Oszsza meg másokkal is

Újra fellángoltak a kedélyek Orbán Viktor Dow Jonesnak adott interjúja után: egy év után újra központi téma az utcán a svéd nyugdíjrendszer, az ellenzék pedig drasztikus nyugdíjcsökkentést emleget.

A miniszterelnök ugyanis úgy nyilatkozott az interjúban, hogy február 15-ig többek között megvitatja a kormány a nyugdíjreformot is, amiről annyit lengetett be: "világossá kell tennünk, hogy a korhatár előtt senki nem mehet nyugdíjba, és azt is, hogy az állami nyugdíjalap nem fizethet több nyugdíjat, mint amennyit beszed (a nyugdíjjárulékokból)".

Az MSZP az Orbán-interjú után ismét előhúzta a svéd kártyát, amiről a köztudatban leginkább csak annyi terjedt el a választási kampányban, hogy nyugdíjcsökkentéssel és korhatáremeléssel jár. Korózs Lajos szocialista politikus azt mondta, hogy ha valóban annyit költ a magyar állam nyugdíjakra, mint amennyit beszed, akkor 20-25 százalékkal fognak csökkenni a nyugdíjak, valószínűsítették, hogy megszüntetik a korengedményes nyugdíjba vonulást, és szerintük a kormány szétverni készül a százhúsz éve működő társadalombiztosítási rendszert.

Trükközés vagy reform?

"Bárcsak jelente ez bármi is, bárcsak ki lehetne ebből venni a nyugdíjreform csíráját" - válaszolta a Hírszerzőnek egy közszférában dolgozó nyugdíjszakértő, amikor arról kérdeztük, mit jelenthet Orbán Viktor múlt heti nyilatkozata a Dow Jonesnak. A kormányfő szavaiban ugyanis valójában semmilyen újdonság nem volt, 2-3 hónapja ugyanezt kommunikálja a kormány. Elsőként Matolcsy György a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer szétverésének bejelentésekor mondta, hogy a jövőben csak annyit költenek majd a nyugdíjakra, amennyit erre a célra beszednek.

A Nemzetgazdasági Minisztérium honlapján még fellelhető az a november 30-i dokumentum, amely az erre vonatkozó részleteket tartalmazza. "A reformok reformjának" titulált csomag szerint a nyugdíjbiztosítási alapot két éven keresztül a magán-nyugdíjpénztári befizetésekből konszolidálnák. 2011-ben 530 milliárdos, 2012-ben 250 milliárdos lyukat tömnének be. 2013-tól viszont semmilyen egyéb költségvetési pénzt nem akarnak benyomni a nyugdíjbiztosítási alapba, a kifizetéseket csak a 24 százalékos nyugdíj-hozzájárulásból és a 10 százalékos munkavállalói járulékból fedeznék.

A trükk viszont ebben az, hogy az alapból számos ellátási formát áttennének egy másik alapba. A nyugdíjak köréből ugyanis - jogosan - kivennék a szociális típusú ellátási formákat, azaz rokkantnyugdíjakat és a korhatár előtti nyugdíjjogosultság köréhez tartozó kifizetéseket. Utóbbiakat egy új állami szociális alapból finanszíroznák.

Azaz a kormány egyik zsebéből áttenné a pénzeket egy másik zsebébe, az államháztartásra ez érdembe nem hatna, de Orbánék eleget tennének a befektetői elvárásnak, miszerint ne legyen hiány a nyugdíjbiztosítási alapban. "Ez az egész egy trükk, amely a külföldi befektetőknek szól, ám azért ők rafináltabbak ennél, hamar rájönnek, hogy nincs szó tényleges költségcsökkentésről" - mondta a Hírszerzőnek Simonovits András nyugdíjszakértő, hozzátéve, hogy ezzel a lépéssel akár szufficites is lehet az alap. 2010-ben ugyanis a korhatár alatti rokkantási nyugdíjakra és a korhatár alatti öregségi nyugdíjakra körülbelül 5-600 milliárdot költött az állam.

Mitől lehet mindez reform?

A kérdés az, hogy egyáltalán miért jó az eddigieket két alapba szétválasztani, és hogy egyáltalán miből fogják finanszírozni a nyugdíjhoz kötött szociális kiadásokat. A Hírszerző néhány nyugdíjszakértővel próbálta megfejteni, hogy milyen lépések követhetik a nyugdíjkiadások rendbetételét, és lesz-e igazi nyugdíjreform. Abban ugyanis mindenki egyetértett, hogy az még nem jelent reformot vagy nagy horderejű átalakítást, hogy egyéni számlákat vezetnek be, hogy szétválasztják a nyugdíjkiadásokat a szociális kiadásoktól.
 

