Oszsza meg másokkal is

Úgy tűnik, az alaptörvényről sem zajlott elmélyült vita a koalíciós felek között, hiszen előbb a miniszterelnök alkotmányozó testületének tagjaként Szájer József EP-képviselőnek, majd Gulyás Gergelynek, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság fideszes alelnökének is nyomatékosítania kellett, hogy sem a címeres lobogó, sem a kétkamarás parlament, sem pedig a későbbi alkotmánymódosítások ellehetetlenítése témájában nem tudnak azonosulni a kereszténydemokraták ötleteivel. Utóbbi egyenesen arról szól, hogy az új alaptörvény akkor lenne csak módosítható, ha a javaslatról két egymást követő Országgyűlés változatlan formában, kétharmaddal határozna.

Az ellenzéknek könnyebb dolga volt a Fidesznél, mivel ők esélytelen változtatási kísérleteik láttán már korábban kivonultak a folyamatból. Erre mondta ugye Salamon László, az alkotmány-előkészítő eseti bizottság kereszténydemokrata elnöke nem csekély cinizmussal, hogy: „Az alkotmány nem pártügy, nemzeti elfogadottsága nem azon múlik, hogy hány párt támogatja a parlamenten belül és kívül, hanem azon, hogy a magyar nemzet magáénak érzi-e, elfogadja-e." (Nagy kérdés, hogy aki nem érzi magáénak, továbbra is a nemzet részének tekintheti-e magát, hiszen az MSZP, a Jobbik és az LMP összesen közel kétmillió szavazatot kapott.)

Ellenzék nélkül is halad tehát az előkészítés vágtája, hiszen a jövő héten már véglegesítenék a koncepciót, hogy tavasszal új alaptörvénnyel írhassa be magát honi történelmünkbe a második Orbán-kormány. Vélhetően ugyanis inkább ennek van prioritása kétharmados körökben, semmint az alkotmányozási kényszernek, amelyről a téma egyik fideszes szakreferense is elismeri, hogy valójában nem létezik. Gulyás Gergely azt állította lapunknak, hogy emiatt sem hozta őket zavarba Sólyom László korábbi államfő és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogászainak a meglévő alaptörvény melletti korteskedése. Hiszen végül is az új szabályozás kínálta jogalkotási lehetőség erényeit ők sem vitatják.

Ami pedig az ellenzék kivonulását illeti, Gulyás csak arra emlékeztet, hogy az ellenzék mindvégig részt vett az alkotmány-előkészítő bizottság hat hónapos munkájában, és csak az összegzést megelőzően távoztak - kifejezetten pártpolitikai érdekből - a további munkafolyamatokból. Sebaj, majd a parlamenti vitában ismét találkozunk - reménykedik az alelnök, aki az élet természetes menetének részeként értékeli, hogy a sajtónyilvánosság előtt is zajlik a koalíciós felek vitája. Részéről például csak történelmi helyzet kérdése a kétkamarás parlament, és hát „jelenleg több érv szól ellene, mint mellette". A nemzeti lobogó fehér sávjába illesztendő koronás címer menüponthoz pedig Medgyessy Péter korábbi miniszterelnök válik hivatkozási alappá (ügyes!), aki 2002-es kormányfői esküje letételekor nem a hivatalos országzászlót tartotta a kezében, hanem bizony egy koronás címerest.

Idősebb Bárándy György ügyvéd nem tud beletörődni a korona dologba. Szerinte, ha az alkotmányozási folyamatban azért nyúlnak vissza minduntalan a történelmi alkotmányig és a Szent Koronáig, hogy ezzel kikerüljék - akár tetszik, akár nem - a szocialisták által kodifikált chartális alkotmányt, akkor sokkal egyszerűbb lenne, ha nem is születne új alaptörvény, és a mostanit is eltörölve csak a szokásjog alapján próbálkozna a kormány a demokratikus rendszer működtetésével. Az ügyvédi kar doyenje úgy véli, hogy a Szent Koronára való utalás megint abba a helyzetbe hoz minket Európában, mint amelyben a két világháború között is voltunk, amikor „csudaországként" úgy tekintettek hazánkra, mint egy király nélküli királyságra, melyet, bár nincs tengere, tengernagy kormányoz.

És volna itt még valami. Megszépült emlékeiből Bárándy Györgynek a hosszú hetekig, hónapokig, nagy nyilvánosság előtt tárgyalt jogszabályok tolulnak elő, melyeket a parlament alsó háza bocsátott társadalmi vitára, és az egyes érdekcsoportok a képviselőkön keresztül lobbizhattak álláspontjuk érvényre juttatásáért. Most azonban zárt ajtók mögött futják át a javaslatokat a képviselők a parlamenti bizottságokban, majd naponta akár húsz törvényt is megszavaznak anélkül, hogy ismernék azok valódi tartalmát. Ez a jogszabálygyár már nem megy le a „nagy öregek" torkán.

