy elektromos ablakával, szervokormányával, esetleg egy manuális klímaberendezéssel vagy blokkolásgátlóval tudott többet az alapmodelleknél. Nem is terjedt el futótűzként a középvezetők között, talán nem kell ecsetelni, hogy miért.

4,65 méteres hossza a középkategória alsó végébe sorolja. A rugózás feszes
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)
Idén azonban újra megpróbál betörni a "mi autónk" készítője a főként céges, flottaeladásokra építő szegmensbe egy sokkal esélyesebb jelölttel. A Suzuki legelső középkategóriás modelljét, a 4,65 méteres Kizashit ugyan már másfél éve bemutatták, de eddig csak Japánban és a fő piacának számító Észak-Amerikában volt kapható, utóbbiban 3,8 millió forintnak megfelelő alapáron. Eladási sikereket Európában nem igazán remélhetnek, mivel itt a Kizashi méretosztályában nagyjából minden kilenc eladott dízel autóra jut egy benzines, és a kombik is legalább annyira népszerűek, mint a négyajtósok. Korábban állítólag tervezte ezeket a változatokat a Suzuki is, de a gazdasági válság miatt végül csak egyféle karosszériával, és egyféle, 2,4-es, négyhengeres benzinmotorral készült el a Kizashi.

Ha nem ezüst lenne az autó, feltűnőbbek lennének az íves kipufogóvégek
Már az agresszív amerikai reklámkampány is jól jelezte, hogy a Suzuki nagyon büszke legújabb modelljére, még attól sem féltek, hogy Audival, Volvóval, Mercedesszel hasonlítsák össze egy szlalompályán. Ami a külsőt illeti, tényleg nem kell szégyenkeznie a Kizashinak, úgy sikerült egyedi formát alkotni, hogy igazából semmire sem hasonlít, leszámítva a csomagtartó 5-ös BMW-re emlékeztető kialakítását. Vérbeli sportszedánra utalnak a kis ablakfelületek, a szélesített sárvédők, a rövid első túlnyúlás, a 18 colos könnyűfém felnik, a karosszéria vállas kialakítása, a kétoldali, formatervezett kipufogónyílás, vagy a mélyre húzott küszöbök, lökhárítók. Hossza ugyan 13 centiméterrel elmarad egy Ford Mondeóétól, és közel hússzal egy Opel Insigniáétól, ez azonban az utastér helykínálatán alig érződik. Ha kritizálni kellene, akkor lényegében csak az első fejtér szűkössége említhető, ami a tetőablak következménye.

Hatalmas Suzuki-embléma virít a Kizashi orrán
Nem a hátsó lábtér, hanem inkább a 461 literes csomagtartója az, ami kissé elmarad a kategória átlagától. A hátsó ülések lehajtásával ugyan bővíthető a tér, de ez sem sokat javít a helyzeten a kicsiny nyílás és a szűk keresztmetszetű alagút miatt. Utóbbi azért ilyen, mert a tervezéskor fontos szempont volt a karosszéria strukturális merevsége, és ez menet közben is érezhető, még magas padkára felállva sem tapasztaltam nyikorgást, recsegést. Jobban hozza a "van benne anyag"- érzést, mint egynémely német vetélytársa, ami azért nagy szó. Az összeszerelés is remek, de egy drága, Japánban gyártott autótól ezt természetesnek is veszi az ember.

Igazán puha, ujjal bemyomható műanyag sehol sincs, de az anyagok ettől függetlenül rendben vannak
Magyarországon csak egyféle felszereltséggel kapható a Kizashi, és ebben már minden benne van a navigációt leszámítva. Jó dolog a puha bőrkárpit, a kétzónás automata klíma, a 465 wattos Rockford-Fosgate hifi, az elektromos ülésállítás, de az az igazság, hogy az USB-csatlakozón, a Bluetooth kihangosítón és a kulcs nélküliségen kívül kevés olyan extrát tud felmutatni, ami 10-15 éve nem volt benne egy hasonlóan jól felszerelt középkategóriásban. Persze akad még pár, ilyen a xenon fényszóró, a térdlégzsák vagy a menetstabilizáló és keréknyomás-ellenőrző rendszer, de a mai élvonalnak megfelelő három-négyzónás klímát, szellőztethető üléseket, kanyarlámpát, radaros tempomatot vagy holttérfigyelőt ne is keressünk benne.

