Oszsza meg másokkal is

"A szövetség munkatársai közül számos társadalmi kapcsolatot nyertünk, akik eddigi tapasztalataink szerint több esetben hasznosan segítették a munkánkat. Ugyanezt mondhatjuk el a válogatott keret tagjairól is" - olvasható a Belügyminisztérium III/III-as csoportfőnökségének az Összefoglaló Jelentésében. Az 1969 augusztus 27-én kelt irat tárgya "a Magyar Vívó Szövetség, és a magyar vívó válogatott operatív helyzete", a jelentés átfogó képet ad az állambiztonsági szervek tevékenységéről és céljairól a szövetséget és a vívókat illetően. Érdekes egyébként, hogy az akkori hatalom is meghatározott "kiemelt sportágakat", amiről a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1967-es határozata szólt.

Utóbbiak közül a legfontosabbat röviden talán úgy fogalmazhatnánk meg, hogy a sportolókat minden lehetséges eszközzel igyekeztek távol tartani az őket nyugaton érő "káros hatásoktól", vagyis megelőzni/megakadályozni, hogy disszidáljanak. Mint a jelentésből kiderül, a magyar vívók évente 35-40 versenyen vesznek részt, ezek fele "nyugati kapitalista országokban" zajlik, és a szövetség vezetői is sokat utaznak nyugatra hivatalból, így "a többi sportágakhoz viszonyítva többször az a káros hatás, ami éri a sportág versenyzőit és a vezetőket. Ennek ellensúlyozása csak az átlagosnál gondosabb, körültekintőbb állambiztonsági munkával lehetséges".

Ügynök a szövetség élén

Bár összességében nem mondtató, hogy a 60-as években a magyar sportolók tömegesen távoztak volna külföldre, a tendencia alapján a szervek jogosan "aggódhattak", a Magyar Testnevelési és Sporthivatal (MTS) hatáskörébe tartozó sportolók közül 1960. január 1-től a jelentés megírásának időpontjáig 53 fő disszidált, de ebből 21-en 1966-68 között. A "veszély" különösen nagy lehetett a vívóknál, hiszen mint a jelentés megállapítja, a 20 tagú válogatottból 11-en tanulnak egyetemen - a nyelvet is ismerő sportolók bizonyára könnyebben szánták rá magukat a döntésre.

Másrészt, mint az a jelentés önkritikusan megállapítja, a korábbi években nem sikerült elég hatékony operatív tevékenységet kifejteni a vívószövetségben, így "nem megfelelő" módon választották ki a nyugatra utazókat, akik közül elsősorban az edzőket igyekeznek disszidálásra bírni. A jelentést megelőző évben került sor a mexikói olimpiára, azt megelőzően, 1964-ben Tokióban két magyar sportoló úgy lépett le a küldöttségtől, hogy arról a csapatvezetést a szovjet társszolgáltok értesítették először.

Igaz, azt a jelentés bizakodva állapítja meg, hogy az olimpiai felkészülési időszak "fordulatot jelentett, és továbbra is előrehaladás jellemző". Ez nyilván annak is köszönhető, hogy 1969 februárjában egy igazi SZT-tiszt került a szövetség élére Eperjesi László személyében. Ő 1962-67 között egyenesen a III/III Csoportfőnökség vezetője volt, majd SZT állományba vették a III/II-es (a kémelhárítással foglalkozó) csoportfőnökséghez, ahonnan csak 1982-ben nyugdíjazzák. Kartonjából kiderül, hogy szövetségi elnöki munkahelye is "konspirált" volt, és kifejezetten a feladatai közé tartozott az ottani operatív tevékenység irányítása.

Akit tudtak, beszerveztek

Így a jelentést megelőző félév során a bevezetőben már idézett módon javult a helyzet a társadalmi kapcsolatok (TK) terén, és két operatív kapcsolat is a rendelkezés állt "a külföldre utazó csapatok védelmére", fedőnevük "Mészáros" és "Szamosi". Róluk nehéz megállapítani, kik voltak. A szervek persze igyekeztek minél több embert beszervezni, így környékezték meg Váry Attilát, a szervezőbizottság tagját, akiről a jelentés előbb azt írja, hogy meghiúsult a beszervezése, később mégis (a jelentés 7. számú mellékletében) mint a "BM III/III-3. Osztály által foglalkoztatott hálózati személy" kapcsolatát, vagyis "TK"-t említi. Osztrics István versenyzővel szintén "foglalkoztak" a jelentés készültekor, tevékenységéről nem maradt fent adat.

A jelentés első oldala: kiemelt sportág, kiemelt figyelem
Fotó: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
 

Nagy szerepe volt a társadalmi kapcsolatoknak az információgyűjtésben - általában minden csapatban többen is voltak, hiszen egymást is ellenőrizték. Róluk a legtöbb esetben semmilyen írásos anyag nem maradt meg, hiszen ők tartótisztjükkel szóban érintkeztek, nevük csak akkor jelent meg egy-egy dokumentumban, ha olyan súlyú információval szolgáltak, hogy a tartótisztnek is meg kellett neveznie az információforrást.

Az azonban biztosan tudható, hogy a csoportfőnökségek folyamatosan és nagy számban igyekeztek TK-kat beszervezni - ehhez az egyik legtipikusabb mód a különböző fegyelmi vétségeken, vagy bűncselekmény elkövetésén kapott sportolók presszionálása volt (például, ha valaki felfüggesztett börtönbüntetést kapott, azzal is zsarolhatták, hogy abból könnyen letöltendő is válhat, ha az illető nem bizonyult elég "együttműködőnek"). Az azonban tény, hogy ekkor is lehetett nemet mondani, a nyilvántartások szerint elég nagy volt a fluktuáció a kizártak és a beszervezettek között.

