Oszsza meg másokkal is

Hogy mennyire komoly a helyzet? Annyira nagyon nem, ugyanis van még körülbelül egy év, amíg a sokat emlegetett matéria végleg belekerül a palacsintába, ám amikor ez bekövetkezik, akkor bármi bekövetkezhet: zombi-apokalipszis, tévéostrom, de az sem elképzelhetetlen, hogy a továbbiakban minden gyerek nyúlszájjal jön a világra. Az azonban biztos, hogy lassan, óvatosan mindenki elkezd áttérni az IPv6-os rendszerre.

Ja, csak ennyi?

Na jó, gondolhatja a kedves Olvasó, azért ennyire nem lehet rossz a helyzet, ha egy utcában elfogynak a házszámok, attól még Chtulhu sem tör elő tengermélyi börtönéből, vagy mégis? a kérdést talán úgy lenne egyszerű megközelíteni, hogy feltételezzük: a számok igenis elfogyhatnak. Továbbra is az egyszerűség mentén haladva tegyük fel, hogy összesen 4 294 967 296 szám létezik, ezután pedig minden vonalzó, számológép vagy éttermi számla véget ér: ennyi címet lehetséges ugyanis kiosztani a 32 bites IPv4 cím segítségével.

Ez a 2 harminckettedik hatványa, és ugyan soknak látszik, de az Ázsia-Óceánia Hálózati Információs Központ (APNIC), a regionális internet-regisztráló szervezet ünnepélyes ceremónia keretében kedden kapta meg az utolsó két blokkot, amit a szabványos, IANA (Internetes Kiszabott Számok Hatósága) által is használt metódus szerint fognak kiosztani. Ma, azaz csütörtök reggel osztották ki az utolsó 5 IPv4-es blokkot az IANA szabad címei közül - ez egy globális politika alapján fog történni, mind az öt RIR, azaz regionális internet-regiszter kap egy-egy blokkot.

Ez csak az első fázisa az IPv4-es címek kifogyásának: a következő stádium akkor veszi kezdetét, amikor a regionális internet-regisztereknek meg kell tagadniuk a kéréseket, mivel nem marad elég hely azok teljesítésére. Ez a jelenlegi állapotok szerint 6-9 hónap alatt következhet be, azonban ez egy sokváltozós egyenlet: nem lehet pontos dátumot mondani, mivel a keresleti és a kiosztási ütemek folyamatosan változnak. Egy dolog valószínű: a címek inkább hamarabb fognak majd kifogyni, mint később.
 

Ez tényleg ijesztő, mit tehet az Emberiség?

Hogy mi a megoldás? Egyszerű: az internetet gyakorlatilag át kell állítani egy újabb Internet Protokoll használatához, az IPv6-hoz. Ennek persze több módja is van, elmehetünk például az internet központjához, de megkérhetjük rá az Internet Öregeit is.

Tréfát félretéve, az IPv4-es protokoll egy 32 bitből álló címet használ, amit egy pont-tizedes megjelölésben írhatunk le. Ez négy, tízes számrendszerbeli számból áll, ponttal elválasztva, a számok pedig 0 és 255 közé esnek. Mindegyik szám a cím egy 8 bitnyi csoportját határozza meg, ebből következik, hogy ezzel a szabvánnyal kb. 4,2 milliárd egyedi cím osztható ki globálisan.

Az emberiség jövőjének egyik megmentőjeként aposztrofálható IPv6 azonban 32 bit helyett már 128 bitben állapítja meg az egyes címeket, azaz 16 8 bitnyi darabban írja le őket. Matematikailag tehát ez a protokoll 2 a 128. hatványon mennyiségű cím kiosztását teszi lehetővé, azaz kb. 3,403x10 38 egyedi címet. Ezt le lehet írni, csak eléggé nehéz, de azért fussunk neki: 340 028 236 692 093 870 000 000 000 000 000 000 000-nál is több IP-cím osztható ki a protokoll segítségével tehát, ez pedig a tudomány jelenlegi állása szerint minden bizonnyal elég.

