Oszsza meg másokkal is

2010 áprilisában hozta létre Bajnai Gordon akkori kormányfő a három fős Kenedi-bizottságot, azzal a céllal, hogy felügyelje Nemzetbiztonsági Hivatalból (NBH, mai nevén Alkotmányvédelmi Hivatal, AH) előkerült tizennyolc mágnesszalag adatainak feldolgozását. Az adathordozók becslések szerint több mint ötvenezer hálózati személy nevét, fedőnevét, azonosító adatait és beszervezési dossziéjának számát tartalmazzák.

Ezek az anyagok korábban titkosak voltak, a Kenedi János történész vezette bizottság feladata volt felülvizsgálni minősítésüket, és javaslatokat tenni a minősítések újraértékeléséhez. Amennyiben nyilvánosságra hozhatónak vélték, ők felügyelték a minősítés alól feloldott anyagok levéltárba adását. Bajnai akkor hangsúlyozta: fontos, hogy a mágnesszalagokon lévő anyagok minél előbb kutathatók legyenek, a feltárás folyamata pedig civil kontroll mellett történjék.

Csütörtökön azonban kormányrendelettel szüntették meg a bizottságot, amely 2011 májusáig végezhette volna munkáját - megbízatásuk rendelet hatályba lépését követő 15. napon jár le. A rendelkezés értelmében a felülvizsgálat során keletkezett iratanyag megőrzéséről az AH gondoskodik. Egy másik rendeletben, amelyet szintén Orbán Viktor írt alá, a kormány felkérte a közigazgatási és rendészeti minisztert, hogy 2011. november 30-ig dolgozza ki "az elmúlt rendszerben nem jogállami keretek között rögzített adatbázisokban lévő, egyes titkosszolgálati tevékenységgel összefüggő iratoknak a megfigyelt személyek részére történő visszaadásáról" szóló törvényt.

"Egy lendülettel szüntetik meg a legújabbkori történelemkutatás egyik nélkülözhetetlen forrását. Az állambiztonsági iratok jelentős részét kutathatatlanná teszik" - mondta el a STOP-nak Kenedi János, hozzátéve: a rendelkezés a politikai rendőrség alá helyezi a tudományt.

A bizottság munkájának túlnyomó többségével még nem végzett, Kenedi elmondása szerint pont a legfontosabb feladatok maradtak hátra. A H-jelzetű, hálózati személyekkel kapcsolatos anyagokat az akkor még Nemzetbiztonsági Hivatal vezetőinek jelenlétében kinyomtatták, a körülbelül 3800 oldalt tizenhat dossziéba kötötték, ám az anyagok feldolgozásához már nem kaptak engedélyt. Használhatták ugyan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) papír alapú dokumentumait, és a nemzetbiztonsági szolgálathoz is intézhettek levél formájában kérdéseket, ám ritkán kaptak érdemi választ.

"A kapcsolatunkat eufemizmus volna "jónak" nevezni, de mindenképpen korrekt viszonyt alakítottunk ki az NBH/AH-val. Korrekt, és udvarias hangvételű leveleket váltottunk, és tárgyalásokat is folytattunk, ám az esetek döntő többségében nem kaptunk érdemi választ, inkább időt kértek, halogatáshoz. Hozzá kell tennem, egy darabig valószínűleg maguk sem tudták, mit csináljanak, tehát nem lehet azt mondani, hogy céltudatosan tettek így." Még öt héttel ezelőtt is ígértek egyes kérdésekre válaszokat - három héttel későbbre.

A hivatali levelezés hiába kötötte le a bizottság kapacitásait, nem sokkal vitte közelebb feladata megoldásához. Az elvégzett munkáról, feldolgozott adatokról szóló jelentésükhöz egy értelmező esettanulmányt fűztek, és felvették a kapcsolatot a volt szocialista országok olyan tudományos intézményeivel, amelyek hasonló közfeladatot látnak el.

"Amennyiben csakugyan készítenek listát az egykori célszemélyekről, azt a listát minden civil kontroll és forráskritika nélkül állítják majd össze. Az anyagokat az AVH fogja kezelni, ők döntik el, mi legyen nyilvános belőle, és mi nem - ez így a politikai rendőrség belügyévé vált." Így azonban nem biztosítható, hogy az anyagokat ne használhassák fel zsarolásra, a titkosszolgálatok civil kontroll nélkül tanulmányozhatják és kezelhetik azokat.

A feldolgozott, és a levéltárnak átadott anyagok köre egyelőre olyan szűk, hogy amennyiben ezeket a kartonokat listába szerkesztenék, az erősek hiányos, manipulatívnak is nevezhető lenne. A nyilvánosságra hozható anyagokkal kapcsolatban nemzetközi gyakorlatnak számít, hogy az egyes országok nemzeti emlékezeti múzeumai nyilvánossá teszik az adatokat, az érintettekkel azok kontextusát is megismertetve, a történészek, tudósok számára kutathatóvá téve az utóbbi fél évszázadot.

Azonban nemcsak ez hiányzik: a most megszüntetett bizottság még bele sem tekinthetett például az Objektum-dossziékba, amelyek gazdaság-, társadalom-, propaganda-és mentalitástörténeti szempontból nélkülözhetetlenek. "A kormány ugyanúgy rátette a kezét az 1944 és 1990 közti, kutatás szempontjából is nélkülözhetetlen adatokra, mint hárommillió magyar ember magánnyugdíjpénztári megtakarításaira" - tette hozzá Kenedi.

forrás és szerző : STOP / -nk-


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.