Oszsza meg másokkal is

Székelyt, továbbá a külügy volt közigazgatási államtitkárát, Horváthné dr. Fekszi Mártát és Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő korábbi vezérigazgatóját a múlt héten 36 órára őrizetbe vették. Az ex-nagykövettel szemben azt róják fel: ismeretlen eredetű off-shore cégnek játszotta át a kereskedelmi kirendeltséget, értéken alul adta el az épületet, az eladáshoz nem volt meghatalmazása. Mindhárman jogerősen szabadlábon védekezhetnek.

Ami a Kerkit megvásárló Air Diamond off-shore céget illeti, Székely a Népszabadságnak azt hangoztatta: a tavaly májusban, a Központi Nyomozó Főügyészségen, dr. Keresztes Imre főügyész előtt önként tett vallomásában elmondta, bár sem a kormány, sem a külügy nem kérte rá, az üzleti életben járatosként, ő személyesen ragaszkodott hozzá, hogy derítsék fel az orosz kormány által gyakorlatilag vevőként kijelölt Air Diamond hátterét. Szavai szerint az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) két magas beosztású tábornoka, továbbá a Viktor Vekszelberg orosz üzletember érdekeltségébe tartozó Renova Holding két vezető menedzsere közösen biztosította arról, hogy a luxemburgi bejegyzésű off-shore cég végső kedvezményezettje a Kremllel jó kapcsolatokat ápoló Vekszelberg.

Az FSZB moszkvai központjában lezajlott találkozóról Székely kézzel írt feljegyzést, ezt személyesen adta át az államtitkár-asszonynak. A tavaly májusi tanúvallomáskor Székely a főügyésznek nevesítette is a négy orosz személyt. Dr. Keresztes azt válaszolta: ismeri a szóban forgó papírt, de a neveket nem akarja jegyzőkönyvbe rögzíteni, mivel azok miatt nem szeretne államközi problémákat. – Ezek után nevetséges azt álltani, hogy az off-shore cég nem volt felderítve – fűzte hozzá Székely.

Amikor 2005 augusztus elején elfoglalta moszkvai állomáshelyét, nagykövetként olyan írásos alaputasítást kapott, hogy mérje fel és racionalizálja a moszkvai magyar diplomáciai ingatlanokat, valamint adja el a kereskedelmi kirendeltség épületét. Később megtudta, elődje, Kontra Ferenc nagykövet is készített olyan feljegyzést, amely szerint a moszkvai magyar nagykövetség, a kulturális intézet és a Kerki közül csak az utóbbi értékesíthető. – Számomra nyilvánvalóvá vált, hogy a kinevezésem előtt már politikai döntés született a Kerki eladásáról – tette hozzá Székely.

Az 1982-ben, szovjet technológiával épült Kerki eladását Székely szerint megnehezítette, hogy a 17 ezer négyzetméteres épület alatti telek – az 1973-as államközi szerződés értelmében – orosz tulajdonban volt. A nagykövet Horváthné dr. Fekszi Mártával együtt több kísérletet tett az orosz félnél, hogy a magyar állam számára megszerezzék mind a moszkvai nagykövetség, mind a Kerki alatti földterület tulajdonát. Az orosz elnöki hivatalnak, illetve külügynek küldött beadványokban, jegyzékekben a kölcsönösség hiányára hivatkoztak. Míg az orosz állam nagykövetsége és kereskedelmi képviselete Budapesten a földtulajdonnal is rendelkezik a szóban forgó ingatlanokban, a moszkvai magyar ingatlanok esetében ez nincs így. Folyamatosan elutasító válaszokat kaptak, ennek oka Székely szerint Moszkva városa és az orosz kormány közötti adózási-pénzügyi ellentétekben keresendő. A sikertelenséget látva az a döntés született, hogy a földtulajdon nélkül is el kell adni épületet. 2008 februárjában meg is érkezett az orosz külügy beleegyező jegyzéke.