Hátul bőven elég a lábtér, de a fej- és válltér lehetne nagyobb
Az extralistán pedig csak egyetlen tétel szerepel, a 150 ezres metálfényezés. Kritikát érdemel még az igazán puha műanyagok hiánya, és a hifi régimódi pontmátrixos kijelzője, amely csak a rádióállomások nevét képes kiírni, de az USB-n tárolt könyvtárak és előadók nevét már nem. Remek fogású viszont a perforált bőrrel borított kormány, kényelmes az ülés, jó a sportosan mélyre beállítható vezetői helyzet.

Határhelyzetben először alulkormányzott, aztán hirtelen túlkormányzottá válik a Kizashi
Menet közben már az első kanyarban érezhető, hogy sportos négyajtóst akartak készíteni. Ha azt írom, hogy nem vitték túlzásba a kormány rásegítését, akkor nagyon enyhén fogalmaztam; elszoktunk ettől, főleg ma, az elektromos szervók korában. Persze egyáltalán nem baj, hogy nem lehet egy ujjal tekerni a Kizashi ütközéstől ütközésig 2,6-et forgó a kormányát, mert így sportosabb az érzés. Az viszont gond, hogy a tisztán elektromos rendszer nem ad annyi visszajelzést, amennyit várnánk tőle, és elsőkerék-meghajtású módban még a hajtási befolyások is érezhetőek rajta erős kigyorsításnál.

A négykerékhajtás és a menetstabilizáló is egyetlen gombnyomással kikapcsolható
Trükkös futómű Már az első métereken, a második kanyarban szépen rám ijesztett a Kizashi, amikor a nyálkás útfelületen, derékszögű kanyarban gázelvételre hirtelen keresztbe állt, de olyan gyorsan, hogy mire a menetstabilizáló észbe kapott volna, már kilinccsel előre álltam az út szélén álló megdöbbent gyalogosok előtt.

Kikapcsolt ESP-vel még Vida kolléga is megpördült a jávorszarvas-tesztnél
Valószínűleg nem bennem volt a hiba, mert pár perccel hamarabb Nógrádi kolléga ugyanúgy járt ugyanabban a kanyarban, talán ezért néztek rám a vártnál is furábban azok a bizonyos járókelők. Tényleg nem mindennapi dolog, hogy egy sosem látott óriási Suzuki tíz percen belül másodszor érkezik meg lapjával a békés budaörsi szervizúton ugyanabban a kanyarban.

Annyit elöljáróban elárulhatunk, hogy születtek meglepetések az összehasonlításon
Hogy jobban kiismerjük a viselkedését, a Suzuki mellé elkértük a Mazda6 2,5 literes benzines változatát, és meg sem álltunk velük a Hungaroringen található vezetéstechnikai centrumig. Házi autóversenyzőnk, Vida kolléga véleményét a menetdinamikai tesztről hamarosan olvashatják, a tesztről videó is készül.

Állandó sebességnél elég halkan suhan, de hangszigeteléseben azért az európaiak jobbak
Határozottan sportos a futómű hangolása, de a jól eltalált csillapítás miatt még éppen nem kényelmetlen az alacsony oldalfalú gumikkal sem, kanyarban a karosszéria dőlése alig érezhető. Sajnos a teszthéten jellemző párás, nyálkás útfelület nem igazán tette alkalmassá az időt arra, hogy a Kizashi úttartásáról meggyőződjek, mert a téli Dunlop gumik egyáltalán nem tapadtak a fényes, nedves aszfalton. Hétvégén aztán a nap is kisütött, felszáradtak az utak, és a visegrádi szerpentinen mentem egy oda-vissza menetet.

Eredetileg Fiat-dízellel hozták volna Európába, de ma már a Volkswagennel szövetkezik a Suzuki. Talán előbb-utóbb egy TDI blokk is bekerülhet a Kizashiba
A feszes hangolás itt jól jött, a külön gombbal bekapcsolható összkerékhajtás áldásos hatása azonban csak a szűk kanyarokból történő kigyorsításkor volt érezhető, így nem tolta ki az orrát még a nedves, árnyékos, levelekkel meghintett visszafordítókban sem. Nagyon jól vizsgáztak a határozott nyomáspontú, fáradhatatlan fékek, talán azért, mert beszállítójuk, az Akebono cég gyártja Japánban a 300 km/órás Shinkanzen vonat fékeiért is. Mire visszaértem Szentendrére, megváltozott a véleményem Kizashiról, úgy éreztem, jóval erősebb motorhoz is elegendő lenne a fék és a futómű tudása.