Senki nem látja még pontosan, hogy a most felnövő nemzedékeknek miből, hogyan, mennyi nyugdíja lesz majd
Fotó: Túry Gergely
 

Azon túl, hogy a befektetők régóta elvárják, hogy nullszaldós legyen a Nyugdíjbiztosítási Alap, azt is régóta hangoztatják a szakértők, hogy az átláthatóság miatt meg kellene tisztítani a szociális alapú kifizetésektől. Akárcsak az egészségügyben - ebben az esetben is a magyarok többsége elvárja, hogy a pénzéért cserébe semmi esetre se engedje el a kezét az állam. Így a szerzett jogként értékelik azt, hogy ha baleset éri őket, vagy valamilyen okból előbb mennek nyugdíjba, akkor azt a nagy közösből, a nyugdíjas évekre szánt pénzből kell kifizetni.

Ráadásul bármilyen más nyugdíjrendszer bevezetésének - legyen az svéd, német - előfeltétele, hogy a szociális kiadásoktól megtisztítsák az alapot, mivel csak így lehet megbecsülni és előre kiszámolni, hány nyugdíjas lesz, hogyan alakulhatnak majd a kifizetések.

Merész ötlet, de néhány szakértőnek az is eszébe jutott, hogy a kormány akár egy ilyen kommunikációval előkészíthetné azt, hogy a nyugdíjaknál csak árindexálás legyen. A Bajnai-korszak előtt a nyugdíjakat az inflációval és a reálbéremelkedéssel összhangban emelték. A Bajnai-kormány viszont úgy szigorította mindezt, hogy az infláció indexálását vette alapul, de beígérte azt is, hogy ha az ország GDP-növekedése 3 százalék felett teljesít, akkor sávosan azt is figyelembe veszik. Három és négy százalékos gazdasági növekedés között a nyugdíjak 80 százalékban az inflációt, 20 százalékban az átlagkeresetek növekedését követik majd. 4 és 5 százalék közötti gazdasági növekedés esetén ez az arány 60-40-re változik, és csak 5 százalékot elérő vagy azt meghaladó GDP-növekedés esetén térhet vissza a jelenlegi, 50-50 százalékos nyugdíjemelési módszer.

Az biztos, hogy a gazdasági növekedés évről évre növekedhet, a kormány idénre 3 százalékkal számol, és ez fejtörést okozhat a kormánynak, hiszen nagyobb mértékben kell emelni. Az egyik szakértő szerint ebből a miniszterelnök kijöhet jól úgy, ha azt mondja, csak annyit lehet költeni a nyugdíjkifizetésekre, mint amennyit erre beszedett az állam, de abból ez a nyugdíjnövekmény már nem jön ki.

Szakértők szerint a nyugdíjcsökkentésnél és a svéd modellnél izgalmasabb kérdés, hogy miből finanszírozzák majd az új állami szociális alapot, és hogy mit kezdenek a rokkantnyugdíjakkal és a korkedvezményes nyugdíjba vonulással. Ezt egyikük sem merte megtippelni, mivel Orbán Viktor ez irányú bejelentése teljesen ellentmond a kormány eddigi intézkedéseinek. Arra ugyanis, hogy a nők 40 év szolgálati idő után kedvezményesen nyugdíjba vonulhatnak, máris több milliárdot költöttünk. A "régi" Költségvetési Tanács számítása szerint idén 11,6 milliárd, jövőre 22 milliárd, 2013-ra 36, és 2014-re 40 milliárd forintos egyenlegromlást jelent ez a büdzsének.

Már csökken a rokkantnyugdíjasok száma

Az is kérdés egyelőre, hogy a rokkantnyugdíjazást érintő szigorítások mennyivel mennek túl majd azokon a szigorításokon, amiket még a Gyurcsány-kormány vezetett be 2008 elején. Annak az átalakításnak is ugyanaz volt a célja, mint a jelenlegi kormány tervezett intézkedéseinek: a munkaerőpiacról kivezető menekülési útvonalak szűkítésével növelni a munkaerőpiacon töltött évek számát és csökkenteni az állami kiadásokat.

A 2008-as változások következtében évről évre csökken a korhatár alatti rokkantnyugdíjasok (és nő az elutasított kérelmek) száma, vagyis a jelenlegi kormány még akkor is egyre kevesebb rokkantnyugdíjast tud felmutatni, ha érdemi változtatást nem vezet be. Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság adatai szerint 2009-ben 422 ezer korhatár alatti rokkantnyugdíjas részesült ellátásban, 2010-ben pedig már csak 379 ezer.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Máriás Leonárd - Neizer Anita


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.