Ami az állítólagos vagyonvesztést illeti, Székely Árpád azt hangoztatta: személyesen ragaszkodott hozzá, hogy ne magyar és ne orosz, hanem nemzetközi cég mérje fel az épület értékét. A Kerki néhai vezetője, az időközben oroszországi autóbalesetben elhunyt Szűcs Pál révén sikerült a jó nevű Cushman & Wakefield-et (C&W) megnyerni, hogy barterban végezze el az értékbecslést. Székely szerint erre azért volt szükség, mert a külügytől nem kapott keretet sem az értékbecslés, sem az eladással kapcsolatos ügyvédi költségekre.

A C&W 2005 végén 16-17 millió dollárra becsülte az épületet. A szakvéleményt nem lehetett sem az újraelőállítás költségeire, sem pedig a piaci összehasonlításra alapozni. Az újraelőállítást a szovjet technológia zárta ki, a piaci összehasonlítást pedig az, hogy a telek nem volt magyar tulajdonban. A nagykövet szerint teljesen félrevezetők a híresztelések, hogy milyen értékes volt a Kerki. A Krasznaja Presznyán lévő épület egyik fő problémája, hogy rendkívül közel fekszik a moszkvai Fehér Házhoz, az orosz kormány székházához. Ezért az FSZB hozzájárulása nélkül az épületen semmiféle bontást vagy átalakítást nem lehet elvégezni.
 

Mindezt figyelembe véve a C&W a hozamalapon végezte el a felmérést. Abból indultak ki, hogy a 17 ezer négyzetméterből átalakítás nélkül 3300 négyzetméter adható bérbe: ebből 2200-at irodaként, 1100-at szállodaként használtak. A szálloda esetében igen magas, 75 százalékos kihasználtságot és 120 dolláros szobaárakat vettek alapul. Székely szerint az árak túlbecsültek, a szobákat valójában 60-90 dollárért adták. A C&W végül 2,2-2,3 millió dolláros árbevételt hozott ki, ami az üzleti tőkésítési rátával felszorozva elérte a 16-17 millió dollárt. 2008-ban a C&W felülvizsgálta szakvéleményét és az összeget 19,9 millió dollárra módosította.

A volt nagykövet itt megjegyezte: szerinte a magyar állam jogellenesen szedett be bérleti díjakat a Kerkin irodákat bérlő magyar magáncégektől, hiszen kereskedelmi célra nem hasznosíthatta volna a diplomáciai épületet. Ráadásul a bérleti díjak nem a moszkvai nagykövetséghez, hanem Budapesten, a külügyi tárcához folytak be.

Székely Árpád azt állítja: a vételárról sosem tárgyalt, az nem is volt a feladata. Neki soha senki nem jelzett vissza, hogy a vételár alacsony lenne, s próbálja az árat felsrófolni. Versenytárgyalás pedig azért nem volt, mert a 2007/106-os törvény értelmében nem kellett tendert kiírni nemzetközi jogi korlátozás alá eső magyar állami ingatlan értékesítéséhez. Mint mondta, magyar kormányzati részről sürgették, hogy az orosz fél mielőbb fizessen. Székely ezzel magyarázza, hogy az Air Diamond – abban a tudatban, hogy az orosz kormány őket jelölte ki vevőként – szerződés nélkül átutalt 2,3 millió dollár előleget a Magyar Nemzeti Banknál vezetett államkincstári számlára. Majd a 2008 márciusi szerződés után ugyanarra az MNB-számlára átutalták a fennmaradó több mint 21 millió dollárt.