Kicsinek számít a 461 literes csomagtartó, és a nyílás is szűk. Kikandikál a mélynyomó
A 2,4-es, alumíniumblokkos és hengerfejes, változó szelepvezérlésű szívómotor valószínűleg kellemes társ lett volna kézi váltóval (úgy a százas sprint nem 8,8, hanem csak 7,8 másodperig tart), de a fokozatmentes CVT nem neki való. Az ilyen automaták akkor adják a legjobbat magukból, ha egy alul is nyomatékos motorral párosítják őket, és nem kell pörgetniük azt a dinamikus haladáshoz. A kifejezetten a Kizashihoz kifejlesztett négyhengeres viszont egyáltalán nem ilyen, nem túl combos, 230 Nm-es nyomatékát 4000-nél, 178 lóerős legnagyobb teljesítményét pedig még magasabban, 6500-nál adja le, és ilyenkor már a hangja is megjön.

Bizonyos szögekből BMW-re hasonlít a formás hátsó rész
Maga a váltó egyébként andalgós vezetéshez, csordogáláshoz tökéletes, de a kocsi dinamikus stílusához ezerszer jobban passzolna a kézi váltós, elsőkerekes változat. Bár a váltófülekkel a kormányról is lehetett kapcsolni a virtuálisan, előre beprogramozott hat áttétel között, a nyúlós szerkezet még ilyenkor is messze van egy duplakuplungos, vagy akár csak egy hagyományos automata közvetlenségétől. A 178 lóerő az összkerékhajtás, a fokozatmentes váltó és a több mint másfél tonnás üres tömeg miatt nem nyújt jobb dinamikát, mint egy átlagos kétliteres vetélytárs, cserébe városban 12, autópályán 9, országúton pedig 8 liter alá nehéz levinni az étvágyát, ami a menetteljesítményeihez képest túlzás.

Az Allianz Vezetéstechnikai Centrumba a hasonlóan erős Mazda6-ossal vittük ki a Kizashit, nemsokára olvashatják az eredményt
A Suzukinak nincsenek komoly elvárásai a Kizashival kapcsolatban Magyarországon, mindössze évi 10-20 autó eladásával számolnak. Mondjuk a 9,3 millió forintos alapárral egy Suzuki személyautónak akkor sem lenne nagy esélye a sikerre, ha örökös garanciát és soha ki nem ürülő benzinkártyát adnának hozzá. Pedig a vele egyedül összevethető japán konkurens, az összkerekes, CVT-s, 2,5 literes motorú Subaru Legacy hasonló felszereltséggel 1,2 millióval többe kerül. A Magyar Suzuki szerint főleg a feltűnést kerülő, hazánkban dolgozó japán cégvezetők lehetnek a potenciális ügyfelek. Persze a feltűnésmentességhez még jó pár hónapnak el kell telnie, mivel az autósok döbbenten és értetlenül szemlélik a középkategóriás Suzukit a magyar utakon.
Műszaki adatok - Suzuki Kizashi 2.4 CVT 4WD
Motor, erőátvitel, fékek. Hengerűrtartalom: 2393 cm3. Furat/löket: 92/90 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 131 kW (178 LE)/6500. Nyomaték: 230 Nm/4000. Sebességváltó: fokozatmentes automata. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4650/1820/1470 mm. Tengelytáv: 2700 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1565/1575 mm. Tömeg: 1530 kg. Terhelhetőség: 500 kg. Csomagtartó térfogata: 461 l. Üzemanyagtartály térfogata: 65 l. Fordulókör átmérője: 11 m
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 8,8 mp. Végsebesség: 205 km/óra. Átlagfogyasztás: 8,3 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 11,9 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 191 g/km.
|
forrás és szerző : origo.hu / Gulyás Péter
Az eredeti írás itt olvasható
|