A jelentés szerint a vívók fegyelmi helyzete "ellentmondásos", "magánéletük többnyire rendezett, (…) ezzel szemben több magatartásbeli probléma merült fel úgy az egyes versenyzők, mint a vezetők részéről a nyugati útjaik alkalmával". Például "az 1967-es előolympián a csapatvezető nem tudta összefogni a csapatot, vívó mester és versenyző között bizalmas viszony alakult ki, míg mások nagy mennyiségű alkoholt fogyasztottak, és ennek hatása alatt viselkedtek".

Csak újságírókkal ne!

A jelentés több esetet is felsorol, amikor nyugati versenyek alkalmával emigráns magyarok, külföldiek keresték fel a sportolókat. Külön főbenjáró bűnnek számított, ha valaki nyugati médiumnak dolgozó magyarral ápolt jó viszonyt, így megemlítik, hogy Nedeczky Lászlót, a szövetség propaganda megbízottját 1968 áprilisában, Londonban a Nemzetközi Vívó Szövetség ülésén "egy Galló nevű barátja várta és látta vendégül kinttartózkodásuk idején. Galló a BBC. rádió riportere!". Nedeczky László a III/II osztály "antidemokratikus nyilvántartásában" szerepel, ebbe azokat sorolták, akik származásuk, korábbi tevékenységük miatt gyanúsak voltak (Nedeczkynél azt tüntetik fel, hogy 1938-tól rendőrfogalmazó volt), de nem fejtettek ki "ellenséges tevékenységet".

A jelentés egyik melléklelet a BM bűnügyi nyilvántartásában szereplő sportolókról
Fotó: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára
 

Nemere Zoltánról, és Kulcsár Győzőről, az OSC párbajtőrözőiről szintén megjegyzik, hogy "operatív úton nyert értesülésünk szerint évek óta levelezési viszonyban áll Kasza Leventével, a SZER munkatársával. Kiutazásaik során rendszeresen felkeresik, együtt szórakoznak, Kasza anyagiakkal segíti őket".

A jelentés megemlíti, hogy Kamuti Jenőt, a BVSC tőrözőjét, a szövetség rendszerváltás utáni első elnökét, később a MOB főtitkárát vámszabálysértésen érték a hatóságok. "Az elkövetett cselekményt az illetékes szervek szabálysértésnek minősítették, és ellene az eljárást megszüntették" - olvasható a dokumentumban. Az "elmúlt két év során tett operatív intézkedések" felsorolásakor ugyanakkor megemlítik, hogy "több élvonalbeli vívó, mint pl. Kulcsár Győző, Dr. Kamuti Jenő, Bakonyi Péter és még néhány, általunk nem ismert személy élénk üzleti tevékenységet folytatnak, olyan árukkal, amelyet külföldi útjaik során hoznak be az országba. Az ellenőrzés mikéntjéről összefoglaló jelentést készítettünk, melyben az ügy tisztázására javaslatot tettünk". A jelentés megjegyzi ugyanakkor, hogy a vívósport területén gazdasági vagy politikai cselekményért senki ellen nincs eljárás folyamatban. Kamutit megpróbálták beszervezni - sikertelenül.

Ma már ismert, hogy számos sportoló "seftelt" a nyugatról behozott tárgyakkal, erre rengeteg példát találunk Majtényi László K-Vonal című könyvében. Előfordult Albert Flóriánnal, Mészöly Kálmánnal, Kárpáti Rudolffal, vagy éppen Papp Lászlóval is. Schmitt Pál egy korábbi nyilatkozata szerint időnként maga is behozott ezt-azt. A sportvezetés részéről általában elnézték ezeket: "Szemet hunytak a vámosok, ha ezt-azt hazahoztunk, amiből aztán egy kis zsebpénzt lehetett csinálni - összességében tehát egy árnyalattal magasabb életszínvonalat érhettünk el, mint az átlag."

A szolgálatok természetesen figyelemmel kísérték, ki szerepel a BM bűnügyi nyilvántartásában, a jelentés szerint a válogatott tagjai és a vezetők közül meglehetősen nagy, 14 százalékos arányban voltak ilyenek, ez összesen nyolc főt jelentett. Ezek között egy társadalmi tulajdon ellopása és elsikkasztása (az ügyet a BRFK vádemelésre átadta az ügyészségnek), egy gondatlan veszélyeztetés (800 ezer forint büntetés, 1 év gépjárművezetéstől eltiltás), egy ötrendbeli magánokirat-hamisítás, egy fizetési eszközökkel elkövetett visszaélés (3 év fegyház, 3 év hivatalvesztés, 5000 forint pénzbüntetés), egy ismeretlen okból kiszabott ezer forintos pénzbüntetés, egy ittas vezetés (1500 forint pénzbírság) szerepel, és itt említik Schmitt Pált is, egy 1964-es felfüggesztett 4 hónapos szabadságvesztéssel büntetett foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés és társadalmi tulajdon gondatlan rongálása miatt. (A korabeli törvénykönyvi definíciók a veszélyeztetésre itt, a rongálásra itt olvashatók.)

Schmitt Pál neve egyébként (többnyire helytelenül, Schmith, vagy Schmidt változatokban), mint a Meteor vívója, ismereteink szerint abban a dossziéban szerepel, ami az MTS nemzetközi kapcsolataival foglalkozik. 1965 elején nyitották, de témaköre 1962-ig nyúlik vissza, és 1988 februárjában zárták le.

A Hírszerző még korábban megkereste kérdéseivel a Köztársasági Elnöki Hivatalt, de nem kaptunk választ.

forrás és szerző : hirszerzo.hu / Kósa András


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.