A volt nagykövet vitatja az ügyészségi nyomozati anyagokhoz felhasznált, magyar ingatlanbecslő cég által 2010 decemberében megállapított 52 millió dolláros értéket. A szakvéleményt azért tartja nonszensznek, mert az „per, teher és igénymentes, a telekből és az épületből álló ingatlanra” vonatkozik, miközben az 1973-as államközi szerződés forgalmi korlátozás alá helyezte az épületet. – A telek soha sem volt a magyar államé, ráadásul a szakvélemény egy felújítást is belekalkulál az elérhető 52 milliós dolláros árba – hangoztatta. Székely úgy tudja, hogy a magyar értékbecslők illetéktelenül, jogsegély kérése nélkül jártak az időközben az orosz regionális minisztériumhoz került Kerkin, s mérték fel az épületet. Megkérdőjelezi az igazságügyi szakértői véleményhez csatolt fényképek hitelességét is. A novemberinek nevezett fotókon lombos fák láthatóak, ami ellentmond a moszkvai klímaviszonyoknak. Feltűnő, hogy a szakértői véleményhez nem csatoltak telekkönyvi kivonatot.

Székely azt állítja: az ügyészség olyan személyt hoz fel ellene tanúként, aki ellen ő még nagykövetként fegyelmi eljárást kezdeményezett. Esztergályos Lászlót, a nagykövetség és a Kerki volt gazdálkodási vezetőjét jogosulatlan pénzintézeti tevékenység és pénzmosás gyanúja miatt távolították el a külügyi tárcától. Igaz, Esztergályos később munkajogi pert nyert a minisztériummal szemben.

A szövevényes ügy hátterében az áll, Székely 2005 őszén rájött arra, hogy a moszkvai nagykövetség 11 bankszámlája közül ötnek a pénzforgalmát három hónapon keresztül eltitkolták előle. Amikor 2005 novemberében kérdőre vonta, Esztergályos bevallotta: két számla a Katonai Attaséi Hivatalhoz, három a Kerkin irodákat bérlő magyar cégekhez köthető. E három számlán a nagykövetségét többszörösen meghaladó pénzforgalom zajlott. A bekért kivonatokból kiderült: 2004 januárja és 2005 novembere között 20 millió dollár fordult meg ezeken. A Budapestről érkező ellenőrök egy titkos kasszában 250 ezer dollár készpénzt is találtak.

A vizsgálat feltárta, hogy a külügy a letéti számlák kezeléséről szerződést kötött a cégekkel, a szolgáltatásért a tárca jutalékot is szedett. A nagykövet átfogó vizsgálatot kért az államtitkár-asszonytól, aki a tudomása szerint ismeretlen tettes(ek) ellen feljelentést is tett a Nemzeti Nyomozó Irodánál. – Azt gondolom, sokak tyúkszemére léphettem. Főleg azon cégekére, amelyek diplomáciai védelem alatt „ültek” a Kerkiben, s az én nevem alatt folytatták ezeket az üzelmeiket. Voltak olyan esetek, hogy a letéti számlákról 200-250 ezer dollár készpénzt vettek fel, s csak egy kockás füzetbe könyvelték el – mondta Székely.

Az ex-nagykövet szerint az, hogy Vekszelberg cége többszörös áron adta tovább a Kerkit, nem jelenti, hogy a magyar kormány azt áron alul értékesítette volna. A magyar állam a több mint 23 millió dollárt adó, járulék és illetékmentesen kapta meg. Moszkvában nem lehet földtulajdont szerezni, csak 49 éves tartós bérletet, de ennek megváltásának is csillagászati ára van. Az orosz felek közötti üzlet során az eladónak ugyanakkor még több tízmillió dollárt kitevő átruházási illetéket, forgalmi-, nyereség-, és más adókat kell még fizetnie. – Ha a Vekszelberg-féle cég tényleg 70-80 millió dollárért adta tovább az épületet, akkor szerintem minimális haszna volt az üzleten – vélte Székely. Vekszelberg emberei el voltak keseredve, miután kiderült, a Kerki helyére nem építhetnek vadonatúj irodaházat.

Összességében a volt diplomata úgy látja: lehet, hogy az államigazgatás, s így ő is követett el hibákat, de a Kerki eladásában nem tartja magát bűnösnek. – Egy nagykövet nem ingatlanügynök – tette hozzá. Szerinte egy lepusztult állapotú, számos jogi korlátozás alá eső épületért korrekt árat kapott a magyar állam – zárul a Dési András által jegyzett írás a Népszabadságban.

forrás és szerző : 168ora.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.