„Ha a jelenlegi koncepciót szavazza meg a kormány, akkor az nem a magyar köztársaság alkotmánya lesz, hanem a magyar köztársaság szégyene" - jelzi megmásíthatatlannak tűnő véleményét az ügyvéd, aki egy önbeteljesítő erejű magyar mondás miatt nem aggódik a jövőt illetően: „Aki szelet vet, vihart arat."

Szabó Máté Dániel is a párbeszéd hiányát fájlalja, melyet - a kétharmados többségtől függetlenül - maga az alkotmányozásra vonatkozó eljárási szabály is elvár kormányoldal és ellenzék között. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet ügyvezető igazgatója szerint hiába hirdeti a kormány, hogy zajlik a koncepció társadalmi vitája, ha a politikai aréna szereplőivel nem jut konszenzusra. Jelenleg ezért beszélhetünk csupán egypárti alkotmányról - teszi hozzá, és igazat ad Salamon Lászlónak abban, hogy az alkotmány legitimációjához tényleg elengedhetetlen, hogy azt a nemzet magáénak érezze. Kevés viszont a kétharmados többség egyetértése. Sokkal fontosabb lenne arra ügyelni szerinte, hogy minden egyes kulcsfontosságú terület megfelelő időtartamban és alaposan átrágva kerüljön a parlament elé.

Ezen eljárási minimum alól csak egyetlen kivétel létezik, jelesül egy olyan forradalmi helyzet, amikor a nemzet létérdeke egy paradigmaváltás nyomán minél előbb működőképes alkotmányt produkálni. Ez a történelmi helyzet azonban jelen pillanatban nem áll fenn. Amikor pedig utoljára, 1989-ben megadatott, a kívánt folyamat több-kevesebb sikerrel le is játszódott. Ennek ellenére - ahogyan hatályos alaptörvényünket is az idő múlása tette egyre inkább megkérdőjelezhetetlenné - társadalmi konszenzus hiányában az új alkotmány legitimitását is az időtényező mentheti meg. Feltéve persze, hogy a vizsgázás éveiben a demokratikus intézményrendszer megfelelően működik majd, és olyan politikai kultúra alakul ki, amely a nem kifejezetten jól megfogalmazott alkotmányos passzusokat is megfelelő tartalommal tölti ki.

Ellenzéki oldalról - immár pályán kívülről - gyakorlatilag egyöntetűen az a vélemény fogalmazódik meg, hogy az új koncepció leggyengébb láncszeme a garanciális szabályok hiánya, illetve az, hogy számos alapjogot érintő intézményt alacsonyabb, kétharmados jogforrási szinten szabályoz. A kikényszeríthető szabálytömeg helyett Szabó Máté Dániel szerint „politikai lózungokat" olvashatunk a tervezetben, olyan elméleti állásfoglalásokat, amelyek semmilyen korlátozást nem jelentenek a túlhatalom számára.

Gulyás Gergely azért nem lát ebben semmi kivetnivalót, mert álláspontja szerint „vigyázni kell az olyan államcélt rögzítő alkotmányos alapjogok megfogalmazásával", amelyek inkább a preambulumba valók, és valós tartalmuk nem kikényszeríthető. Példa gyanánt a munkához való jogot említi, amely az ellenzék kedvéért bekerülhet ugyan a főszövegbe - „hogy minél többen érezhessék magukénak a megszülető végleges verziót" -, de könnyen adhat okot félreértésre, mintha a munkanélküliség tulajdonképpen alkotmányellenes helyzet lenne Magyarországon.

A pápa és az alkotmány

Kívánatos, hogy az új alkotmány a keresztény értékekből merítsen ihletet, különösen ami a házasság és a család társadalomban elfoglalt helyzetét és az élet védelmét illeti – jelentette ki XVI. Benedek az új magyar alkotmány előkészületeire hivatkozva. Mint a pápa fogalmazott: a katolikus hit kétségtelenül Magyarország történelmének egyik tartóoszlopa, Szent István személyes ájtatossága, igazságérzete és emberi erényei ma is, mint akkor, magasrendű vonatkozási pontot, buzdítást és erkölcsi parancsolatot jelentenek mindazoknak, akikre a kormányzás felelősségteljes szerepét bízták. Természetesen nem az az állam feladata, hogy egy adott vallást rákényszerítsen az emberekre, biztosítania kell azonban a lelkiismereti és istentiszteleti szabadságot – nyomatékosította XVI. Benedek.