Rengeteg munkát emésztett fel a cím méretének bővítése, amelyet próbáltak úgy megoldani, hogy kompatibilis legyen a régebbi rendszerrel. Az sem volt elkerülhető, hogy minden olyan rendszert, alkalmazást és készüléket fel kelljen frissíteni, melyeknek kezelnie kell majd a hosszabb címeket, valamint hálózati kapcsolatokat kell kezelniük. Ez a munka az elmúlt bő 15 évben folyt, mostanra a legtöbb hoszt képes kezelni az IPv6-ot. A Windows a Vista óta, az OS X a 10.4 óta, egyesek szerint állítólag még a Linux is képes ilyenre.

Akkor még sincs gond?

Azonban az IPv6 bevezetése még mindig több ponton hatalmas réssel rendelkezik: a legtöbb otthoni hálózatkezelő eszköz, az "utolsó kilométer" (ez az internetszolgáltatók rendszereinek azt a része, mely a legutolsó eleme a kapcsolat felhasználókhoz való juttatásának) berendezéseinek nagy része, és a legtöbb fogyasztói elektronikai cikk még mindig nem IPv6-kompatibilis. Sok tartalomszolgáltató szintén nem ejtette meg az IPv6 használatához szükséges módosításokat, de megemlíthető a felhasználói alkalmazások nagy része, vagy az internethez valamilyen módon kapcsolódó "háztartási" gépek is (pl. internet-kompatibilis tévék). Az internetes vagy hálózaton keresztül játszható számítógépes játékok sem tettek még lépéseket a rendszerhez való alkalmazkodás felé.

Vannak olyan társaságok, melyek úgy gondolják: ez bizony a távoli jövő, ezzel még nem is kell foglalkozni - pl. a World of Warcraftért felelős Blizzard is. Ám még az év vége előtt nemhogy megszűnik a növekedés az IPv4-es kapcsolatok számában, de annak érdekében, hogy a címeket elérhetővé tegyék a megosztott címeket használó szolgáltatások számára, a "lakossági" felhasználók túlnyomó része valószínűleg "át lesz költöztetve" az újabb rendszerbe.

Mint az Y2K-aggodalom, vagy a tamagocsik megjelenésének idején, most is felmerülhet a kérdés: vajon hogy fordulhatott ez elő? Amikor az Internet, pontosabban egy ahhoz hasonló dolog először kezdett kibontakozni, a projekt a DARPA, az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának a hájtek kütyük előállításáért felelős részlegénél folyt. Akkor az eredményhez, az ARPANET-hez eleinte kb. 60 intézet kapcsolódott. Ahogy elkezdtek többen is érdeklődni, úgy bővítették a címsémát 8 bitesről - ez volt az IP (internet-protokoll) előfutára, az NCP (Hálózat-kezelő protokoll), mely 256 címet volt képes kezelni - 32 bitesre, ami ma ismert IPv4 szabvány. Akkor az egész még csak egy költséges laboratóriumi kísérlet volt, így logikus volt: a 4 milliárd címnek elégnek kell lenni, hiszen akkor még csak pár millió lehetséges felhasználóra számítottak. Akkor még szó sem volt a World Wide Webről, MSN-ről vagy netes pornóról.

Amikor az 1990-es évek elején felmerült ez a koncepció, mely - akkor még ugyan csak papíron - lehetővé tette mindenkinek, hogy csatlakozzon a világhálóhoz, szinte azonnal adta magát a probléma: ennyi cím kevés lesz. Így el is kezdték fejleszteni az IPv6-os protokollt, aminek egyes implementációi már 1998-ban megjelentek. Eleinte kemény diónak bizonyult: nehéz dolog támogatást szerezni egy olyan munkához, aminek nincs közvetlen eredménye, azonban roppant sokba kerül.

Az IPv6 DSL-kompatibilis szabványa csak tavaly novemberben jelent meg - és itt tartunk a mostnál, amikor damoklészi kardként fenyeget a használaton kívüli IPv4-címek kimerülése, az IPv6 elterjesztése pedig fogócskát játszik a sztenderd fejlesztőivel és az internetes tartalmak és kapcsolatok szolgáltatóival. Elképzelhető, hogy zombi-apokalipszis, vagy tévéostrom nem fog tehát bekövetkezni, még akkor sem, ha igen lassúak vagyunk a protokollváltással, talán nem is születik több gyerek nyúlszájjal. A legrosszabb esetben a felhasználók egy része le kell, hogy mondjon a szolgáltatásának jelenlegi minőségéről, hogy még több felhasználó juthasson internethez.

forrás : bombahir.hu


Az eredeti írás itt olvasható

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.