Az új koncepció

A jövőben csak akkor lehetne változtatni az alaptörvényen, ha a módosítási javaslatról két egymást követő Országgyűlés változatlan formában, mindkét szavazásnál a képviselők kétharmadának szavazatával dönt. A preambulumot követően az alapvető rendelkezések között első helyen mondanák ki: Magyarországon minden hatalom forrása a politikai nemzet, azaz a nép, az ország alkotmányos állami folytonosságát pedig a Szent Korona fejezi ki. Az állami lobogó fehér sávjában megjelenne a címer. Kiemelt védelemben részesítené a házasságot, mint a férfi és a nő legalapvetőbb és legtermészetesebb közösségét, és az ezen alapuló családot. Az alapvető jogok felsorolását azzal kezdenék, hogy az ember életét – fogantatásától kezdve – védelem illeti meg.

Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, másként korlátozni közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon lehetne, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett. Rögzítenék, hogy a parlament négy évre választott testület, de hogy kétkamarás lesz-e, még nem dőlt el. Az Országgyűlés akkor lenne feloszlatható, ha a T. Ház tizenkét hónapon belül legalább három (jelenleg ez a szám négy) esetben vonja meg a kormánytól a bizalmat, illetve ha a költségvetést nem fogadja el. A kormánnyal kapcsolatos szabályoknál módosítanának a bizalmatlansági indítvány intézményén, mert a jövőben annak benyújtásával párhuzamosan nem kellene új miniszterelnököt megjelölni. Míg a hatályos alkotmány kimondja, hogy az Alkotmánybíróság tizenegy tagú, a koncepció nem tartalmaz számot, csupán annyit rögzít, hogy továbbra is a képviselők kétharmadával választják meg a tagokat, illetve eltűnt a testület jogszabály-megsemmisítő mandátuma.

A bírósági szervezet élén a Legfelsőbb Bíróság helyett a Kúria állna. A koncepció szerint körülbelül húsz darab kétharmados törvénnyel rendeznék azokat a területeket, amelyeket az alkotmány nem részletez. A dokumentum hallgat az állam és egyház szétválasztásáról, ahogyan az állam világnézeti semlegességéről is.

Mindent megelőz az élethez való jog

Dr. Hámori Antal jogász, az MTA köztestületi tagja: Az élethez való jog minden egyéb jog alapja és feltétele. Az élet nélkül nincsen sem egészség, testi-lelki épség, sem önrendelkezés, sem boldogság. Az államnak ennek megfelelően alapvető kötelessége a megfogant emberi lény fokozottabb védelme. Ezt nyilvánvalóan az írott Alkotmánynak is tükröznie kell. Az egyértelmű, szó szerinti megfogalmazás a jogbiztonság szempontjából is kívánatos. Az államnak a megfogant emberi lény életére kiterjedő védelmi kötelessége a mai Alkotmány alapján is fennáll, a tapasztalatokra is figyelemmel tehát indokolt a világos, kifejezett rendelkezés, amely szerint az ember a fogantatás pillanatától alkotmányjogi értelemben is jogalany. Ezzel az emberi embrió, magzat védelméről szóló szabályozásnak összhangban kell lennie. Az élethez való jog az önrendelkezési jog felett, az értékhierarchia csúcsán áll.

A házasság a mai Alkotmány alapján is egy férfi és egy nő kizárólagos életközössége, ami fokozott védelemben részesül. A szabályozásban ennek szintén egyértelműen tükröződnie kell, s ettől természetesen a jogértelmezés sem szakadhat el. Az államnak a házasság szabályozásával a férfinak és a nőnek egymással az egész élet olyan kizárólagos és kölcsönös, szeretetteljes közösségét, bensőséges egységét létrehozó magatartását kötelessége és felelőssége elismerni, elősegíteni, támogatni és védelmezni, amely szerint e közösség természeténél fogva a házasfelek javára, gyermekek nemzésére és nevelésére irányul. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs. A gyermek és a család a boldogság forrása és a jövő záloga. Az azonos neműek kapcsolata „aligha lehet ehhez hasonló”.

A megfogant emberi lény és a házasság, család fokozott védelme nemzetközileg is fennáll, szerte a világban tapasztalható. Az államnak ugyanakkor saját felelőssége a megfelelő oltalom biztosítása, és semmilyen külső körülménynek nem szabad meggátolnia ebben.

forrás és szerző : hetek.hu / Szobota Zoltán


Az eredeti írás itt olvasható

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.